Monster I Kaisoo

#15

Kyungsoo:

Óvatosan nyitogatom szemeim, miközben lassacskán az összes porcikámba belenyilall a fájdalom. Az első amit realizálok, hogy egy gyér fényű szobácskában, egyszékhez bilincselve ülök. Kezeim a hátam mögött pihennek a fém szoros fogságában, aminek hatására meleg vér szivárog csuklóimból, lábaimat az ülőalkalmatossághoz kötözték, míg nyakamon újra nyakörv díszeleg, melyből hosszú lánc vezet egyenesen a hátam mögött lévő falba. A második pedig, hogy nem vagyok egyedül.
-WooJin?-a hangom rekedt, a torkom pedig kegyetlenül kiszáradt, a számmal együtt.
-Megjegyezted a nevem. Jó kisfiú.-önelégült mosoly húzódik a képére.
-Mit akarsz tőlem?
-Tőled semmit. A kis barátodtól mindent.
-A kisbarátom?-mondd hogy nem Jongin! Mondd hogy nem Jongin! Mondd hogy nem Jongin! -Vaaagy mondjam inkább úgy, hogy Kim Jongin?-baszdmeg.
-És nekem ehhez mi közöm? Itt fogunk megrohadni, ha arra vársz, hogy majd hősiesen betoppan, hogy megmentsen.-magamat is meglepem bőbeszédűségemmel.
-Te sosem nézel filmeket?Ilyenkor pont az ellenkezőjét kéne mondanod! 'Jongin eljön értem és meg ment blablabla'...Aishkölyök...ezt nem tudni...-fintorogva méreget.
-Mit értesz az alatt hogy mindent?
-Hmm?
-Mit értesz az alatt hogy mindent elakarsz venni Jongintól?
-Ohh...a vagyonát, a házát a barátait...TÉGED...és ha kijátszottam magam az életét...-mosolyogva sorolja, kiemelve a rám eső részt.
-Honnan ismered?
-Biztos mesélt már rólam...hmmm...esetleg a legrosszabb rémálma, vagy a megrontója...nem is tudom minek nevezhetett...-mosolya vigyorrá szélesedik,miközben mélyen a szemembe néz, mintha olvasni akarna belőlem.
-A pótapja vagy, igaz?
-Oookooooos! Hogy jöttél rá?-tettetett büszkeséggel tapsikol, mire megforgatom a szemem.
-Na de elég a felesleges beszédből...kicsit el kéne csúfítanunk téged a kép kedvéért. Ne aggódj, nagyon fog fájni!-egy pillangó késsel indul felém, mire elkerekednek szemeim. Lépteit kopogtatás zaja állítja meg,nem mond semmit, az illető aki belép pedig nem más mint a srác aki az étteremben rám mászott...valami Shou azt hiszem. Rám villantja eszelős vigyorát, és köszönés nélkül kezd neki a hegyi beszédnek.
-Nem sikerült megfélemlítenem...de meglehetősen érzékeny a kis barátunkra.
-Haszontalan semmire kellő! Ezt eddig is tudtam!-csattan fel az idősebb és a másodperc töredéke alatt kapja elő fegyverét és lövi fejbe az előtte állót. Felsikoltok,és szorosan összezárom szemeim. A lövés és a test padlóval való találkozásának hangja visszhangzik fülemben. Ez nem lehet igaz! Ez csak egy rossz rémálom!Gondolataimból a lánc csörrenése, majd az azt követő rántás rángat ki. Egy pillanatig úgy érzem megfulladok, de a szék hátrabillenve enyhít a szorításon.Épphogy csak fellélegeznék mikor teljes súlyommal érkezek hátrafeszített karomra. Egy reccsenés és az a mérhetetlen fájdalom ami jelzi, jobb kezem nem úszta meg törés nélkül. Felordítok, könnyeim szemembe szöknek, talán ki is csordulnak, de jelenleg ez a legkisebb problémám. Felettem áll meg, és a rendkívül éles kis játék szerét arcomhoz közelíti. Méregetni kezd, és szinte látni a kis villanykörtét felvillanni a feje fölött, mire újra közelebb hajol. Egyszerű, gyors mozdulatokkal hatol bőrömbe, több vágást is ejtve. Összeszorítom fogaim és lehunyom szemem. Legszívesebben visítanék, ordítanék vagy sikítoznék...de nem adom meg az örömöt, hogy úgy lásson.
