Monster I Kaisoo

#13

  

Kyungsoo:

Miután megtalálom a fürdőbe vezető utat, kómás fejjel állok neki zuhanyozni. Mindent magamra kenek ami szappanszerű, és igyekszem ébren maradni, ami nehezebb mint hittem. Szemeim le-lecsukódnak, ezért inkább kilépek a kabinból és a kezembe eső első törölközőt magamra tekerem. Kitántorgok, és szinte elhagyva magam dőlök Jongin karjaiba.-Jól vagy Kyungie?-Ühüm.-karjaim dereka köré fonom, arcom pedig mellkasán pihen.-Álmos a kiscica?-Ühüm.-Akkor maradjunk itthon?-Ü-ümm.-visszafojtott kuncogás üti meg a fülem, majd egy kezet érzek meg az állam alatt. Jongin finoman a számra hajol, apró csókokkal hintve ajkaim. Lehunyom szemem, és úgy élvezem amit csinál. Beleszippant a nyakamba és felkacag.-Mi olyan vicces?-nézek rá bociszemekkel.-Semmi...csak van egy olyan érzésem, hogy a borotválkozó gélemmel fürödtél.-Ohmm..hoppá?-motyogom kínomban.-Na gyere!-nevetgél tovább.-Nem szeretnék...szégyenlős vagyok.-fejemet lehajtva, bámulom lábainkat.-Kyungie..minden porcikádat láttam már...-De akkor is..-pirulok el. Ő pedig mit sem törődve a személyes problémáimmal húz maga után.-J-Jongin..-Hmm?-Megígéred, hogy semmi olyat nem csinálsz?-Ha szeretnéd, oda se nézek!-mosolyog rám biztatóan, mire megadva magam lépek be újra a kabinba. Utánam jőve nyitja meg a csapot, a kellemesen meleg víz hatására felnyöszörgök és vállára hajtom a fejem. Tusfürdőt nyomva tenyerébe kezdi finoman simogatni hátam, majd áttérve vállamra közelít a mellkasom felé. Kezei ügyesen fedezik fel felsőtestem minden pontját. Halk sóhajok hagyják el torkomat, a jóleső érzéstől. Folyatja kényeztetésemet, bő negyedóra múlva pedig a puha textilbe bugyolálva találom magam, míg ő a derekára csavarva egyet kap fel, és hurcol ki a helyiségből, egyenesen az ágya felé véve az irányt. Óvatosan lehelyez, mintha porcelánból lennék, és attól tartana eltörök. Közelebb hajolva szippant bele a nyakamba, amitől jó értelemben kiráz a hideg.-Perverznek néznél, ha azt mondanám beindít, hogy érzem rajtad az illatom?-Ühümm....-bólogatok, zavaromban kerülve a szemkontaktust.-Hááát....akkor el kell fogadnod, hogy egy menthetetlen perverzzel vagy összezárva.-vigyorog, majd óvatosan megrágcsálja a a nyakamat fedő érzékeny bőrömet. Ellépve tőlem egy közeli ruhakupachoz igyekszik, amelyet kezembe nyom, hogy vegyem fel. Hátat fordítva neki kezdem felcibálni magamra minden nekem szánt darabot, amikor eszembe jut a nyakörvem. Sietve halászom elő a lehető legédesebb arcom, és Jongin elé lépve kezdek bele monológomba.-Oppa! Leveszed a nyakörvem, ha megígérem, hogy jó kisfiú leszek?-biggyesztem le ajkam a hatás kedvéért. Hjajj Kyungsoo...nem kéne...mégis minden alkalommal meglepődöm a hülyeségeden.-Baszki! Hagyd abba mert itt fogok megmurdelni orrvérzésben!-nyögi, mire kezét a kis ékszeremre vezetem, ösztönözve arra, hogy távolítsa el.  

