Monster I Kaisoo

#19

Kyungsoo:
  
Lassan két hete gyötörnek rémálmok. Mindig más, de egy jelenet sosem változik. Jongin vérfagyasztó nevetése, majd sikolya futtatja végig a hideget a hátamon, előttem teremve, vérrel borítva esik össze, szíve magasságában egy tőr áll ki testéből. Mozdulni sem tudok, üvöltenék, de hang nem jön ki a torkomon. Lövéseket hallok, és ahogy a hangok irányába fordítom tekintetem egy golyó suhan egyenesen felém. Ennél a pontnál riadok fel minden éjjel. Ilyenkor át sunnyogok a szomszéd szobában fekvő Jonginhoz, hogy megbizonyosodjak arról, hogy csak egy álom volt. Békésnek festő arca mindig megnyugtat, így alvás híján a vonásai bámulásával töltöm az időm.Ma is ugyan így teszek. Lassan átvánszorgok. Az ajtón belépve, a már túl jól ismert szuszogás fogad, leülök az ágya melletti kisszékre. Kezemet arcára simítom, és figyelem résnyire nyitott ajkait. Hüvelykujjamat végighúzom a kívánatos párnácskákon, melyek szinte hívogatnak. Felszusszan az érintésre,mire hátrahőkölök. Eddig semmiféle reakciót nem mutatott, ezért rettentően meglep ez a kis apró jelenség. Csöppnyi mosolyszerűség húzódik arcomra, hiszen ez azt jelenti,hogy jobban van! Jobban kell lennie! Majd kiugrok a bőrömből, a gondolatok csak úgy cikáznak fejemben, már egy miniregényt szőttem magamban a felépüléséről, és az azt követő eseményekről. Mocorogni kezd, ami valamelyest kirángat külön kis világomból. Ismét ráirányítom teljes figyelmem. Egyre többet forgolódik, majd felnyitja szemét. Örömkönnyek szöknek látószervembe, és szélesen rávigyorgok. Rám pillant és döbbent arckifejezéssel mered arcomra. Megszólalni sincs időm, magára rántva ölel meg szorosan, de csak annyira, hogy az ne fájjon. Elpirulva húzódok vissza pár perc után, a padlót pásztázom. A mosoly továbbra sem hagyja el ajkaimat, mígnem az állam alá csúsztatva ujjait éri el, hogy ránézzek, majd lassan közelebb hajolva tapad párnácskáival az enyémekre. Finoman kóstolgat, és én is ugyan ezt teszem. Az oly rég érzett édeskés íz amolyan ködfátylat borítva elmémre megbódít, és nem ereszt. A csókjai rabjává válva hagyom, hogy nyelve utat törjön magának, és felfedezze szám belsejét. Minden vadságot mellőzve élvezzük a másik által okozott kellemes bizsergést. Egyikünk sem akar még elválni, sőt...személy szerint én soha többé nem szeretnék, de győz a levegő hiány. Hangosan pihegve szemezünk. Pillantásom el-eltéved, egyenesen dús, vöröses ajkaira, nem bírva sokáig hajolok újra a gyönyört okozó párnácskákra, apró puszikat hintve azokra. Átkarolva derekamat húz fel az ágyra, egyenesen az ölébe, mélyítve a csókot, fogaink össze-össze koccannak, de egyikünket sem zavarja különösebben. Kezem tarkójára vándorol, lágyan hajába túrok.-Szeretlek.-suttogom ajkaira. Amint realizálom mit is mondtam elhúzódva meredek az ölembe. Tenyereit arcom két oldalára fektetve kötelez, hogy ránézzek. Szemeim könnytől csillognak...épp most kotyogtam ki a titkom, amit még magamnak is féltem bevallani.-Igazán?-szavai halkan csengenek fülemben. Nem válaszolok, csak bólintok. Hirtelen elmosolyodik, és szorosan átölel, állát a vállamon pihentetve. Ugyan olyan hangerővel szólal meg, fülemet csikizve leheletével.-Én is szeretlek Kyungie.-fejem mellkasába fúrom, úgy hallgatom ahogy a fülembe duruzsol.  

Jongin:

  Telnek a napok és a sebeim egyre szebben kezdenek begyógyulni. Már nem érzem magam olyan kurva szarul. Kyungie az egész napját velem tölti az ágyban. Próbál szórakoztatni, de tudom hogy már ő is halálra unja magát a semmit tevésben. Megmozgatnám én az ágyban, de az orvos drága külön kiemelte, hogy még kerüljem a megerőltető, fárasztó sportokat.. ìgy a szex is tabu, mert én a sokat és a fárasztót szeretem. -Kyungieee csináljunk ma valamiit!!-kérlelem és lebiggyesztem hozzá még az ajkamat is amire kapok egy csókot.-Jongin még nem lenne szabad megerőltető dolgokat csinálnod. Hidd el már én is szeretnék VALAMIT csinálni veled..-emeli ki a 'valami' szócskát. Nem tudom elhinni, hogy ő is ugyanazt érzi irántam, mint én iránta. SZERET! Szerelmes BELÉM. Nesztek baszdmeg akik azt mondják,hogy szeretetet nem lehet vásárolni, mert én kurvára megtettem.. persze nem ez volt a szándékom, de nagyjából az első napjától kezdve álmodoztam arról, hogy ő is szeret engem. -Ahj nem kell fárasztó dolgot, csak valamit. Imádlak és imádom hallgatni ahogy beszélsz, de kezdek elfáradni a pihenésben...-mondom nyúzottan.-Jójó, de előtte pihenj.-Most mondom hogy elegem van a pihenésből, és te erre azt mondod, hogy még pihenjek? Heelll no!-tiltakozom a pihenés ellen. Soha többet nem pihenek. Elég volt ennyi egy életre. Satansoo veszi át a hatalmat szerelmem felett és gyilkos szemekkel kezd el méregetni.-Tudod mit? Jólesne most egy kis alvás..-gondolom meg azonnal magam. Édesen rám mosolyog, amitől enyhén felröhögök.-Szeretlek Kyungsoo!-mondom mielőtt megcsókolnám tökéletes száját.-Én is szeretlek téged, Jongin!-feleli két csók között, amibe belevigyorgok válaszától. Fangörcsölök minden egyes alkalommal amikor kimondja. Egy hatalmast kordul a gyomrom, amin Kyungsoo felkacag.-Tök véletlenül nem vagy éhes?-kérdezi széles mosollyal.-Dee most, hogy mondod enyhén megéheztem.-bólogatok hevesen. Óvatosan kisegít az ágyból, hogy e művelet közben még véletlenül se szántson fel egy traktor. Kimegyünk a konyhába, ahol Chanyeol már sürög-forog az étel körül. Mikor meglát minket ránk mosolyog, de elég műre sikeredett. Múltkori után talán jobban kivan Baekhyuntól, amit próbál leplezni, de én túl jó ember ismerő vagyok (ahogy az bizony nagyon is kiderült) ahhoz, hogy átverjen. De ha ő neki ettől jobb... akkor nincs mit tenni. Lerakja elénk az ételeket és csillogó szemekkel fürkészi arcunkat, hogy ízlik e nekünk. Mindketten elismerően bólogatunk és faljuk tovább az ételt, amitől ő egy önpacsival ünnepli magát, majd ő is vesz magának.