-Egyet nem értek...nem gondolod, hogy nagyobb fájdalmat okozna neki, ha magadhoz édesgetnél? Nem mintha ezek után ez még lehetséges lenne...-nyöszörgöm.
-Abban mi a jó? Max megdughatlak...de ezt anélkül is megtehetem nem de?-hevesen rázoma fejem, miszerint semmiképp sem dughat meg. -De aranyos! Komolyan azt hiszed,hogy van választási lehetőséged?-negédesen mosolyog, majd felemelkedve tapos gyomromba. Újra lehajol, és az ingem gombjaival kezd babrálni, nem sokat pepecsel, az első két gomb után feladva tépi szét az anyagot.
-Hmmm...mit is kéne ide vésni? Valami ötlet?
-Szállj le rólam!-köhécselem.
-Neeem...az nem túl frappáns...a nevét? Ahh azt hiszem a 'segíts' megteszi. Mit gondolsz? Ha nem akarod hogy jobban fájjon helyeselsz.
-J-jó.-adom meg magam. Hangom remeg, könnyeim folyamatosan patakzanak. A penge mélyen szántja bőrömet, érzem ahogy a meleg vér kicsordul, és felüvöltök. Utálom hogy ilyen tehetetlen vagyok.Felkacag szenvedésemen, én pedig életemben először valaki halálát kívánom.
-Ahh így ni! Mondd csíz!-reagálni sincs időm, már is hallom a kis kattanást, ami a fénykép elkészültét jelzi.
-Tökéletes! Mehettél volna modellnek! Gyönyörű vagy,mondtam már?-megrázom a fejem, szemeim szorosan összezárva a mellkasomba nyilalló csípő érzéstől. Lábaimat eloldozza, majd nehézkesen felhúz, mire összeesek.
-Csak nem legyengültél? Pedig még csak most kezdünk játszani!Csalódtam benned Kyungsoo...mélyen csalódtam...-sóhajtja. Újra talpra állít,és erősen remegő térdekkel, de sikerül talpon maradnom.
-Vetkőzz!
-Tessék?
-Azt mondtam vetkőzz!-parancsol rám újra.
-Kikötözött kézzel nehéz lesz...-motyogom-Mit akarsz tenni?
-Nem egyértelmű?-megrázom a fejem, könnyeim továbbra sem apadnak. -Természetesen megdugni.
-Nem volt ennyi elég? Mit ártottam neked?-nyöszörgöm minden bátorságom összeszedve.
-Kell valami ok arra, hogy megakarjalak dugni?
-N-nem lehetne esetleg, hogy ellenállsz a kísértésnek?-amennyire képes vagyok rá igyekszem szóval tartani, de rohamosan gyengülök, és a félelem miatt a beszéd sem olyan egyszerű.
-Hagy gondolkodjak.....nem-vigyorog miközben ő maga kezdi kigombolni nadrágom,realizálva, hogy én ha akarnám se tudnám megtenni. Szinte letépi rólam a textilt. Már csak a bokszerem takar, én pedig még jobban rázendítek, érezve, hogy közel a vég. Térdre taszít, és minden anyagtól megszabadulva nyomja arcomhoz merevedését. A hajamat tépve igyekszik elérni, hogy kinyissam a szám.Ellenkezek, egészen addig míg a nyakörv által szorítást nem érzek. Levegőért kapok, ő pedig kegyetlen módon tolja szerszámát egészen a torkomig. Fulladozni kezdek. Az ajtó pedig, mintha csak meghallotta volna a könyörgésemet csapódik ki, egy őrjöngő Jongint beinvitálva.