Monster I Kaisoo

#20

Kyungsoo:

Chanyeol bánatos képét elnézve elgondolkozom az élete értelmén.
Késztetést érzek arra, hogy oldalba vágjam...és ki vagyok én, hogy ellent mondjak a vágyaimnak?
 Kezem gyorsan lendül mígnem eléri a túlméretezett Yoda testét, mire az felnyüszít.

-Ezt most miért?-kölyökkutyákat megszégyenítően pillant rám.
-Mert elegem van a búvalbaszottságodból!-csattanok fel, csípőre téve kezeimet.
-Nem tehetek róla!
-Dehogynem! Ha adnál neki még egy esélyt megoldódna minden!
-Egy második esélytől még nem törlődik ki az elmémből ahogy megbassza azt a csajt!-borul ki. Szemei könnybe lábadnak, ami jelen esetben csak még jobban felidegesít. Nekem csak ne hisztizzen! Azért nekem kicsit komolyabb dolgot kellett elfogadnom a párommal kapcsolatban.
 -Olyan vagy mint egy menstruáló kislány!-förmedek rá.
-Soo a kislányok nem menstruálnak...-szól közbe Jongin. -Csss!-szúrósan nézek rá, mire bólint egyet.
-Őt miért nem bántod?-mered rám Chanyeol könnyeivel küszködve. -Baekhyun az eszedet is magával vitte?-kérdezem, felhúzva Jongin pólóját, így téve láthatóvá a testét fedő kötést. Kézen ragadva az alacsonyabbik férfit indulok kifelé, de még pont elkapom azt a bizonyos 'Satansoo'-t ami elhagyja az óriás száját.

-Ezért még számolunk Park Chanyeol!-dühösen trappolok a szobánk felé magam után húzva Jongint. Ledöntöm az ágyra majd mellé fekszem. Karjait körém fonja, mire mellkasára döntöm a fejem. Óvatosan cirógat egyre inkább az álomvilágba kergetve.

Nem sokáig alszom, a combomnak feszülő keménység nem hagy.
 Lassan nyitogatom szemeim, óvatosan mocorogva, mire egy kéjes nyögés üti meg fülem. Arcom elvörösödik, és felpillantva egy szintén fülig pirult Jonginnal találom szembe magam. Felülök, továbbra is céklavörösen. Az alattam lévőre téved tekintetem, azaz nem éppen rá...inkább a kisebbik énjére. Nagyot nyelek a látványra, nemessége úgy áll mint a cövek. Hirtelen ötlettől vezérelve végigsimítok férfiasságán. Felnyöszörög, mire véve a bátorságot ismétlem meg az előző mozdulat sort. -Kyungsoo....ez nagyon nem jó ötlet!-motyogja apró sóhajok közepette. -Miért?-nézek rá bociszemekkel. -Csak...csak mert... -Így vagy úgy, de ki kell elégülnöd, mert ez így nem lesz túl kellemes...nem lenne jobb ha egy kicsit besegítenék?-kérdezem meglepően incselkedő hangnemben. Most rajta a sor, hogy hatalmasat nyeljen, én meg nyelvemet alsó ajkamon végig futtatva folytatom amit elkezdtem. Nyakát célba véve hajolok bőrére, majd szívásnyomokat hagyva magam után haladok egyre lejjebb. Kulcscsontját nem kímélve marcangolom, szívogatom miközben kéjes sóhajait hallgatom. Megszabadítom fölsőjétől, végig nézve rajta, egyenként megcsodálva kidolgozott izmait. Ujjaimmal egyesével tapogatom ki kockáit, míg szájára tapadva invitálom nyelvét vad táncra. Már alhasát simogatom mikor elválok tőle, végig csókolom felsőtestét egészen nadrágja korcáig, majd az anyagon keresztül kezdem szívogatni, csókolgatni nemességét. Fel-fel lök csípőjével, jelezve, hogy igazán megválhatnék már a felesleges anyagoktól. Nem totojázva nyúlok farmerjához, majd kigombolva azt lerántom róla bokszerjával együtt. Férfiassága szinte szemmel láthatóan lüktet, arról nem is beszélve, hogy úgy áll mintha legalább egy viagrát vett volna be.
 Egy darabig szemezgetek vele, majd ujjaimat töve köré fonva nyalintom meg makkját. Nyüszítve markol hajamba, mire megkegyelmezve veszem számba szerszámát, ütemesen bólogatva rajta. Kiengedve ajkaim közül hagyok neki, és magamnak is egy szusszanásnyi időt. Végig csókolva hosszát haladok fel-le, mígnem teljesen torkomra engedve kezdek rajta cuppogni. -Úhristen Soo-nyögi, továbbra is hajamba kapaszkodva. Nem bírja megállni, csípőjét emelgetve kezd mozogni, amitől könnybe lábad a szemem. Hang nélkül tűröm a nem épp kellemes élményt, majd mikor már tüdőmből kiszorult az összes oxigén, levegőért kapva válok el tőle.

