Monster I Kaisoo

#6

Kyungsoo:

Még csak a második délutánomat töltöm itt, de azzal hogy főzhetek levett a lábamról. Nem túlzok, ha azt mondom imádok főzni. Bulgogi készítése mellett döntöttem, így elővéve a frissen vásárolt marhahúst, és a többi alapanyagot, látok neki a többiek segítségével. Míg én a hús irdalásával foglalkozom, Jongin a hagyma szeleteléssel vacakol. Félő, hogy elvágja eleve sérült mancsát, ezért mögé lépve fogok rá kezére, hogy így segítsem a mozdulatsort. Arca piros színben pompázik, gondolom a bénázása miatt, és nem bírom megállni, hogy ne kuncogjak.

-Do Kyungsoo, úgy neves, hogy pórul jársz!-akasztja be mutató ujját a nyakörvembe, amiről teljesen megfeledkeztem. Oh ez sok mindent megmagyaráz...például azt, hogy miért bámultak meg annyian a boltban. Megfeszülök, majd mélységesen elpirulok kijelentésére, ugyanis valahogy érzem, hogy a 'büntetésem' nem éppen egy sarokba állás lenne, sokkal inkább valami mocskos. Baekhyun felvisít, és hirtelen magához ránt, úgy mered gyilkos szemekkel Jonginra. Mondanám, hogy 'mi a fasz?' de a káromkodás nem az én asztalom. Szóóóval..mi a retek?

-Ne merd bántani a kisbabánkat!-fonja körém fullasztóan szorosan karjait Baek.

-Mi van? Miért nem mondtad, hogy terhes vagy? Mióta van nekünk gyerekünk?-hüledezik Chanyeol. Öhmm...mi a retek? Hyung felé is intéz egy 'kuss vagy meghalsz' pillantást, mire az óriás mentegetőzni kezd.

-Nyugi, nyugi csak poén volt..pontosan tudom mióta van meg a kicsi D.O.-simít végig a fejemen gügyögve. Először is D.O? Másodszor pedig..mi a retek?

-Ahhhhw de édes vaaagy!-lágyul meg, és apró csókot nyom a séf ajkaira, én és Jongin pedig felettébb zavarban, kissé undorodva figyeljük a nyálcserévé alakult puszit.

-Oké, elég lesz!-szól rájuk a házigazda, miközben kiszabadít az ölelő karok közül, csakhogy az ő ölelő karjai rabjává tegyen. A hátamon van egy 'öleld ki belőlem a szart is' tábla vagy mi a retek? Le kéne szoknom a retkezésről.

-Jah...ebből elég de ha te szopatod a kicsikém az nem baj...-forgatja a szemeit az édesanyámmá avanzsált fiú.

-Nem is szopatott meg!-háborodok fel, majd hirtelen fülig pirulok...nem szopatott...csak épp a kezeimet szentségtelenítette meg...

-Nem is szopattam meg!-szólal meg a másik érintett.

-Okéééé..szerintem itt és most hagyjuk abba ezt a szopatás témát...ott szopkodják egymást ahol akarják!-mondja a gigantikus yoda.

-Aish! Nem csinált semmi olyasmit, szóval kuss! a szájának semmi köze sincs a dologhoz.-Jongin hirtelen vált morgolódásról kuncogásra, amire egyetlen ésszerű magyarázatot találok...mégpedig azt, hogy beugrottak neki a nemrég történtek. Aish! Érzem a vesztem.

-Kim Jongin! Az istenekre esküszöm, ha megint ráveszed valami mocskosra, a lelket is kiveretem vele belőled, nem csak a farkad.

-Öhmm..nem főzhetnénk inkább?-kérdezem szégyenlősen, és vissza fordulok a húshoz, hogy tovább szabdalhassam.

Jongin:

 -Úristen!!-nyögök fel, ahogy belekóstolok az ételbe. Orgazmusom van a számban.

-Esküszöm, ez kurva jó lett Kyungsoo! Életemben nem ettem ilyen jót!-mondom őszintén.

 -Ennek örülök.-mosolyog rám

-De igazából ez a te érdemed is. Meg mindenkié.-néz körbe az asztalnál.

 -Ez nem is igaz. Chanyeol tiszta szar szakács!-röhögök fel.

 -Héééé!..-ellenkezik

- Oké , ez igaz. A főzés nem az erősségem.-rántja meg a vállát.

 -Akkor miért vagy a szakácsom?-értetlenkedek.

 -Nem tudom. Ide kerültem.. aztán azt mondták én vagyok a szakács.-magyarázza.

 -Akár hogy is, én örülök, hogy itt vagy.-csimpaszkodik Baekhyun a nyakába. Chanyeol tiszta szerelmetesen ránéz, majd hosszan megcsókolja, ami egy kissé kellemetlenül hat ránk.

 -Tudod Kyungsoo, mi is csinálhatnánk ilyesféléket..-fordulok felé. 

-Nanana, nem Jongin! Ha rajtad múlik az a vége, hogy alád kell feküdnie. Azt már nem!-támad rám Baekhyun. Nem szólalok.

 -Nyugi Baekhyun, nem kell ennyire letámadni!-csillapítja Kyungsoo. 

-De nem akarom, hogy olyanra kényszerítsen, amit te nem akarsz. Mert képes rá, mint ahogy azt már láthattad.-rázza meg a fejét csalódottan. 

-Bazdmeg Baekhyun!-ordítok rá.

-Mi a francért vagy most ilyen? Értem én, véded őt, de baszki.. csak vicceltem. Nem kell ilyen komolyan venned! 

-De nálad nem tudhatom Jongin! Neked is jobb, ha ilyenkor megállítalak. Nem akarom, hogy olyan legyél, mint egy..

 -Mint egy szörnyeteg?-szakítom félbe.

-Ne aggódj Baekhyun, az már nem leszek. Már az vagyok!-állok fel az asztaltól.

 -Nem vagy szörnyeteg Jongin!-néz rám szelíden.

 -Te is tudod Baekhyun! Tudod miket tettem!-csapok rá az asztalra, majd kivonulok. A szobámba sietek, ahol beleverek egyet a falba, azzal a kezemmel amivel múltkor is.

-Kurva élet!-kiáltok fel. Levetem magam az ágyamra, mikor kopogtatnak az ajtómon. 

-Öhmm..Jongin? Jól vagy?-jön be Kyungsoo. 

-Menj el, Kyungsoo!-mondom neki. 

-Jongin..-próbálkozik tovább, de én nem hagyom.

 -Azt. Mondtam. Menj. Ki.-tagolom neki. Odamegyek hozzá és a falhoz szorítom.

-Vagy megbánod!-fenyegetem. Kikerekedett szemekkel néz fel rám, ezért lágyabban szólok hozzá.

-Nem akarlak többet bántani.-rázom meg a fejem. Lecsúsztatom kezeimet a falról, ő pedig habozva, de elhagyja a szobámat. 

 -Sajnálom Do Kyungsoo-suttogom magam elé.

-Hé te!-szólok az ajtóm előtt elhaladó inasnak.

-Hívj nekem egy szajhát!-furán rám néz, de valamit motyogva bólint egyet. Kell nekem valami, ami eltereli a figyelmemet..