Monster I Kaisoo

#3

Kyungsoo:

Könnyáztatta arccal hagyja el a házat, mi megrémít. Nem jobban, mint a tudat, hogy majdnem AZT csinálta velem, de azért meglehetősen aggódom érte. Do Kyungsoo benned valami rosszul van bekötve..hogy érdekelhet valaki, aki eddig csak rosszat tett veled? Aish! Hogyne érdekelne? Nem mindennap rohan el sírva az a személy aki egy beteg állat, de perpillanat az egyetlen hozzátartozód is. Átvonulok a szobába, amit az enyémnek nevezett, és kisgombócnyira kuporodva helyezkedem el az ágyon, úgy várom a reggelt, ugyanis az alvás altató nélkűl számomra lehetetlen. Amint leteszem fejem, sorba előjönnek a nemrég történt esemény emlékképei. Ahogy az élvezet kiül az arcára, ahogy ajkai érintik az enyémeket, ahogy végig csókolja minden porcikám, és ahogy elönt a vággyal teli félelem. Az elmém lehet, hogy utálja, de a testem minden érintésére pozitívan reagál, és ez az ami úgy igazán kiakaszt.
Lehunyom a szemem, egy kis pihenésben reménykedve, de ekkor nyílik az ajtó.
-Mr.Kim?-kérdezem szinte suttogva.-Nem.-kuncogja.
-Byun Baekhyun vagyok.-nyújtja felém kezét amit el is fogadok.
-Do Kyungsoo.-válaszolom.
-Tudom butus!-még a gyér fény ellenére is látom, hogy mosolyog.
-H-honnan?
-Ott voltam amikor bemutatkoztál Mr. Kimnek. Aish kölyök! Ne mondd, hogy észre sem vettél!
-Sajnálom.-mondom bűnbánóan.
-Ugyan, ugyan! Semmi baj!-hadonászik kézfejével.
-T-téged i-is úgy ve-vett?-remek..előjött a szégyenlős énem.
-Nem, én csak egy alkalmazott vagyok. Különleges vagy öcsi!-vigyorog.
-Különleges?
-Ühümm, még sosem láttam őt ilyen vidámnak.-tyűha...ha ez a vidám oldala, akkor inkább nem akarom megtudni, milyen ha morcos.
-Naa, mitől vagy ilyen búvalbaszott?-hogy tud káromkodás közben is ilyen kedvesen nézni?
-N-nem is vagyok..
-Óóó dehogynem! A sötét ellenére is látom, hogy mindjárt kiborul a bili és elbőgöd magad!-simítja meg a fejem búbját, megigazítva rakoncátlan tincseim.
-Félek.
-Mitől?-nem válaszolok, csak erősen szuggerálom az ölem.
-Ohh, csak nem szűz vagy?-kérdezi felcsillanó szemekkel. Atyaég...ijesztő! Kérdését letudom egy bólintással.
-Nem kell félni, ha szeretnéd elmondok egy titkot!
-Szeretném...azt hiszem.-mondom, és úgy helyezkedem, hogy fülemhez tudjon hajolni.
-Van itt egy fiú, szakácsként dolgozik. Nekem ő vette el. Ráadásul Mr. Kim Szobájában, és baromira élveztem!-kuncogja.
-És le sem buktatok? Nem fájt? Nem féltél hogy kiderül?-bombázom kérdéseimmel.
-Nem, nem ééés rettenetesen féltem, hogy lebukunk, de ettől csak még jobb volt.
-De mi van ha nekem fájni fog?-kissé kétségbe esek a gondolatra.
-Jajj, Kyungie! Biztosíthatlak, hogy semmi olyat nem fog tenni a beleegyezésed nélkül, maximum ha nagyon felidegesíted, vagy kanos.-húz magához közelebb, és karjait testem köré fonja.
-Biztos?
-Biztos.-vigyorog.
-É-és Baekhyun?
-Mondd!
-Tudnál nekem altatót hozni? Nem hiszem, hogy anélkül tudnék aludni.-mondom kissé megszeppenve.
-Persze! Egy pillanat és itt vagyok.-fordul sarkon és máris kifelé veszi az irányt. Ahogy azt megmondta, egy szempillantás alatt újra ott termett, kezében egy pohár vízzel és a kis bogyóval.
-Köszönöm-húzom apró mosolyra a szám. Kedvesen bólint, majd elköszön.
-Jó éjt Kyungie! Álmodj szépeket!-integet. Visszainteni sincs időm, máris kilép a kis helyiségből. Leveszem magamról a mai ruháim, és egy szál boxerben be bújok a puha takaró alá. Lassan megérzem az altató hatását, és mély álomba merülök.

