Valami más

Pisti POV [21]

Rengeteget gondolkodtam rajta, mégis hogy adjam elő ezt az elbaszott helyzetet úgy, hogy ne az jöjjön le belőle, hogy én kúrtam el. Pedig én kúrtam el, de elég rendesen, viszont ha ezzel kezdeném, az csak a végső kétségbeesésemre lenne bizonyíték, előrébb semmivel sem jutnánk tőle. Így hát minimálisra tekerem a hangerőt, és próbálom az idegtől legkevésbé remegő hangon előadni, mi a szitu. Jani kicsit feszeng, de némán hallgatja, hála a kurva égnek, mert nem vagyok olyan állapotban, hogy toleráljam, ha csak egyszer is a szavamba vág. Azt természetesen kihagyom, hogy konkrétan csak azért történhetett meg ez az egész, mert nekem sürgősen ki kellett vernem rá a budiban (meg mert fel kellett raknia azt az istenverte Jani Holmes videót, de ezért csak nem baszhatom le).

Ennél már nincs akkora mázlim, hogy ne kérdezzen rá, miért nem vittem magammal a telót, mikor tudtam, mi van rajta. Megfojtom azt a rohadt Holmes énjét, legalább ilyenkor tudná meghúzni magát! De azt mégsem mondhatom, hogy "kibaszottul nem azt figyeltem, feszül-e valami a zsebemben, mert épp más feszült, de kurvára", ezért inkább elhárítom a dolgot annyival, hogy nem szokásom hugyozás közben is a telefonom nyomkodni. Ezt sikerül olyan lekezelően mondanom, hogy nem forszírozza tovább.

A lényeg a lényeg: mire a mondóka végére érek, ismét totálisan felbaszom magam, és ezzel együtt be is pánikolok, úgyhogy csak kis híja van, hogy ne kezdjek el izomból rugdosni egy fát, vagy esetleg a közelben lévő padot. Ezt Jani is észreveszi, mert óvatosan megfogja a karom, és megkísérel a padhoz terelni, de félúton kitépem a kezem az övéből, és én vágom le magam a padra. Minden erőmmel próbálom azt a látszatot kelteni, hogy ura vagyok a helyzetnek, bármilyen szar is, de hogy őszinte legyek, nem nagyon sikerül. A lábam úgy jár az idegtől, mintha külön életet élne, az ujjaimból percenként szalad ki a vér a folyamatos ökölbe szorítástól, tekintetem pedig nem tudom, milyen lehet, mert momentán nincs itt tükör, de bőven mutathatja a valódi érzéseim, mert Jani tisztes távolságba ül le mellém. És akkor sikerül újfent meglepnem magam, mert ahelyett, hogy örülnék neki, hirtelen azon kapom magam, hogy hiányolom a közelségét. Erről van szó, bazdmeg! Ezzel nyomtam pecsétet az egész kibaszott életemre, és még most, ebben a kurva pillanatban is csak arra tudok gondolni, hogy folytatni kéne. Ugyanonnan, ugyanúgy. Nem vagyok normális.

- Beszéltél vele? - szólal meg Jani valahonnan távolról, mintha csak visszhang lenne. Rájövök, hogy Lacira kérdezett rá, és ettől csak még feszültebb leszek.

- Még nem tudtam, mert munka után elhúzott a francba - morgom, pedig egy kis részem valójában még örült is neki, hogy nem kellett szembenéznem vele.

- Akkor még bármi lehet - mondja a fekete olyan természetesen, mintha az egész tényleg csak ennyi lenne. Mintha nem olyan helyen élnénk, ahol ha a melegséghez nem jár pina is, akkor abnormális elkorcsosult ratyiság, aminek nincs létjogosultsága, és tűzzel-vassal irtani kell. Lehet tényleg nem fogta fel, de ideje lenne rájönnie, hogy nekünk bizony a legnagyobb jóindulattal sincs pinánk, ergo kurvára megszoptuk.

- Ja, vagy csak rohadtul beszédes, hogy nem akart egyedül maradni velem - vetem oda a nyilvánvalót, mert hiába szeretném elhinni, hogy tényleg csak sietnie kellett, valami fejben mindig fennhangon kiröhög, mikor erre gondolok. - Fél, hogy letámadom.

- Ugyan már... - csóválja a fejét.

- Mi van, ha már ma este kiírja valahová? A neten az ilyesmi kurvagyorsan terjed, holnapra a fél csatorna le lesz iratkozva, ha nem az egész - kontrázok rá, mert komolyan el is tudom képzelni, hogy ez lesz. Igaz, hogy ezek csak szavak, de Fluor Tominak sem kell buzinak lennie ahhoz, hogy mindenki annak nézze. Ráadásul Jani még adta is alájuk a lovat.

- Ja, mert attól is mindenki leiratkozott, hogy "tudom, hogy te mit akarsz, én is azt akarom"... - idézi magát, szerencsére közel sem annyira langyi hanglejtéssel, mint anno.