Monster I Kaisoo

#21

  D.O: 

Jongin mellkasán pihentetve fejem, írok le ujjammal köröket hasfalán, miközben azon gondolkozom, hogy jutottunk el idáig. Merengésemből Jongin édes szuszogása ránt ki, nem tudom mit csinált míg nem voltam itthon, de hogy nem pihent az biztos. Még csak fél kilenc körül járhat az idő, ő pedig már szabályosan húzza a lóbőrt. A bennem lakozó Sátánsoo felrázná, amiért a tiltásom ellenére nagy valószínűséggel valami megerőltetőt csinált, de békés, kisimult arcát figyelve nem visz rá a lélek. Helyette feltápászkodva veszem kifelé az irányt, hogy egykori támaszommal, aka Byun Baekhyunnal beszélgessek egy csöppet újdonsült kis kütyümmel, amit egészen eddig nemigen használtam. Kisebb nehézségek árán nyomok Baekhyun nevére, tárcsázva a számot. Hosszas csörgetés után sem érkezik válasz, csak a hangposta jelentkezik. Megpróbálom még egyszer. Majd még egyszer. Feladva dugom zsebre a kis készüléket. Biztos csak elaludt, vagy lenémította a telefonját! Nyugtatgatom magam, ugyanis hajlamos vagyok túlaggódni a helyzetet. Elhesegetve minden rossz gondolatot, vetem magam a hűtő mélyébe valami laktató után, kivéve a tegnap estéről megmaradt levest, fordulok meg. Szembetalálom magam egy gigantikus testtel, mire ijedtemben hozzá vágom szerzeményem. Az óriás, aki mint az kiderült nem más, mint Chanyeol feljajdulva kap lábához amin a tányérom landolt. A nagy csörömpölésre és szidkozódásra Jongin is kitámolyog a szobából. 

-Hát itt meg mi a fasz folyik? 

-D.O megetette a pólómat a vacsorájával, majd desszert gyanánt eltörte a lábfejem.

-Hogy mi van?-Jongin teljes döbbenettel bámul az előtte állóra, mire kitör belőlem a nevetés. Odalépve hozzá simítok végig arcán. 

-Semmi baj, késő van már ehhez.-érintésembe bújva lágyulnak el vonásai, és ha tudna szinte biztos, hogy dorombolna. Bocsánatot kérve Chanyeoltól teszek le a vacsorámról, és betámogatom Jongint az ágyba. Bedőlve mellé cirógatom továbbra is, ő pedig lehunyt szemekkel hümmög. Arcát fürkészem egészen addig míg engem is magával ránt az álomvilág. Másnap reggel a mérhetetlen ürességre ébredek, ami Jongin hűlt helyét takarja. Nyűgösen szenvedem ki magam a szobából egyenesen a konyhába véve az irányt ahol két háttal nézek farkasszemet, pontosan tudva melyik kihez tartozik, ölelem át a pultnál falatozót. 

-Jó reggelt.-dünnyögöm pólójába fúrva arcom. 

-Neked is cicuskám!-szólal meg Chanyeol, hátra nézve , miközben valószínűleg a saját és az én reggelimet készíti. 

-Héj Yoda! Inkább a reggelivel foglalkozz!-morgolódik Jongin. Felkuncogok féltékenykedésén, és lábujjhegyre állva nyomok puszit nyakhajlatába. 

-Édes vagy.-suttogom fülébe leülve.  Türelmesen várok Chanyeolra, ő pedig rutinosan készíti a már hagyománynak számító zöldséges rántottát.  

Jongin:

  Reggeli után Kyungsoo bezárkózik a fürdőbe, én pedig levágódok a tv elé Chanyeol mellé, aki hamar meg is unja a valóság showt, ami éppen megy, és valószínűleg a szobájába vonul. Már épp azon lennék, hogy csatlakozzak Kyungiehoz a fürdőbe, amikor valaki eltakarja a szemeimet. Megfordulok, de nem a várt személlyel találom szembe magamat. 