Jongin:

  Leveszem a nyakörvet róla, és a kukába dobom. Megragadom a kezét és a ház előtt parkoló autóba besegítem.-Egyébként milyen okból is megyünk kettesben vacsorázni?-érdeklődik.-Hát csak úgy.. majd meglátod.-ujjaimat az övéire kulcsolom. Fejét vállamra hajtja.-Most nehogy elaludj Kyungie!-figyelmeztetem, még mielőtt nagy nyáladzásba kezdene.-Dehogy, nem fogok..-legyint egyet. 2 percre rá már békésen szunnyad. Mikor megérkezünk az étteremhez kezeimet arca két oldaléra simítva felébresztem. -Wow, ez aztán luxus!-tátja el a száját ahogy belépünk. Mosolyogva adok egy csókot arcára, mire elpirul. Több ember megvetően méregeti összekulcsolt kezünket, miközben a pincér az asztalunkhoz kísér. Leülünk, és Kyungsoo tárgyilagosan fordul felém.-Szóval.. miért hoztál ide?-teszi fel a nagy kérdést.-Valamit szeretném ha tudnál... az anyámról akarok neked mesélni. Arról, hogy mi történt vele.-vezetem be mondani valómat. Nyelek egy nagyot majd folytatom.-11 éves koromban meggyilkolták.. amit én végig néztem és igen.. ez eléggé nagy hatással volt rám egyértelműen rossz értelemben.. talán e miatt, vagy csak szimplán azért mert szörnye..-Kérlek ne mond azt, hogy szörnyeteg vagy! Nem vagy az.. Rendben?-kéri szomorú nagy szemekkel, amin halványan elmosolyodok.-Kösz.. de sajnos az vagyok. Nem tudod miket műveltem. Te még nem láttad a való énemet.-De Jongin, ez a való éned!-erősködik.-Ezt csak te hozod ki belőlem Kyungsoo! Én.. én nem ilyen vagyok..-Nem hiszek neked! Baekhyun hyung is tudja! Te miért nem hiszel magadban?-Kimegyek a mosdóba..-állok fel az asztaltól. Borzalmas vagyok. Ha tudná miket tettem, nem erősködne ennyire. Sőt, elhúzott volna már a picsába.. én persze önző módon eltitkolom előle és úgy próbálom meg magam mellett tartani. El kell neki mondanom. Ha esetleg ő is azt érezné mint én, akkor velem maradna úgy, hogy közben hazudozok neki. Ezt nem tehetem meg vele. Elmondom neki! Megmosom az arcomat, de mikor az asztalunk felé fordulok, azt veszem észre, hogy egy kis rohadt buzi kurvára rá van tapadva Kyungsoora.-Ember te mi a faszt csinálsz?-felemelem a pólójánál fogva az idegent és ellököm Kyungsootól.-Uraim, ez egy étterem, kérem távozzanak és ezt oldják meg valahol máshol!-jön oda hozzánk a pincér. Kiviharzok az épületből, Kyungsoo pedig rohan utánam, hogy lenyugtasson. Hülye barom is követett minket ki.-Mit akarsz?-alacsony termete fölé tornyosulok, de ő csak elvigyorodik rajta.-Minek örülsz ennyire?-Jongin nem ismersz fel engem?-már kérdezném, hogy ki a fasz ő, de aztán leesik. Kurva élet. -Mit akarsz Shou?-szűkítem össze a szemem.-Jongin te ismered ezt az embert?-kérdezi mögülem Kyungsoo.-Ismer hát.. és én is őt. Elég jól. Tudom milyen ő és mire képes.-arca elsötétül.-Jongin ki ez?-esik kétségbe már Kyungsoo.-Emlékszel Kwangra? -Ne, Shou! Kérlek ne!-kérlelem, de hiába.-Emlékszel rá, Jongin? Emlékszel arra, amikor egy kibaszott golyót repítettél a fejébe, és velem végig nézetted?-szememet lehunyom. Tudom mi következik. Kyungsoo elhátrál tőlem.-Kyungsoo..-Igaz amit mond? Te ölted meg?-Kyungsoo én..-Te ölted meg?-kérdezi meg még egyszer.-Igen.-vallom be.-Hogy tehettél ilyet? És én még védtelek.. tudod mit Jongin? Tényleg egy szörnyeteg vagy! Ilyet csak azok csinálnak!-csalódottan elfordul tőlem. Nézem távolodó alakját. Ennyi volt. Ő is beismerte hogy szörnyeteg vagyok. Csalódott bennem.. mint mindenki más.. bár nem sokan várnak tőlem bármilyen jó cselekedetet. -Érzed ezt? Ez az az érzés, amikor elveszted azt akit szeretsz..-súgja a fülembe Shou. Szívesen behúznék neki, de se erőm, se jogom nincs hozzá. Megérdemeltem.. sőt ennél még sokkal rosszabb is kijárna nekem.