Magam elé mosolygok, hiszen a pornófilmek alapján már rég fulladoznom kellett volna...enyhe büszkeséggel tölt el a tudat, hogy bármiféle undorító hang, vagy öklendezés nélkül tettem meg azt, amit a 'profi'nak titulált csajok nem képesek, majd folytatva amit elkezdtem veszem újra ajkaim közé ékességét. Nyelvemet bevetve igyekszem minél előbb a csúcsra juttatni, ami az általa kiadott hangok alapján nincs messze. Kezemmel hol oldalát cirógatom, hol pedig öltájékon masszírozom. Folyamatosan nevemet sóhajtozza, továbbra is hajamat nyúzva. Egy pillanatra sem abbahagyva mozgatom fejem, mélyen szemébe nézve, tekintetével szinte felfal mire elvörösödök. Egy erősebbet szívok férfiasságán, mire eleve méretes pénisze ha lehetséges még nagyobbra duzzad, érezhetően lüktetve. Nevemet nyögve éri el határát, szinte számba robban, én pedig készségesen nyelem élvezetét. -Soo, ugye tudod, hogy nem várom el, hogy lenyeld?-lihegi. Tincseimtől továbbra sem megválva cirógatja fejem búbját. Felhúzva magához lehel apró csókokat arcom minden pontjára, ajkaimat hagyva utoljára. -Köszönöm.-mosolyog, mire nekem is felfelé görbülnek ajkaim. -Jongin? -Hmm? -Szeretlek.-arcom vörösségét elrejtve bújok ölelésébe, mire felkuncog. -Én is szeretlek Kyungie.-karjait szorosabban fonja körém ahogy kimondja a szavakat. Egy darabig még élvezem teste melegét, de megrohamoznak az emlékek, szörnyen goromba voltam Chanyeollal szemben, most pedig még annál is szörnyebben érzem magam miatta. Kikászálódva Jongin mellől indulok meg kifelé. -Hova készülsz? -Bocsánatot kérek Chanyeoltól.-mosolygok szelíden, megenyhülve a szenvedő óriás gondolatára. Egy bólintással enged utamra, amit sietve meg is teszek. Rátalálva a keresett személyre ölelem át hátulról. -Ne haragudj!-fúrom arcomat pulcsijába. Megfordulva bontakozik ki ölelésemből, könnyeit törölgetve. Szívem apró darabokra törik látványától. -Ne haragudj kérlek!-ismétlem immár sós cseppektől csillogó szemekkel. Magához szorít és felkuncog. -Nem haragszom D.O-mosolyog továbbra is itatva az egereket. -Akkor miért sírsz? -Mert elérzékenyültem...oké? Nem mindennapi, hogy Satansoo bocsánatot kér!-szinte egyszerre nevetünk fel kijelentésén, továbbra sem engedve el a másikat. -Sajnálom.-kérek bocsánatot újra. -Oké, elég lesz! Ez már lassan egy éves adagom a bocsánat kéréseidből!-eltol magától majd nedves arcomat kezdi törölgetni. -Kérsz egy kakaót?-vált témát, édes mosollyal az arcán. Hevesen bólogatok, miközben kézen ragadva vonszolom a konyhába.

Jongin:

Kyungsoo hetek óta először hagyja el a házat. Chanyeollal szerveztettem nekik programot. Eleinte ellenkezett, de végül nem tudott ellenállni cukiságomnak és belement.

Nappaliban a lehető legkényelmesebb pozícióba vágom magam, és berakok egy filmet, azonban a kanapéról is leesek ijedtemben, mikor valaki ráfekszik a csengőre.
Földről feltápászkodva szaladok az ajtóhoz és gyanútlanul nyitom ki, de mikor meglátom apámat, lefagyok. Mint mindig most is egy kisfiúnak érzem magam előtte. Szomorú szemekkel mér végig, majd félmosolyra húzza száját.
-Szervusz.-köszön bizonytalanul, mire biccentek. Percekig állunk ott egymásra meredve egy szó nélkül. -Bejössz?-kérdezem meg végül. Bólint egyet, majd bevezetem a házamba.-Kérsz valamit?-megrázza fejét, majd megint csönd telepedik ránk.
-Én hallottam, hogy mi történt veled..-kezd bele mondandójába, de úgy tűnik megakadt.