-Hali Jongin! Hiányoztam?-hajol a számhoz az a prosti, aki Baekhyunnal való összeveszésünk után "gondoskodott" rólam. Épp hogy elhátrálok mielőtt a számhoz érne elkenődött rúzsos ajka. 

-Te meg mi a faszt keresel itt?-kérdezem idegesen. 

-Pontosan azt Jongin! A tiédet!-mondja, majd kezét a combomra helyezi, amit szinte rögtön lesöprök magamról. Sértődötten keresztbe teszi előttem a kezeit. 

-Naaa Jongiiin!-nyavalyog.

-Miért nem akarsz egy kicsit szórakozni? 

-Nem akarok veled semmit sem csinálni. Mi a francért vagy egyáltalán itt?-ahogy közeledik felém én úgy teszek jó pár lépést hátra. 

-Most minek vagy úgy kiakadva? Élvezd inkább ki!-hirtelen elém ugrik és rálök a kanapéra. Rám mászik, majd letámadja ajkaimat. 

 -Szállj már le rólam ChoHee.-derekánál fogva a kanapé másik végébe dobom. Pólóm ujjával arcomat kezdem el sikálni, hogy lejöjjön rólam az undorító piros rúzs. 

-Wohohohh.. Amiatt vagy most ilyen undok, mert van az a srác? Ne már Jongin! Te nem lehetsz meleg! Te ahhoz túl jóképű vagy. És ezt te is tudod! Hirtelen fellángolás vagy mi a faszom ez, de én jól tudom hogy nem arra vágysz ami neki van, hanem arra, ami nekem van. Most is megkaphatod akár. Csak kérned kell!-kacérkodik velem. 

-Egy undorító kurva vagy ChoHee. Nem kellesz te senkinek!-undorodva végig nézek testén. 

-Neked mégis kellettem Jongin. Élvezted, amikor velem lehettél! 

-Csak azért élveztem, mert közben kurvára csakis Kyungsoora gondoltam, szóval ne szállj el magadtól.-kontrázok viszolyogva. Összeszűkített szemekkel néz a szemembe, majd mint egy porcelánbaba úgy fordítja el oldalra a fejét. Egyáltalán nem para. 

-Jongin, ennek még nincs vége! Bebizonyítom majd én neked, hogy nekem van igazam!-mondja fenyegető hangnemben. Haját hátra dobja és vészesen hozzám simulva elvonul mellettem, majd elhagyja a házat. Ez totálisan bekattant. Megkönnyebülten vetem le magamat megint a kanapéra. Papucs csattogásokat hallok a folyosó irányából, amin rögtön elmosolyodok. Hacsak nem ChoHee mászkál vizes papuccsal a házamban, akkor bizony csakis Kyungsoo közeledhet felém. Hátulról átöleli a nyakamat, és egy csókot nyom arcomra. 

-Öhm Jongin, mi ez a piros az arcodon?-kérdezi, mire a vér is megfagy az ereimben. 

-Izzé... semmi. Biztosan kosz vagy valami ilyesmi..-dadogom és megint sikálni kezdem az arcomat.

-Nincs kedved ma valahova elmenni?-terelem a témát, mire szemei felcsillannak és heves bólogatásba kezd. Vigyorogva megcsókolom tökéletes ajkait.

-Mindjárt jövök, csak egy hívást el kellene intéznem.-mondom neki és a szobám felé veszem az irányt. Baekhyun számát tárcsázom. Ő tudja, hogy most mi a teendő. Ő mindig tudja. Hosszú percekig csörgetem, de nem válaszol senki, amitől furcsa érzés kerít hatalmába. Végül feladom, és visszamegyek Kyungsoohoz a szobába. Általában mindig felveszi. Na mindegy. Biztos valami dolga volt, hiszen mi másért ne venné fel, nem igaz?