Monster I Kaisoo

#2

Kyungsoo:

MI A RETEK? Már kezdtem megnyugodni, hogy nem egy vén pöcshöz kerültem aki csak meg akar dugni, erre hozzám dörgöli az ölét...és még követeli, hogy takarítsak tovább. Na nem!
-Ide figyelj! Értem én, hogy gazdagéknál már csak így megy, hogy veszünk valakit, aztán csak úgy viccből molesztáljuk, de velem ezt tuti nem csinálod! Nem érdekel ki vagy, nem érdekel sem a hatalmad, sem a pénzed..tőlem akár ki is kötözhetsz, DE A SEGGEM KÖZELÉBE SE GYERE!-fordulok felé, és a végét egyenesen a képébe üvöltöm.
-Hmm...a kikötözés nem is rossz ötlet.-konstatálja miközben állát vakargatja.
-Van egy cuki kis nyakörvem, tuti tetszeni fog!-kezd el a karomnál fogva húzni.
-Miféle nyakörv?-bámulom a hátát megszeppenve, az eleve hatalmas szemeim pedig még nagyobbra nőnek. Nem válaszol, csak tovább rángat. Ó, mit meg nem tennék azért, hogy inkább egy 70 éves papihoz kerüljek! Azoktól legalább el lehet szökni..de Jongin szinte biztos, hogy erősebb nálam, és elég sok embere van ahhoz, hogy meg tudjanak állítani. Édesistenem mibe keveredtem? Az elmélkedésemből, egy hangos csattanás rángat ki. Egyből a nyakamhoz kapok, ahol megérzem azt a hideg fényes valamit, ami a zajt is okozta.
-Ez meg mi?-meredek az előttem álló alakra, aki csak kuncog egy jóízűt. Mi olyan vicces? Valamiről lemaradtam?
-Oh, ne aggódj, imádni fogod! A netről rendeltem, van hozzá egy kis kapcsoló is.
-É-és mit tud az a kapcsoló?-remeg meg a hangom...Do Kyungsoo legközelebb inkább fogd be a szád és ne adj neki ötleteket!
-Ohh...aggodalomra semmi ok, csak egy csöppet megráz, de nem kell megtapasztalnod ha jó kisfiú leszel.-vigyorog eszelősen. Hatalmasat nyelek.
-De én nem akarom..-telnek meg könnyel a szemeim.
-Mit nem akarsz?-most először vagyok képes leolvasni bármit is az arcáról, mégpedig a kíváncsiságot.
-Azt te is tudod.-pirulok el egy kicsit, ugyanis beugrik a kép, amint alatta nyögök. Oké Kyungsoo most állj le! Ilyenekre gondolni se merj! Fejben elküldöm magam melegebb éghajlatra, és szívem szerint mennék is...akárhova csak el innen, el Jongintól, el ebből a borzalmas rémálomból. Minél messzebb annál jobb. Még csak fél napja ismerem, de már azt kívánom, hogy bár soha ne hozott volna minket össze a sors. Nem mondom, hogy nem lehetne ennél rosszabb, de ez sem egy leányálom.
-Ohh, csak nem kifogtam egy szüzet?-megnyalja ajkait, szemei pedig felcsillannak. Ijesztő.
-N-nem, azaz igen, és szeretném, ha ez így is maradna.
-Hát Kyungsoo...én is sok mindent szeretnék. Például keményen megbaszni a szűz seggedet...és mint azt te is tudod, az én kívánságom előbb teljesül, mint a tiéd. Nem véletlenül vagyok én a gazda.-a szavai nem sejtetnek semmi jót, ahogy az sem, hogy egyre közelebb hajol hozzám, mígnem a ajka már az enyémet súrolja, s úgy nyitja szóra száját.
-Akarlak, és amit én akarok, azt meg is kapom.-beharapom az alsó párnácskám, és
sokadjára is hatalmasat nyelek.

