Valami más

Pisti POV [9]

Nincs is jobb érzés, mint a saját, elviselhetetlen szintekig hágó fejfájásodra ébredni. Aztán arra, hogy egy fehér szőrcsomó van a szádban, ami jobb napjain a csatornád kabaláját testesíti meg. Szegény Cica nem készült fel rá, hogy a részeg akcióm áldozata legyen, de szerintem senki más sem. Mennyit ihattam? Az rémlik, hogy a végére már a tablettás bort is simán benyomtam volna, ha azt rakják elém, semmi különbség nem volt pia és pia között, csak az volt bennem, hogy vedeljek. Fogalmam sincs, mikortól sötétült el a világ, csak azt tudom, hogy nagyon... fáj a seggem?!

Ez az a pont, amikor felpattannak a szemeim, és úgy ülök fel, mintha eddig szöges ágyon aludtam volna. A fejem fájdalmasat sajdul belé, de most nem foglalkozom vele, csak pánikszerűen magam mellé pillantok, és meglátom a nekem háttal szunyáló Janit. Mellettem alszik, ez MÁR rosszat jelent. Kis küzdés után rászánom magam, hogy lerántsam rólunk a takarót, és örömmel látom, hogy nincs rajtunk gatya. És ezt úgy értem, hogy eltűnt, elpárolgott, felszívódott, kibaszottul nagyon NINCS.

Ha az agyam nem fakadna panaszos sikolyra még a gondolattól is, most akkorát ordítanék, hogy minimum a harmadik szomszédunk is hallja, de így csak összeszorítom a fogam, és magamban nyüsszenek egyet. Mi a feltekert, kibebaszott, elvetemült jó kurva élet történt?! Egy rohadt percre se emlékszem, csak arra a nyamvadt csókra, pedig egyedül azt akartam kitörölni, erre még inkább elbasztam a helyzetet? Szó szerint?! Ráadásul nem is én voltam fölü- oké, Pisti, nyugodj le, nincs semmi baj! NYILVÁN nem engedted volna, hogy ő legyen fölül, gondolkozz már, előbb döglesz meg! De azt a rohadt csókot is engedtem, basszameg, mi van, ha...

Az erőteljes szenvedésből Jani mocorgása ránt ki, aki most felém fordul, és ellöki Cicát a képéből, amit az előbb dobtam az ágy másik végébe. Olyan mereven vizslatom, mint a vadász az alvó oroszlánt, ha ez itt most felébred, vége az életemnek. Ami még inkább zavar, hogy most, hogy látom az arcát, olyan tisztán rémlik fel a csókunk, hogy mindjárt elhányom magam. Bár lehet, hogy ez inkább a másnaposság számlájára írható.

Óvatosan visszatakarom ezt a seggfejet (még altatót is énekelnék, ha nem baszódna szét tőle a fejem), aztán kikelek az ágyból, előkotrok pár ruhát, és a nappalipa lépdelek. Mire felébred, meg kell fejtenem az élet titkát, de minimum rá kell jönnöm, mi a franchoz kezdjünk ezután. De most mindenekelőtt megiszok két hektoliter vizet. Minimum.

A telóm ott hever a kanapén, azt gyorsan magamhoz veszem, aztán a konyhába csörtetek, és egy kisebb óceán bevitele után helyet foglalok az asztalnál. Ma pláne nincs kedvem tapizni Jani mellkasát, de valamikor kénytelen leszek feloldani ezt a szart, akkor meg legyen inkább most, amíg még nincs a közelben. Meg is történik, utána pedig örömmel látom, hogy Adri kétszer hívott... ez pedig elég nagy szopás. Van az a barátnő, aki halálra hívogat, a nap minden percében várhatod, hogy random keressen, és ha egyszer nem veszed fel, áshatod a sírodat. Meg van az a barátnő, aki rohadt keveset keres, de ha AKKOR nem veszed fel, már fekhetsz is a sírba. Adri ilyen típusú barátnő. Ráadásul kétszer hívott, ami azt jelenti, hogy nem volt elég egyszer, ergo még nagyobb szarban vagyok.

Hatalmasat sóhajtok, és a homlokom a kezembe temetem. Most nem hívhatom vissza, fizikailag képtelen vagyok rá. Mi a faszt mondanék? Hogy bocs, hogy nem vettem fel, de épp a sárga földig ittam magam, előtte meg megcsaltalak Janival? He? Akkor már inkább kinyírom magam helyette. Valami kifogást összeimádkozok estére, mondjuk, mikor már normális gondolataim is bírnak támadni, aztán felhívom, és... hazudok egyet, mert ez biztos jót fog tenni a kapcsolatunknak. Fene jót.

Most pedig változtassuk meg ezt a feloldóképet, mielőtt instant visszaájulok tőle a kómába. Beállítom a régit (random Doomos kép), aztán megkeresem a Jani által lőttet, és elgondolkodva bámulok rá. Kitörölhetném, de ha kitörlöm, sosem lesz még egy ilyen fasza zsarolási alapom. Ha meg nem törlöm ki, örökké feszélyezni fog ez a szar, mikor belépek a fényképalbumomba. Külön mappát nem nyithatok neki, mert az meg olyan, mintha még ki is emelném. Mi az isten faszát csináljak akkor? Nagyon fáj a fejem!