Monster I Kaisoo

#14

Kyungsoo:

  Céltalanul bolyongok a környéken, könnyeim folyamatosan peregnek lefelé. Nem tudom melyik érzelem dominál, a harag, amiért így kellett megtudnom az egészet, a félelem, ugyanis velem is végezhetett volna, vagy az aggodalom, mert mi van ha valami baja esik Jonginnak, vagy esetleg börtönbe kerül tettei miatt? Ezernyi gondolat cikázik fejemben, és egyik sem túl kellemes. Az ideg összeroppanás kerülget. Miért vagyok ennyire naiv? Miért érzem úgy, hogyha utánam jönne megbocsájtanék? Miért nem tudok rá haragudni? Miért akarok a karjai között lenni? Miért, miért, miért? Mit nekem ideg összeroppanás? Instant agyhalál fog végezni velem, ha nem sikerül nagyon gyorsan kivernem a fejemből az egészet. Iszonyúan fáj az agyam helyén lévő légüres tér, ami nem igazán segít a tájékozódó képességem elővarázslásában, így végleg elveszve igyekszem menedéket találni az éjszakára. Pénzem nincs, hogyan is lenne? Ebből kifolyólag az utcán éjszakázom. Remek. Ennél szebb már csak az lenne, ha az ég is leszakadna. Mondanom sem kell...időm se volt rendesen végig gondolni az előző mondatot, már is érzem az első cseppeket. Remek. Az Isten verje meg! Könnyeim még hevesebben szabadulnak zárkájukból, ahogy konstatálom mekkora szerencsétlen vagyok. Az elkeseredettség és fáradság úrrá lesz rajtam. Érzem ahogy egyre sűrűbben pislogok, majd egy étterem szemétlerakója mellet, figyelmen kívül hagyva az érzést, hogy valaki jó ideje követ, és bámul lehunyom a szemeim. Mitsem törődve az esővel, a bűzzel, és a kemény aszfalttal adom fel a küzdelmet az ébren maradásért, egy kis alvásért cserébe. Legnagyobb meglepetésemre reggel se bűzt, se kemény aszfaltot nem érzek, sőt egy pihe-puha ágy, és friss levegő fogad, ami egyszerre megrémít, valamilyen szinten pedig megnyugtat.A nyugalmam azonnal elillan, amikor beugrik néhány lehetséges történés a tegnap éjjelt illetően. Mi van ha megerőszakoltak? Vagy elraboltak, és soha többé nem látom Jongint? 'Komolyan hülye gyerek...pont őt akarod látni, most, hogy tudod ha megun simán kinyír?' 'Kuss Kyungsoo! Mindenki hibázhat!' 'Na de ekkorát?' 'Te sem vagy jobb nála!' 'Tudtommal nem öltem embert!' 'Ha nem kell érted menni az éjszaka közepén, még mindig élnének a szüleim.' Atyaég...teljesen megbuggyantam. Magammal veszekszem, mint egy kicseszett kettyós. Remek. Még valami esetleg? Nem akar valaki tök véletlen halálosan megfenyegetni megint? Gondolataimból egy idősebb, talán a negyvenes éveiben járó úr rángat ki. Kedves mosollyal köszönt, ölembe téve valamiféle reggelit.-Jó reggelt! Hogy aludtál?-kérdezi vidáman.-K-köszönöm j-jól. De ki m-maga és h-hogy kerültem i-ide?-makogom.-Ohh, de pofátlan vagyok! A nevem Shin Woo Jin. Te pedig Kyungsoo vagy igaz?-bólintok, és szemügyre veszem hyungomat. -A második kérdésedre válaszolván pedig, megtaláltalak, és mivel eléggé veszélyes környék ez, gondoltam felhozlak magamhoz.-akármilyen barátságos, kiváltképp gyanús, úgy érzem a lehető leghamarabb el kell hagynom a házat. Másfél óra számomra kínos, és feszélyezett beszélgetés múlva, miután már az elém tett ételt is elfogyasztottam, és meg is köszöntem, próbát teszek a szabadulásra, de valahogy csak nem sikerül. Addig-addig próbálok célozgatni a mehetnékemre mígnem egy erős ütést érzek hátulról, és elsötétül minden.  

