Monster I Kaisoo

#5

Kyungsoo:

Követem Baekhyun hyungot, valamiféle hosszabb, illetve jóval kevésbé kihívó nadrág reményében.
-Utálod?-szólal meg hirtelen.

-Tessék?-mit vagy kit kéne utálnom?

-Utálod Jongint?

-A-azt hiszem nem.-pirulok el, ugyanis tényleg nem utálom, és ez meglehetősen bizarr, azok után amiket tett, és amikre kényszerített.
-Nekem elmondhatod, ha igen.
-De tényleg nem!-az arcom színe egy paradicsoméval vetekszik.
-Ennek örülök..Tudod nem rossz ember ő, csak..ahh mindegy, ezt nem nekem kéne elmondanom.-mosolyog. Megöl a kíváncsiság, de Jonginnál rákérdezni nem merek. Felveszem az előttem heverő szürke halásznadrágot, és a lehető legegyszerűbb fehér fölsőt, majd vissza indulok a nappaliba. Épp neki állnék porszívózni, de fogalmam sincs hol van a kis gépezet. A konyha felé veszem az irányt, ahol sejtésem szerint Jongin tartózkodik. Amint belépek a hatalmas helyiségbe Jongin akkorát vág a falba ököllel, hogy valami megreccsen, remélhetőleg a vakolat, és nem az ujjai.

-Mr.Kim? Minden rendben?

-Öhmm..öhmm igen.-erőltet hamis mosolyt arcára.
-T-tudod ha miattam van..sz-szólj! Alád feküdni nem f-fogok..d-de segíthetek megint..-makogom fülig pirulva.

-Nem Kyungsoo, nem arról van szó..-nyomkodja ujjait, mire felszisszen.

-Mutasd a kezed!-lépek közelebb, kinyújtva karom.

-Nincs semmi baja.
-Muasd.A.Kezed!-mondom, szinte parancsolva. Nem tudom honnan jött ez a nagy bátorság...de nagyon bejön! Csak ne menne el többé..
Eleget tesz kérésemnek, én pedig fájdalmasan konstatálom, hogy több helyen felszakadt bőre, és egy nagyobb területen már lilulásnak is indult kézfeje.

Emlékszem, hogy a fürdőben láttam elsősegélyládát, így célként kitűzve a helyet indulok utamra. Hamar megtalálom, és sietek is vissza a sebesülthöz, hogy leápoljam. Nyílt sebeit lefertőtlenítem és beragasztom, míg a mostanra már egész élénk lilává vált bütykeit egy jó adag nyugtatókrém bemasszírozása után befáslizom.
-Így ni!-mosolygok, miközben a remekművemmel szemezek.

-Köszönöm!-simít végig ép kezével arcomon. Belepirulok érintésébe. Nem tudom mi van veled Do Kyungsoo, de rohadt gyorsan állj le!

-A-akkor én megyek is vissza takarítani!-habogom..remek..ennyit a nagy bátorságról.-Ugye tudod, hogy nem kell takarítanod?

-Akkor tegnap miért kellett?-nézek elkerekedett szemekkel.

-A fenekedet akartam bámulni.-kuncogja.
-Perverz!-visítom, miközben mellkasát püfölöm, meglehetősen gyengén. Karjait derekam köré fonja, úgy állja az ütéseimet.

-Megérte.-vigyorog.

-Komolyan azt akarod, hogy felrobbanjon a fejem a sok odatódult vértől?-nyüszögöm.

Jongin:

  Elengedem Kyungsoo kicsi testét és mélyen a szemébe nézek.

-Kyungsoo.. éhes vagyok.-mondom neki drámaian.

-A szakácshoz menjél ezzel.-néz rám furán.

-Aish.. de ő nem főz olyan jól..-sóhajtok

-Menjünk el valahova enni!-vetem fel az ötletet, mire elpirul.

-Mármint te és én? Biztos vagy benne?-kérdezi bizonytalanul.

-Van jobb ötleted?-erre felcsillannak az óriási szemei. 

-Van! Csináljunk magunknak! Elmehetnénk megvenni a hozzávalókat, aztán készíthetnénk valami finomat.-vázolja fel a tervet. Nem is hagyja, hogy válaszoljak, megfogja a kezemet és kirángat az autóhoz. Kicsit izgalomba jött. Elég édes. 

 -Hova lesz az út, Mr. Kim?-száll be a járműbe a sofőr is. 

 -Egy közeli boltba.-válaszolom neki. Egy negyedóra alatt meg is érkezünk. Őszintén megvallva régen voltam már bevásárolni. 

 -Mit is kell vennünk?-kérdezem mikor már a tolókocsit vesszük ki a helyéről. 

-Bízd ide..-még nem láttam ilyen magabiztosnak. Nem fél. Nem bizonytalan. Megy előre. Minden ételt megnéz, amiket vagy fintorogva visszatesz a helyére, vagy elismerően belehajítja a kosárba.

 -Oké, azt hiszem ennyi lenne.-fordul felém.

 -Csak ennyi? Igazán?-kérdezem szarkasztikusan. Szinte az egész kocsi tele van étellel. Megforgatja a szemét, és elindul a kassza felé. Fizetünk és nagyon nagy nehezen elcipeljük a zacskókat az autóig. 

-Elnézést Mr. Kim, hogy nem segítettem.-pattan ki az autóból a sofőr. 

-Aha, de még mindig nem segítesz. Nyisd már ki a csomagtartót!-mordulok rá. Gyorsan megteszi amit "kértem". Kyungsoo kellemetlenül ül be mellém a kocsiba. Egész úton az ablakon bámul ki. Ha már úgy sem néz felém, szabadon veszhetek el arca szépségében. Vastag ajkait harapdálni kezdi, amiből így ki is buggyan a vér. Oké, inkább más merre nézek, mert a végén még felizgat. Már megtette.

 -Mikor érkezünk már meg?-hajolok előre, de feleslegesen, mert akkor áll meg az autó. Hála az égnek. Kipakolunk az autóba és bemegyünk a házba, de a sofőr megint nem segít. Barom. 

-Öhm Soo, akkor most minden rendben.. közöttünk?-mutatok magunkra ujjammal. Egy halvány, édes mosollyal bólint, majd benyit a konyhába, de a kezében tartott zacskókat el is ejti. Szerencse, hogy nálam vannak a borok. Bekukkantok Kyungsoo háta mögött a helyiségbe, és igen érdekes látvány fogad. Baekhyun lába egy magas, piros hajú fiú dereka köré van fonva, miközben szenvedélyesen csókolják egymást.. és nem nagyon akarják abbahagyni. Komolyan nem vették észre, hogy ott állunk az ajtóban? 

-Öhm Baekhyun?-szólítom meg. Felénk fordul és rögtön le is pattan pajtijáról. 

-Baszki.-mondja. 

-Ja.. ki ez?-mutatok a magas gyerekre.

 -Jónapot Mr. Kim. Chanyeol vagyok.. a séf.-mutatkozik be. 

-Ő a séf fiú?-kérdezi Kyungsoo izgatottan Bacontől. 

-Igen, ő az Kyungie.-kacsint rá.

 -Milyen séf fiú?-értetlenkedek. 

-A séf fiú.-legyint egyet Kyungsoo. 

-Aha.. oké. Szóval, mi itt most főzni szeretnénk. Ha akartok csatlakozhattok.-Baekhyun meglepődve néz rám, aztán elmosolyodik. 

 -Szívesen, Jongin.-fogadja el a meghívást.