Monster I Kaisoo

#16

  Jongin:

Düh, aggodalom és félelem keveredik bennem, ahogy keresem a megadott címet. Félek, mi van ha későn érkezem és Kyungie már nem lesz? Rohadtul nem tudom hova kell mennem. Rohadtul nem tudom ki fogta el. Elfogok késni. Nem tudom megmenteni Kyungsoot. Életem szerelmét. Rátaposok a gázra, de elveszek a sok utcában. Összevissza kanyargok. Fogalmam sincs merre keressem. Hisztérikusan elkezdem verni a kormányt, amire könnyáztatta szemmel ráhajolok. Megint elindulnék, de mikor felnézek ismerős házat pillantok meg. Tudom, hogy már valahol láttam, és akkor bevillan. Anyukám lakott régen itt. Ő mutatott egy képet, amin a ház előtt áll és mosolyog. Nekem mutatta és.. WooJinnek! Ő küldte a képet! A ház előtt egy gyanús, besötétített fekete furgon áll. Kipattanok az autóból és a bejárati ajtó felé kezdek el rohanni. Feltépem a zárat és Kyungsoo nevét kezdem el kiabálni. Nem jön válasz, de a pincéből halk morajok szűrődnek fel. Lefelé veszem az irányt, majd a pinceajtót lábammal berúgom. Shou élettelen teste fekszik a földön. Ez a barom összedolgozott WooJinnel, és ez lett a vége. Sajnálom azt a gyereket, akit én megismertem, de akivé vált.. azt nem. Felnézek, és Kyungsoo WooJin előtt térdelő alakját pillantom meg. Kezem ökölbe szorul, majd WooJinnek rontok, és ellököm Kyungsootól. A falnak csapódik, majd teste lecsúszik a földre. -Kyungsoo, jól vagy?-guggolok le elé, és elborzadok sebein. Állánál fogva magam felé fordítom arcát. Szemei fáradtak, és megviselt. Aggódva fürkészem tekintetét, azonban tekintete a vállam fölé vándorol. -J-Jongin, vigyázz!-próbál figyelmeztetni kétségbeesetten, de ereje már a végét járja, és a hangja is elcsuklik. Hátra fordulok, mire egy hatalmas ütés éri fejemet. -Nagyot nőttél kismalac. Hasonlítasz anyádra. Ugyanolyan gyenge vagy mint ő, és te is ugyanúgy fogod végezni, mint ő. Azt hitted, hogy egy gyenge lükéssel ki tudsz te engem ütni? Azt hiszed meg tudod menteni a kis szerelmedet?-keserűen felnevet, majd folytatja, de szavait csak nehezen tudom kivenni, mivel a fejem még mindig zúg az előbb ért ütéstől.-Hogyan menthetnéd meg? Anyádat sem voltál képes.. senkit nem vagy képes megmenteni.. Shout is megmenthetted volna ettől a sorstól..-sziszegi a szavakat szájából. -Nem hagyom, hogy őt bántsd!-üvöltöm, majd dühösen nekitámadok, de ő gyorsan még egyet rám üt. Kyungsoo felsikít. -Két kismalac. Tudod Kyungie másképpen is ki tudnám csalogatni ezeket a hangokat belőled. Jonginnál is bevált.-erre felugrok és a fejét beleverem a falba. Meglepetten néz rám, majd elmosolyodik. -Na ez már tetszik!-tapsol a földön fekve. Belerúgok hasába, mire teste összegörnyed, majd az arcát célzom meg. -Fogd-be-a-pofád-WooJin!!-minden egyes szónál egy újabbat verek be undorító pofájába, amit belep a vér. Felállok mellőle, és Kyungsoohoz rohanok. -Kyungsoo, sajnálom, húzzunk el innen!-hadarom, miközben a láncokat letépem róla, hogy végre szabad lehessen. Egy csókot nyomok homlokára, majd mélyen szemébe nézek. Óriási barna szemei riadtan tekintenek a hátam mögé. -JONGIN VIGYÁZZ!-sikítja, mire megfordulok és WooJinnel találom szembe magam. Reagálni sincs időm vállamra teszi a kezét, majd belém szúr egy pengét. Lassan kihúzza belőlem az éles tárgyat. A fájdalom úrrá lesz rajtam, és úgy érzem már nem tudok tovább küzdeni. Térdeim összecsuklanak, majd egész testem a földre esik, Kyungsoo pedig kétségbeesetten nevemet kiáltja. -Te állat!-üvölti, majd WooJinnek támad, aki könnyedén leszorítja kezeit. -Hmm, szeretem az ilyen harcias fiúkat.. tudod, felizgatnak.-suttogja WooJin, majd elkezdi leráncigálni Kyungieról a ruhákat. Nem hagyhatom,hogy azt tegye vele, amit velem tett! Nem hagyhatom, hogy elvegyen még egy ártatlan életet! Nem hagyhatom hogy bántsa Kyungsoot! Felmegy bennem az adrenalin, így talán utoljára veszek magamon egy kis erőt. A közelemben fekvő pisztolyért mászok, ami kicsit messzebb van, mint gondoltam. Végül szerencsére elérem, és kezembe veszem, majd magam elé tartom, és WooJinra célzok. Kicsit szerencsétlenül, de sikerül egyenesen tartanom a fegyvert. Mikor látom, hogy Kyungsoo elhajol tőle, meghúzom a ravaszt.Nagy durranást követően WooJin teste élettelenül összeesik, fejéből pedig szivárogni kezd a vér. Fegyver kiesik a kezemből, és a hasamra fordulok. Számból folyni kezd a vörös folyadék. -Jongin!-kúszik mellém Kyungsoo. Gyengéden hátamra fektet, fejemet pedig ölébe helyezi. Kétségbeesetten próbálja elállítani a vérzést, majd mikor nem sikerül neki, sírva rám borul. -J-Jongin.. kérlek ne hagyj el! Rendbe fogsz jönni, csak tarts még ki egy kicsit!-elmosolyodok, majd letörlöm a könnycseppeket az arcáról, de a helyükre hamar újak jönnek. -S-shemmi b-baj Kyungie... ké.. kérlek bocsáhhss m-meg nekhem. Min.. mindenhnél j-jobbhan szheretl-lek.-mondom ki, amit már rég kiakartam. Könnyei még jobban hullani kezdenek. Egy utolsót rámosolygok, majd a halál magába szív, és ellep a sötétség.