-Sajnálom... sajnálom, hogy elhagytalak titeket.. És azt is hogy megint találkoznod kellett vele... meg kellett volna már az első alkalommal védenem titeket! De nem tettem.. sőt aztán megint elhagytalak.-folytatja egy kis idő után.
Egy könnycsepp buggyan ki szeméből, majd végig folyik arcán. Én próbálom magamat visszafogni, és semmi érzelmet sem mutatni, de hogyan is tehetném? Mindig azt hittem, hogy apám nem foglalkozik velem, és nem érdekli, hogy velem mi van. Most pedig itt van és ezeket mondja nekem.. Elfordulva takarom el arcomat, hogy ne lássa a sós cseppeket, majd letörlöm őket és megint kiegyenesedek ő rá nézve. -Eddig miért nem mondtad el ezeket? Az kellett hozzá, hogy ez történjen velem?-kérdezem feldúltan. -Nem, nem.. én gyáva voltam.. fájt, amikor rád néztem, mert magam előtt láttalak titeket. Sajnálom, hogy azzal az emberrel hagytalak.. tudtam hogy valami nem stimmel vele.. de nem tettem semmit.. Meg tudsz nekem valaha bocsájtani?-kérdezi könnybe lábadt szemekkel. Legszívesebben a nyakába borulnék, de a büszkeség az egy kemény dolog. -Én meg akarok bocsátani neked, de.. de én rengeteget szenvedtem. Már kiskorom óta kínlódok az élettel.. Kell egy kis idő.-csalódottan bólint egyet. -Rendben. Amennyit csak szeretnél. Most nem foglak magadra hagyni. Megígérem.-mondja egy biztató mosollyal arcán. Ez után beszélgetést próbál folytatni velem, de nekem még mindig fura és nehéz ez a helyzet. Nagyjából egy óra kínos társalgás után a munka szakítja el tőlem. Akármennyire is kellemetlenül érzetem magamat, jó volt vele lenni.. jó volt, hogy érdeklődött, és hogy csak rám figyelt. -Jongin.. fiam.. most el kell mennem..de majd beszélünk, rendben?-kérdezi, én pedig bólintok egyet. Feláll a székből és az ajtó felé veszi az irányt. Fáj nézni, ahogy megint elmegy, de most érzem, hogy visszajön. Bízok benne... Búcsúzkodik az ajtó, nekem pedig megszakad a szívem, pedig most örülnöm kéne, nem? Aish nem tudom.. túl hirtelen történt. Szobámban ledőlök az ágyamra és vagy fél órát ott töltök a plafonra meredve apámon gondolkozva. Kyungsoo boldogan csörtet be az ajtón, de ahogy meglát rémülten torpan meg. Ennyire élettelennek tűnnék? -Jongin, édesem jól vagy? Úristen, tudtam hogy nem lett volna szabad magadra hagynom téged!-szalad hozzám. Szinte már a sírás kerülgeti. Elmosolyodok aggodalmaskodásán, mire egy kicsit ő is megnyugszik, majd dühösen, de gyengéden megüti mellkasomat. -Hülye, ezzel ne szórakozz!!-szemöldökét összehúzza és gyilkos szemekkel néz rám. -Én nem szórakoztam, csak feküdtem. Nem tehetek róla, hogy ritka édesen tudsz aggódni!-mosolyogva nyomok egy csókot ajkaira. Beadja a derekát és ő is viszonozza. Hátára döntöm és úgy csókolom tovább. Lábait derekam köré fonja, így még közelebb kerülök hozzá. Szenvedélyes pillanatunkat Chanyeol szakítja meg.

-Izzé...bocsi!-mondja majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is távozik. Vigyorogva fordulunk vissza egymáshoz. Nyomok egy puszit szájára majd mellé fekszem és magamhoz húzom. Bekapcsolom a TVt, de a képernyő helyett, csak Kyungsoo arcát figyelem. Sokkal érdekesebb és szebb látvány. Imádom, hogy ilyen könnyedén el tudja terelni a figyelmemet bármilyen sérelemről. -Köszönöm!-súgom fülébe, mire értetlenül fordul felém. Mosolyogva megrázom a fejem, ő pedig vállat vonva fordul vissza a TVhez.