Monster I Kaisoo

#11

Kyungsoo:

Jongin mostanság keveset van itthon. Baekhyun pedig elköltözött Chanyeol visszatérése miatt. Elmesélte mi történt, így megértem. Unalmas óráimat ezért az óriással töltöm, főzni tanítom és igyekszem rábírni, hogy bocsátson meg Baeknak.
-Ne úgy vágd! Ami megtörtént, azon már nem változtathatsz... de tudod.. Hyung nagyon szeret téged, és megbánta amit tett.-mondom, miközben segítségére sietek, irányítva a kezét, hogy megfelelően szelje fel a vöröshagymát.
-De D.O ez nem ilyen egyszerű..
-Miért?-térek vissza eredeti feladatomhoz, azaz a hús bepácolásához.
-Mert.. fáj a tudat, hogy megcsalt. Fáj, hogy illuminált állapotában már nem jutok eszébe...-látom megcsillanni könnyeit.
-Illuminált állapotában valószínűleg semmi nem jut eszébe..-fordítom magam felé.
-Ajánlom, hogy a hagyma miatt könnyezz!-szólok rá, miközben a sós cseppeket törölgetem le arcáról. -Hát őt meg mi lelte?-lép be a konyhába Jongin.
-Hagyma..-motyogja a túlméretezett Yoda.
-Jah.. egy hagyma, ami egészen picikét rohadtul Baekhyun.-grimaszolok.
-Ohh.. így már érthető.-vigyorog. Apró csókot nyom ajkaimra, mire térdeim megremegnek, arcom pedig kipirul.
-J-Jongin..-motyogom mellkasára tapasztva kezeimet. -Hmm?-hümmög, ajkaival megérintve fülcimpám. Miután megtörtént AZ.. csak még jobban zavarba jövök az ilyen akciójaitól.
-Bocs, hogy közbe szólok... de ide érzem a közöttetek lévő szexuális feszültséget...és nem mondanám hogy bejön..-köszörüli meg a torkát Chanyeol.
-Mondja az, aki torkáig nyomva nyelvét matatott Baek szájában.-morog Jongin.
-Én nem is!
-Oh, dehogyisnem!
-Sajnálom Chanyeol, egyet kell hogy értsek Jonginnal.-mondandóm végén a már jól ismert párnácskák kíméletlenül enyéimre tapadnak, és a menekülést meggátló kezek fonódnak derekam és nyakam köré. Érezve vesztem hunyom le szemem, mire támadóm a csókba mosolyog.
-Szörnyűek vagytok tudjátok?-nyöszörög az óriás.
-Ühümm.-válaszol a házigazda, továbbra is a számat kóstolgatva. Ölébe kapva vonul ki a konyhából, egy percre sem mellőzve nyáltól csillogó ajkaim. Lehuppanva a kanapéra ültet az ölébe, mire arcom mélyvörös színűre vált. Hasamban hirtelen több ezer pillangó kezd heves szárnycsapkodásba, ahogy szemembe néz. Kim, megőrjítesz! Nem szabadna, hogy szeresselek...elvetted a szabadságom, az első csókom, és alkalmam, az a sok rossz mégis elfelejtődik amint karjaid rabjává teszel. Utálom, hogy nem tudlak utálni.
-Mi a baj Soo?-pillant rám kétségbeesetten. Ekkor realizálom, hogy eleredtek a könnyeim.
-Uhmm semmi.-arcom mellkasába fúrom, és felsőjébe markolok. Lágyan simogatja hátam, ami jól esik és megnyugtat. Oh Jongin! Ha tudnád mit érzek....

Jongin:

Fura, hogy Baekhyun nincs itt velünk. Remélem még látom valaha. Akaratom ellenére egy kicsit pikkelek Chanyeolra. Tudom, ő nem tehet semmiről, de akkor is. Baekki hyung szinte már a testvérem volt, és miatta ment el. Viszont most annyira nem érzem a hiányát, mint mikor elment 2 hétre. Kyungsoo eltereli a figyelmemet. Bármit tesz, bármit mond, a szívem hevesen kezd el verni. Reménytelenül magába bolondított ez a fiú. Mindenhol rózsaszín köd meg szivárvány. Mintha egy kibaszott unikornis belében ébrednék minden reggel. Jó is lenne, ha ez mindig így maradna. De Kyungsoo nem tudna szeretni engem. Gazdája vagyok, ezért teljesít mindent, ami szívem vágya.. olyan szar ezt kimondani. Számára csak a gazdája vagyok, mert megvettem, de a szerelmét nem tudom megvásárolni. Egyszer el fog menni. Rájön, hogy én egy valóságos szörnyeteg vagyok.. de addig is kiélvezem minden percét, hogy vele lehetek. Lassan kihúzom a kezemet Kyungie feje alól, és kimegyek a szobából. A nappaliban Chanyeolt találom szétterülve a kanapén. Hát akkor nem nézek filmet. Konyhába veszem az irányt, ahol megpróbálok valami reggelit összedobni.
-Ne úgy csináld!-ijedtemben felugrok a rekedtes hangra. Chanyeol nyúzott feje terem előttem, ahogy megfordulok.
-Mit tudsz te erről?-kérdezem unottan.
-Többet, mint te..-önt magának narancslét és elindul kifelé.
-Valami gondod van velem?-fordul vissza.
-Öhm nem nincs..-válaszolok enyhén gyanúsan, mert bizony van.
-Baekhyun miatt?-kérdezi szomorkásan. Leteszem a kést a kezemből (lehet egy kicsit para lenne, ha egy éles tárggyal a kezemben magyaráznék neki), majd ránézek.
-Figyelj Chanyeol.. tudom hülyeség, hogy miatta haragszom rád, de.. ahj.. faszság. Sajnálom, csak tudod ő volt a családom. Persze tudom, hogy ő cseszte el meg minden, de mégis..-mondandóm végén egy drámaian nagyot sóhajtok.
-Értem..-megint elindul kifelé, de megint megáll az ajtóban.
-Nem csak a te családod volt Baekhyun. Az enyém is. Ő volt a mindenem, de nem tudok neki megbocsátani. Még nem.-az utolsó mondatnál elcsuklik a hangja. Hogy haragudhatok rá? Őt csalták meg. Őt bántották meg. Elvesztette a szerelmét. Én csak a barátomat. Elég hülyén érzem magam. Folytatom a reggeli készítést, remélhetőleg valami jó sül ki belőle. Mikor kész lesz ráteszem egy tálcára és beviszem az ébredező Kyungsoonak.
-Jó reggelt Kyungie!-nyomok egy csókot az ajkaira.
-Mi van nálad?-kérdezi laposakat pislogva.
-Ágyban reggeli.-átnyújtom neki a tálcát ő pedig meglepődve elveszi.
-Köszönöm Jongin.-mondja zavartan, majd megajándékoz egy édes mosollyal.
-Na milyen?-érdeklődők, mikor az első falatot veszi be a szájába. Ízlelgeti, kóstolgatja, és teli szájjal rám vigyorog.
-Nem rossz.. sőt egész finom.-büszkén felszegem az államat, mire ő csak a szemét forgatja. Jejj ezek szerint tudok főzni.