Monster I Kaisoo

#1

Kyungsoo:

Egy ketrecben ébredni fantasztikus.

Azt észlelni, hogy láncra verve állsz egy színpad közepén, miközben feltehetőleg 90%-ban, 70 feletti kanos taták licitálnak rád, még fantasztikusabb. És hogy miért nem sikítozok, ordibálok vagy toporzékolok, hogy hagyják abba? Szimplán azért, mert megfenyegettek...ohh nem a családommal...ugyanis az már vagy 2 éve nincs, a saját életem a tét. Akárki akármit mondd...sokkal kivitelezhetőbb egy vén trotty házából megszökni, mint a fejednek szegezett fegyverből kijövő lövedéket túlélni. Én pedig, még egy jó darabig élni akarok.

Csak tudnám miért történik ez..se szép, se különleges nem vagyok...lány meg pláne. Kinek kell egy magamfajta huszonéves srác? Oké...hülye kérdés...ezeknek az embereknek itt előttem, pont kellek. A legszebb az egészben, hogy senki nincs, akinek feltűnne a hiányom, és fogalmam sincs hol vagyok, vagy hogy milyen messze van az otthonom.

Nem töröm magam, hogy kiderítsem ki lesz a 'tulajdonosom' tekintetem csakis az előttem elterülő talajt pásztázza. Mennyi az esélye, hogy pont kifogok egy impotens papit, aki csak azt akarja, hogy elvégezzem a házimunkát? Komolyan mondom, fontolóra venném, hogy elszököm-e vagy sem. Végülis eltart...cserébe meg csak meg kell csinálnom azokat a dolgokat amelyeket otthon ugyan úgy meg kell. Ha meg igazán, nagyon szerencsés vagyok, talán még jó társaság is lesz. Ezaz Kyungsoo, csak pozitívan! A gondolatra kis mosoly kúszik az arcomra, de le is hervad amint meghallom az 'elkelt' szócskát. Mondanám, hogy teljesen nyugodt vagyok, de akkor oltári nagyot hazudnék. Mi van ha totális ellentéte lesz a vágyaimnak? Én biztos nem fogom hagyni, hogy rajtam vezessék le a szexuális feszültséget....bátran állítom, hogy nem fogok befeküdni senki fia alá, csak mert ő az istenverte 'gazdám'.

Levezetnek a színpadról, és belöknek egy szűk helyiségbe, ahol kicsit sem finomkodva tépik le rólam a láncokat, majd kötik be a szemem, sejtésem szerint, azért hogy még véletlenül se tudjam elmondani senkinek, hogy hol intézik a mocskos kis dolgaikat. Egy meglehetősen meleg, puha érintést érzek meg az alkaromon. Akár nevezhetném kellemesnek is...de ilyen helyzetben, az egyetlen, ami kellemes lehet, ha szabadon engednek. Lassan kezd húzni maga után ügyelve arra, hogy ne menjek neki semminek...nocsak, nocsak.. csak nem sikerült egy emberibbhez kerülnöm? Nem tudom mennyire lehet őket emberinek nevezni, hiszen azért elég rendesen figyelmen kívül hagyják az áldozat jogait...

Ahogy kilépünk az épületből, megcsap a lágy szellő, amitől kissé megnyugszom. Abban biztos vagyok, hogy ezután még nehezebben fogom viselni a zsúfolt helyeket, főleg ha idős emberektől zsúfolt.

Talán fél perc és megállunk, gondolom elértük az autóját. Továbbra sem szólal meg, ahogyan én sem. Kicsit feszélyez a csend, de kizárt, hogy én társalgást kezdeményezzek. Hallom ahogy kinyitja az ajtót, majd már csak annyit veszek észre, hogy az ölébe kap, mire hatalmasat nyelek. Oké...puha keze van, látszólag figyelmes, és túl erős ahhoz, hogy 50 évesnél idősebb legyen.

Jongin:

Befektetem a hátsóülésre, így én előre ülök a sofőr mellé. Többször hátra pillantok a fiúra, aki már felülve, eltakart szemmel néz ki az ablakon. Biztos tetszik neki a táj.. amit nem lát. A házamnál az inasok akarják bevinni az új játékszeremet, de megállítom őket, és megint karomba kapom.

Mint egy menyasszonyt, úgy viszem be a lakrészbe. Leteszem a földre és leveszem róla a szemfedőt. Óriási szemekkel néz körbe majd a tekintete rajtam állapodik meg. -Te nem vagy egy 70 év feletti tata.-állapítja meg fapofával.
-Ostoba, miért lennek az?-kérdezem szemrehányóan, mire egy kicsit megrezzen.
-Hát öhh..
-Ne is válaszolj.-vágok közbe unottan. Remélem nem egy buta barom ez a gyerek. Ha jól viselkedik nem lövöm fejbe kétszer.
-Kim Jongin vagyok. Neked persze Mr. Kim.-közlöm vele mellékesen.
-Értem Mr. Kim.-válaszol bizonytalanul. Oké, azért nem tűnik butának ez a gyerek.
-És téged hogy hívnak?-kérdezem egy kis habozás után. Lehet, hogy nekem szolgál, de azért nem akarok annyira kurva bunkónak tűnni.
-Do Kyungsoo. -Rendben, akkor most hogy ezt így tisztáztuk, menj átöltözni és neki is kezdhetsz a takarításnak.

Az egyik inas megmutatja szobádat.-ha egy kanos köcsög lennék akkor egy igazi szobalány ruhát raktam volna ki neki. De nem. Mert jófej vagyok. Inkább egy tapadós, fekete bőrgatyát és egy fehér inget adok rá. Az sokkal jobb és kényelmesebb persze. Bizony ám. Eszem-faszom megáll mikor meglátom az általam kiválasztott szettben. Leülök a kanapémba és onnan figyelem, ahogy sürög-forog. Formás fenekét mindig kitolja mikor lehajol valamiért. Érzem ahogy egyre jobban éledezek odalent. Már rég éreztem ezt. Általában nem váltják ki belőlem ezt a cselédek. Egyik sem volt annyira érdekes, ő pedig bizony eléggé annak tűnik. Remélem nem lankad felé az érdeklődésem. Sok pénzt költöttem már el szolgákra. Ohh, de ennek a segge. Dugnivaló. Nem bírok magammal, így odamegyek hozzá és ágyékomat alfeléhez tolom. Megáll a munkában és zavartan felegyenesedik.
-Folytasd csak nem zavarok.-mondom inkább parancsoló hangnemben. De ő nem hajol vissza.
-Azt mondtam folytasd!-nézek rá gyilkosan.