Jongin:

Kyungsoo riadtan tekint rám, ami még jobban beindít. A falhoz szorítom és mélyen a szemébe nézek.
-Félsz, mi?-kérdezem izgatottan.
-Te beteg vagy!-jön vissza a válasz. Te akartad Kyungsoo. Ajkaira tapadok, amik kurva puhák. Próbál eltolni, de erősebb vagyok nála, így nem ér el vele semmit. Lefogom két kezét és farkamat erősen odatolom az övéhez, ami már úgy áll, mint a cövek, de úgy néz ki ő annyira mégsem kíván engem. Az ölembe kapom, és az ágyamhoz cipelem. Ledobom oda és fölé tornyosulok, úgy esek megint neki. Nadrágját lehúzom róla, majd a sajátomat is. Csípőmet elkezdem mozgatni, így a nemiszerveink egyre jobban összeérintkeznek. Egyre durvábban tolom neki, míg azt nem érzem, hogy egy érintéstől el tudnék menni. Nyöszörögve próbál még mindig eltolni magától. Már felizgatott, nem hagyhat így.
-Kyungsoo, ne erőlködj!-súgom bele fülébe. Lassan kezd beletörődni sorsába, ezért én szabadon megbaszhatom a szűz seggét. Már épp kezdeném tágítani, amikor meglátok egy legördülő könnycseppet az arcán.
-Kérlek ne!-kérlel kétségbeesve.

-Kérlek ne!-kérlelem nevelőapámat. De ő nem hallgat rám. Nagy kezeivel letépi rólam a pizsamámat és a hasamra fordít.
-Kuss legyen kismalac! Nehogy anyád bánja!-fenyeget. Csöndben csöpögnek könnyeim. Megérzem fenekemen meleg testrészét, amin akaratlanul is felsikítok. Kint felkapcsolódik a villany és egy alak jelenik meg az ajtómban.
-Jongin!-kiáltja a nevemet anyukám. Ne, menj ki eomma! Ne bántson téged is. Mondanám neki, hogy fusson, de WooJin befogja a számat.
-Kussolsz kismalac!-üt rá az arcomra. Anyám rögtön neki támad nevelőapámnak.
-Szállj le a fiamról!-üti-vágja a férfit, de ettől csak még jobban bedühíti. WooJin gyil-kos szemekkel tekint az emberre, akit a világon a legjobban szeretek. Megfogja a hajánál fogva és neki vágja a fejét a falnak.
-EOMMA!! HAGYD BÉKÉN AZ ANYUKÁMAT.-támadok neki én is, de ő egy laza mozdulattal eltávolít az útból. A falnak csapódom, és a földre érkezem. Már csak homályosan láthatom anyám arcát. A könnyek ellepik az egész képem. Visszafordul megint hozzá. Elvetemülten elkezdi verni gyönyörű, tökéletes arcát. Az én eommám arcát.
-Eohmmhaa-sikítom bőgve.
-Minden rendben lesz, Jongin!-még egy utolsót rám mosolyog, majd kap még egy ütést és elernyed egész teste.
-Mit tettél az anyukámmal?-rontok megint WooJinnek. A szomszédok betörik a bejárati ajtónkat, de mielőtt elkaphatnák a gyilkost, az elszökik. Lerogyok anyukám élettelen teste mellé.
-Segítsenek rajta! Kérem!!-de nem teszik. Mert már nem tudnak. Valamelyikük elráncigál tőle. Az anyámtól, és már soha többet nem láthatom az arcát.

-Mi a francot művelek?-leugrok az ágyról és a sarokba összegörnyedek. Undorító vagyok. Hogy tehetek ilyet másokkal?
-Sajnálom Kyungsoo! Sajnálom!-tenyerembe temetem arcomat és útjukra eresztem könnyeimet. Nem gondoltam rá a temetése óta. Próbáltam elfeledni. De ennek az lett a vége, hogy egy szörnyeteg vált belőlem, aki senkinek sem kell. Beleverek egyet a mellettem lévő falba, ami ezáltal be is horpad. Kyungsoo felé indulok, aki megriadva próbál minél messzebb kerülni tőlem. -Ne haragudj Kyungsoo! Remélem egyszer megbocsátasz nekem!-mondom majd ott hagyom az ágyban. Felveszem a cipőm, majd a házat is elhagyom.