Jongin:

  Tudtam, hogy ez fog történni. Nekem nem jár happy end. Nem érdemlem meg, mint ahogy Kyungsoot sem. Remélem talál magának egy megfelelő embert, akár lányt, akár fiút.Kikelek az ágyamból, hogy szerezzek magamnak egy kis kaját, mert éhen halni még nem akarok, de konyhába menet a periférikus látásomnak köszönhetően, meglátok egy személyt a bejárati ajtóban. -Mit keresel itt?-kérdezem fenyegető hangnemben Shoutól.-Rájöttem, hogy a szenvedésed nem elég nekem. Több kell.. vagyis inkább fogalmazok úgy, hogy mindent el akarok venni tőled.-szája sarkában egy csalafinta mosoly jelenik meg.-És mégis hogy tervezted ezt?-Jongin.. annyi bizonyítékom van ellened. Igazából nem is tudom miért nem használtam ki, de most már itt az ideje. Meg kell fizetned azért, amit tettél. Így vagy úgy. Választhatsz.-fenyegetőzik.-Így vagy úgy? Ezt értsem úgy, hogy vagy átírom rád minden vagyonomat és értékemet, vagy feljelentesz? Komolyan zsarolással jössz nekem? Shou, ne felejtsd, hogy te sem vagy teljesen tiszta. Ha engem lecsuknak, te is jössz velem.-Az a különbség te és én köztem, hogy nekem vannak ott jó ismerőseim, akik mindig kiállnak mellettem. Melletted nincs senki. Senki nem védene téged.--Shou.. most olyan helyen vagy, ahol téged nem véd meg senki. Itt és most kinyírhatnálak.-hazudom.-Jongin, ne rémisztgess..-tettett félelemmel mered rám.-Te is tudod, én is tudom, hogy már nem teljesen az vagy, aki voltál. Nem ölnél már embert csak mert kedved tartja.-vált át magabiztosra.-Kwang nem volt teljesen ártatlan.-Ezért meg kellett ölnöd?-nevet fel hisztérikusan.-Nem.. nem kellett volna. Hidd el minden nap átkozom magam érte, és tudom, hogy meg kell érte fizetnem. De nem hagyom, hogy te büntess meg!-mondom neki.-Hát akkor így akarod.. szép fiú vagy, gondolom tudod mi vár rád a börtönben.. és mivel te ott leszel, én pedig kint, néha ránézhetek Kyungsoora. Gondját viselhetem.-perverz mosoly terül el arcán, amit azonnal le is törlök a képéről az öklömmel.-Húzz el innen a picsába, Shou!-ordítok rá. Mielőtt még egyet beütnék neki vérző, ocsmány pofájába, egy kéz fogja meg csuklómat. Chanyeolé az. Shou egy kis hezitálással elhagyja a házamat.-Ez ki volt?-kérdezi. Kirántom a kezemet szorításából és folytatom az utamat a konyhába.-Jongin, válaszolj! Mi történt közted és Kyungsoo között?-még mindig nem válaszolok neki.-Jongin!-Kyungsoo megismerte az igazi énemet, ez pedig egy személy volt a múltamból..-zárom rövidre. Chanyeol nem nyugszik bele a válaszba, így tovább mered rám kérdően.-Kyungsoo megtudta ettől az embertől, hogy én... hogy én a múltban tettem rossz dolgokat.. én öltem embert. Tudja már ő is, hogy egy szörnyeteg vagyok.-hajtom le a fejemet. Egy kicsit emészti a hallottakat, majd megint szóra nyitja száját.-Ki az aki itt volt?-kérdezi meg megint.-Ő az volt, akinek megöltem a "szerelmét" vagy mit tudom én mik voltak egymásnak..-Mondd, hogy volt okod és nem csak úgy ölted meg.-Miért? Az úgy már nem olyan nagy bűn?-értetlenkedek.-De az. Csak remélem, hogy nem vagy teljesen romlott. Remélem tényleg olyan vagy mint amilyen mostanában.