Jongin:

  Egy kocsmánál kötök ki. Azt se tudom hogy kerültem ide. Ahogy belépek oda, megvető pillantásokat szórnak felém. Lenézően mérem végig őket. Megvetnek, mert nem vagyok olyan, mint ők. Barmok.
 -Egy whiskyt kérek jéggel.-ülök le a bárpulthoz. Elém dobják az italt, amit rögtön be is vedelek.
-Adjad inkább az egész üveget!-veszem ki a kezéből az alkoholt. Teletöltöm a poharamat whiskyvel. Azt is lehúzom, így már egy kicsit bizonytalanabbul maradok meg a széken.
-Tudod, én kurvára egy szörnyeteg vagyok. Bántok mindenkit. Azt is aki kurvára nem érdemli meg. Tudod ki az aki megérdemelné, hogy bántsák? Én. Jobb lenne nélkülem minden.. és itt van most ő. Bántottam. Fél tőlem.. nem akarom hogy féljen tőlem. Valamiért bánt, ha fél tőlem... hát legalább valaki valamivel engem is tud bántani. De erre persze csak akkor jöttem rá, miután bántottam. Miért érdekel ennyire ez a srác?
 -Oh, hogy te meleg vagy.
-Ja, valami olyasmi..-öntök magamnak még egy kis piát.
 -Haver, nem biztos,hogy jó ötlet lenne meginni az egész üveget.-szól rám, aztán kiveszi a kezemből az italt.
 -Ne érdekeljen téged az.-nyúlok utána, de sajnos a csaj gyorsabb és józanabb nálam. Összeszűkített szemekkel nézem, majd leteszek elé egy valag pénzt és kitámolygok a kocsmából. Az úton bizonytalanul kóválygok, aminek a vége az, hogy pofára esek.
-Balfasz.-mondom magamnak.
-És véletlenül sem jön egy autó, hogy elbasszon.-feltápászkodok a földről, és elindulok.. valamerre. Egyszer csak hazatalálok, nem?
 3 alak rajzolódik ki előttem, ahogy meglátnak elkezdenek közelíteni felém. Körbe állnak engem, majd lökdösni kezdenek.
 -Mit akartok?-kérdezem fáradtan. Kurvára nincs kedvem ezekkel harcba szállni.
 -Játszani!-mondja az egyik. Nanananana.. na. Ilyet nem játszunk.
-Szart! Basszátok meg!-mondom és behúzok az egyiknek. Erre mind a hárman nekem támadnak. Kezemmel próbálom védeni a fejemet. Egy autó fényszórója megvilágít minket. Egy utolsót behúznak, de mielőtt elfutnának, elveszik a pénztárcámat. Az autó mellett megjelenik egy alak. Egyre közelebb jön. Mikor az arcát megvilágítja a lámpa, felismerem a személyt. Baekhyun az.
-Mi a francot keresel itt Jongin?-kérdezi.
 -Csak szórakozom, hyung..
-Aha, azt látom. Mi történt?-fürkészi arcomat.
-Nem tudom, Baekhyun hyung..-rázom meg a fejem. Felsegít a földről és betesz az autóba.
-Hogy találtál meg?
-Telefonodon be volt kapcsolva a GPS... miért van ilyen erős pia szagod?-szagol bele a levegőbe.-Mert ittam? Miért nem mindegy neked? Miért jöttél ide értem? Ha nem jöttél volna, legalább agyonvertek volna..
-Na jó Jongin, most fejezd be az önmarcangolást! Nem bántottad Kyungiet, igaz?-motyogok valami nem féleséget.
-Akkor meg miért vagy úgy oda? Mi történt?-néz rám egy pillanatra majd vissza az útra. Nem válaszolok neki.
-Jongin, bökd már ki!
 -'Ne kérlek'.-idézem Kyungsoo szavait. Baekhyun nem kérdez többet. Ebből megért mindent. Az út további része csöndesen telik. Bicegve megyek be a házba. Baekhyun segítene, de nem hagyom. Mielőtt elmennék a szobámba, benézek Kyungsoohoz. Látszólag békésen alszik. Nyakig be van takarózva. Ritka édes látvány.
-Jongin, te mosolyogsz Kyungsoon.-lép mellém Baekhyun.
-Nem is.-becsukom az ajtót, és hátat fordítok az inasomnak, aki igazából az egyetlen barátom is. Azt veszem észre, hogy megint vigyorgok. Francba. Befekszem az ágyamba, és a plafon felé fordulva hagyom, hogy álomba merüljek.