Valami más

Jani POV [12]

Ordítani tudnék a dühtől, mikor otthagy, hogy elvonuljon telefonálni. És az a legrosszabb, hogy nem rá vagyok mérges, hanem saját magamra. Teljes erőből rácsapok az asztalra, és káromkodva rakom vissza a fagyit a hűtőbe.

Hogy lehettem ekkora fasz? Levetem magam egy székbe, és arcomat tenyereimbe temetve küldök el mindent a mocskos kurva anyjába.

Amikor megjelent a bárban, hogy leszedje rólam a nyomulós szőkét, és kiakadt, hogy más pasival lát, az agyam átkattant hülye picsába, és elszálltam a gondolattól, hogy tényleg érdekli, mi van velem. Hogy a faszba ne érdekelné? Három éve dolgozunk együtt, barátok vagyunk! Vagy legalábbis voltunk. Most már halványlila gőzöm sincs, melyik kapcsolati csoportba illenénk bele, ha létezik akár hasonló is egyáltalán.

- Balfasz - szűröm a fogaim között, és komolyan is gondolom. Egy hatalmas kibaszott idióta voltam. Melyik másik állat lenne képes a legszenvedélyesebb csók után, amit életében átélt, ráadásul a legjobb barátjával, egyszer csak benyögni a barátnője nevét?! Arról nem is beszélve, hogy Pistinek egyedül kell rájönnie, mi a faszt akar, ha akar tőlem valamit egyáltalán (nekem se ártana rájönni végre, mit művelek), erre közlöm vele, hogy a csajom leokézta az egészet. Mert a kibaszott ködtől, ami az agyamra ereszkedett, még képes voltam azt hinni, hogy örülni fog neki. - Hülye köcsög! - közlöm magammal, és üvölteni tudnék kínomban, mert most túl sok értelemben lehet igaz, hogy köcsög vagyok. Fantasztikus! Már csak ez a gondolat kellett, hogy igazán faszán érezzem magam. Nagyon ügyes vagy, Jani, tényleg...

Arrébb hajítom a sapkámat és a szemüvegemet, majd ütemesen verni kezdem a fejem az asztalba, de ez sem segít, így rövid idő után abbahagyom. Inkább hajamba túrok, és nagyon közel állok hozzá, hogy csomókban tépni kezdjem, mikor a falapra könyökölök, és megriadok a hideg víztől, ami bőrömet éri. Ez a hülye itt hagyta a zöldségeit. Fasza.

Nekem már úgyis mindegy életérzéssel (ami a legjobb mind közül, de komolyan) kivonulok a teraszra, és lendületesen Pisti pofájába nyomom a félig már olvadt, csöpögő zacskómat. Felszisszen, de nem szól egy szót sem, csak bámul rám kukán, miközben Adri hangja szüntelenül szűrődik át a vonalon. Nyelek egyet, mert nem bírom a tekintete súlyát, és a látványt, ahogy megfeszül a keze a telefonon.

Minden erőmet össze kell szednem, hogy otthagyjam. Egy gyors stratégiai átgondolás után visszaszerzem a fagyit a hűtőből, és bevonulok a kamraszerűségbe. Pont van elég hely a földön, hogy a fal mellett lecsússzak a befőttek és lekvárok közé édességet zabálva, és sajnáljam magam. Talán igaza volt, és tényleg nőgyógyász kellene hozzám, nem tudom.

Ahogy lassan benedvesíti ölemben a nadrágot a fagyisdoboz oldalán gyöngyöző víz (nem baj, ha lehűtöm magam egy kicsit), az ajtót bámulva próbálom meg higgadtan átgondolni a helyzetet. Mielőtt elkezdeném a mögöttem lévő falat kopogtatni a tarkómmal, gyorsan bekanalazok egy kis vigasztalást.

Valószínűleg az álmatlanság teszi, de mikor lehunyom a szemem pár nagyon mély lélegzetvétel után, megjelenik a fejemben Ashen One a Dark Souls III-ból, Pisti verziója, a végső, teljes páncéljában, és hosszú kardját a földre rakva leül velem szembe a tábortűzhöz, ami eddig nem volt ott.

- Szia - szólít meg mély, megnyugtató hangon, mire egyik szememet kinyitva, gyanakodva sandítok le a fagyisdobozra. A mérgezés ötletét elvetve inkább kanalazok még egy kicsit, majd visszamerülök a képzelgésembe, és fejben felírom a hallucinációt az "Aggasztó jelek" listámra, ami egyre hosszabb. Segáz. Bár tekintve, hogy mennyire kimerült vagyok a virrasztásoktól és attól a... valamitől, ami az elmúlt két napom, már azon sem kellene csodálkoznom, ha egy szivárványt fosó unikornis jön oda hozzám lelkizni.