-Téged miért érdekel milyen vagyok?-kérdezem.-Akár hiszed, akár nem, kevés barátaim közé tartozol és nem akarlak elveszíteni.-mosolyra húzódik a szám.-Kösz... na de vissza Shoura. Nagyon jó barátom volt, Baekhyun mellett. Totál ártatlan és kedves volt. Aztán jött Kwang. Shou teljesen oda volt érte. Bejött neki Kwang bad boy imidzse. Szerintem elég erőltetett és sok volt. Mindig láttam benne az elvetemültséget. Idővel Shout elkezdte ellenem hangolni, aztán mindent együtt csináltak. Már akkor meg tudtam volna ölni a csavót. Na de aztán egyszer véresen jöttek haza. Shou teljesen kivolt és elmesélte mi történt. "Véletlenül" megöltek egy embert. Ne kérdezd, hogy tudtak teljesen " véletlenül" megölni egy embert... mindegy. Shou egy kis időre visszavett, mert Kwang elment. De mikor visszajött egy nővel jelent meg. Shou féltékeny volt. A szobájában elvágta a csaj torkát. Kwang benyitott, és az elmebetegjét ez teljesen felizgatta.. aztán egymásnak estek és egy hallott nővel a szobában dugta meg Shout...-Ezt is Shou mesélte?-kérdezi elborzadva.-Nem.. vannak kameráim. Visszanéztem őket.-magyarázom,majd folytatom.-Szóval.. Shout megpróbáltam egy kicsit megjavítani, de nem nagyon jött össze. Kwang kitalálta, hogy öljenek még meg valakit. Nem fog tetszeni, hogy kire esett a választás..-Baekhyun!-vágja rá dühösen. Ökölbe szorulnak gigantikus kezei. -Igen.. egy este arra keltem, hogy sikítások szűrődnek fel az alagsorból. Persze nem voltak olyan hangosak, sőt éppen hogy meghallottam őket. Pisztolyomat fölvéve mentem le megnézni mi van, és láttam ahogy Baekkit ütik vágják.. már ruhái is alig voltak rajta. Kwang még egy óriásit vágott az arcába, mire egész teste elernyedt. Azt hittem meghalt. Szinte gondolkodás nélkül lőttem fejbe Kwangot. Shou akkor ott utált meg egy életre. Baekkit kórházba vittem. Nem emlékszik semmire arról az éjszakáról. Nem tudja, hogy őt ölték meg majdnem. Kicsit elhajlítottam a storyt.-Jongin, azt tetted amit tenned kellett. Te ennek az embernek a haláláért érzed magad szarul? Ha élne még én magam lőném fejbe. És ha még egyszer meglátom Shout azt agyon verem.-óriási szemeiből szikrákat szór.-Chanyeol, az a gond, hogy ezek után lettem igazán elcseszett. Ártatlan emberek életét is elvettem. Ez az amit igazán nem tudok megbocsátani magamnak.-rázom meg a fejemet.-Köszönöm, hogy megmentetted Baekkit, és hogy nem mondtad el neki. Túl édes és ártatlan, hogy tudja, hogy ilyen borzalmakon ment át..-mondja pár perc csönd után. Egy könnycsepp kigördül szeméből amit azonnal le is töröl.-Khmm.. öhm én megyek..-köszön el tőlem. -Rendben.-válaszolok.-Te jó ég mennyire szereti még mindig..-mondom magamnak, miután megbizonyosodtam arról, hogy nem hallja. Korgó hasamra leszek figyelmes, így gyorsan merek magamnak Chanyeol által készített ételből, ami mára már isteni. Telefonomat kezembe veszem, mikor az jelzi, hogy SMS-em érkezett. Csak egy cím áll benne semmi több, azonban pár pillanat múlva újabb üzenet érkezik, amiben egy képes fájl van. Megnyitom, majd telefonom kihullik kezemből.