Monster I Kaisoo

#7

  Kyungsoo:

 Jongin már két hete hozzám sem szól, még csak rám sem néz. Nem lenne vele különösebben problémám, hiszen addig sem próbálkozik azzal, hogy megfektessen, de a kis vitájuk óta Baekhyunt sem láttam, és nem csak elveszettnek, hanem hibásnak is érzem magam. Nem akartam , hogy összevesszenek, főleg miattam nem kellett volna. Olyan jónak indult az az este! Végre, hosszú idők óta, jól éreztem magam, és magányos sem voltam. Miért érzem úgy, hogy valahogy ki kell békítenem őket? Hiszen nem én rontottam el dolgokat... vagy de? Aish! Miért kell minden hülyeségbe belekeverednem? Jongin szobája felé veszem az irányt, és már kopognék be hozzá, amikor különös hangokra leszek figyelmes. Szokatlanul magas nyögések szűrődnek ki, Jongin jellegzetes, mély hörgései mellett. Úristen! Ezek most ugye nem..? Jajj, szegény ártatlan füleim! Még nem hallottak a 'zoknit a kilincsre' szokásról? Szűzmáriakisjézus! És ha benyitok? Fujj fujj fujj! Do Kyungsoo.. eszedbe se jusson elképzelni! Nem tudom meddig állok egy helyben, az ajtó nyitódása ránt vissza a valóságba. Egy harmincas (ha nem negyvenes) éveiben járó nővel találom magam szemben.

 -Öhmmm.. j-jó napot?-köszönök bátortalanul. A házigazda kócos hajjal, és kiszívott nyakkal bukkan fel, feltehetően ideiglenes párja mögött. 

-Hát te meg?-förmed rám. 

-É-én én csak én..-dadogok össze-vissza. 

-Bökd már ki! Nem látod, hogy vendégem van?-méreget szúrós szemekkel. 

-Nem akartam zavarni!-mélyen meghajolok, majd lehajtott fejjel a lehető leggyorsabban elvonulok. Könnyek szöknek a szemembe, magam sem tudom miért... talán a sokkhatás miatt, vagy megviselt, hogy szinte meggyilkolt a pillantásával az én drága 'gazdám'.
Mikor elérem kis vackom bejáratát, megkönnyebbülve lépem át a küszöböt és vetem rá magam a kedvenc bútoromra, avagy a pihe-puha ágyra, ami az elmúlt napokban a bf-emmé nőtte ki magát. Amint testemet beszippantja a memóriahabos matrac, elönt a végtelen szomorúság. Nem fáj, hogy nem kedvel, csak erősen piszkálja az önbecsülésem, hogy ilyen simán túllépett rajtam. Ennyire szörnyen kiábrándító lennék? Aish! Elegem van! Mit érdekel egyáltalán, hogy mennyire vagyok kiábrándító? Inkább örülnöm kéne, mert már nem én vagyok a 'szerencsés' dugópartner. Hogy lehet az, hogy mégsem vagyok boldog? Baekki hol vagy ilyenkor? Szükségem van a segítségedre! Ahogy belülről marcangolom magam, és szidom Baekhyunt meg Jongint, érzem,hogy két éve először, sikerül elaludnom, bármiféle pirula nélkül, de ahoz még eléggé éber vagyok, hogy halljam az ajtót nyitódni, és érzem, hogy ahogy besüpped mellettem az ágy. 

-Ne haragudj Kyungie, egy szörnyeteg vagyok!-suttogja egy ismerős hang, majd homlokon csókolva távozik, én pedig nem bírva tovább merülök mély álomba.  

Jongin: 

Az elmúlt 2 hetet csak szexszel töltöttem. Kurvákkal. Baekhyunt azóta nem láttam. Elment Chanyeollal. Ugye nem hagyott itt örökre? Gőzöm sincs hogy a francba lehetnék jó ember. Mindig csinálok olyat, amitől még nagyobb szörnyeteggé avanzsálom magam. Baekhyun állít meg azokban. Múltkor is ezt tette, bár akkor nem volt teljese perverz hátsószándékom. Legalább már Kyungsoot nem tudom bántani. Túl édes és ártatlan tekintete van ahoz, hogy én megrontsam. Ő jobbat érdemel. Nem egy szörnyeteg szolgájának kellene lennie.-Mr. Kim, holnap is jöjjek?-lép ki a fürdőből a mai szex partnerem, majd kekeckedve rám mászik.-Menjél már innen, kurva!-lököm le magamról. Sértetten felkapja ruháit és kiviharzik. Hála az égnek. Franc akarja, hogy tovább itt boldogítson a kelleténél. Nappaliba veszem az irányt, ahol remélhetőleg nem találkozok Kyungsooval. Szerencsére nincs ott, így nyugodtan huppanok le a kanapéra és kapcsolom be a tv-t. Ajtó csapódásra leszek figyelmes, ami a bejárat felől jön. Legyen csak egy inas. Legyen csak egy inas. 

-Baekhyuuun hyuung!!-ugrok fel mikor meglátom inasomat.

-Azt hittem itt hagytál és nem jössz vissza!-ölelem át picinyke testét. 

-Jongin, veled meg mi történt? Minden rendben?-néz fel rám aggódó szemekkel. 

-Hiányoztál. Sajnálom, ami múltkor történt.-hajtom fejemet vállára. 

-Nem, én sajnálom! Jongin te nem vagy szörnyeteg, rendben? Én.. hülye voltam. Igazából azért mentem el, mert bűntudatom volt és nem tudtam mit tegyek. Olyan vagy számomra, mintha az öcsém lennél.-pár pillanatig még ölelkezve állunk, majd leesik, hogy én ilyet nem nagyon szoktam, és elválok tőle. 

-Öhm Chanyeol hogy-hogy nem jött veled?-kérdezem, de a szemeiben szomorúság jelenik meg. 

-Összekaptunk.. hazament. A szüleihez.-mondja lehajtott fejjel. 

-Mi történt?

 -Nem.. nem szeretnék róla beszélni.-rázza meg a fejét.

-Megyek aludni. Jó éjt.-köszön el.

 -Jó éjt hyung.-elindulok én is a szobámba, de előtte benézek Kyungsoohoz, mint nagyjából minden este. Az ágyán kicsi gombócba összekuporodva alszik. Nem bírom megállni, ezért odamegyek az ágyához és lefekszem mellé. Arcát kezdem el fürkészni. Egyre laposabbak pislogok, majd végül álomba merülök.