Monster I Kaisoo

#4

Kyungsoo: 

Másnap reggel kopogtatásra ébredek. Nehézkesen kikászálódok az ágyból, majd az ajtó felé veszem az irányt, ahol Bakehyun hyunggal találom szembe magam.-Jó reggelt Kyungie-mosolyog.
-Neked is hyung.-mondom félig lehunyt szemekkel. A tegnapi nap teljesen lefárasztott.
-Ezt Jongin küldi..ne aggódj nem bőr, ma én válogattam, de nagyon meleg van, szóval..hogy is mondjam? Elég rövid a cucc.-kuncogja. A szemeim egyből kipattannak, és imádkozom, hogy ne valami forró naci legyen a szatyorban.
-Megmerjem egyáltalán nézni?
-Hát..nem ártana, ugyanis ma ezt kell viselned.-vigyorog.
-Na de elég a felesleges szóból! Öltözz fel és gyere reggelizni.-hesseget beljebb, míg őmaga távozik. Nagyot sóhajtok, és elkezdem kipakolni a zacskó tartalmát.
-Mi a retek?-mondom a kelleténél hangosabban, mire számra tapasztom a kezeim. Nem hiszem el! Ennél rövidebbet nem talált? A nadrág épphogy eltakarja a fenekem, és egyáltalán nem segít a helyzeten, hogy a felsőm sem a leghosszabb. Én így nem vagyok hajlandó elhagyni ezt a szobát. Byun Baekhyun ezért még megfizetsz! Most mégis mi a francot csináljak? Körülnézek a szobában, és megakad a tekintetem egy vékony pléden. Nem a legjobb, de ez is megteszi. Gondosan magam köré csavarom, hogy deréktól lefelé egy porcikám se látszódjon ki, és úgy indulok a konyhába.
-Jó reggelt Mr. Kim!-hajolok meg mélyen, az asztalnál kávézó egyén előtt.
-Reggelt. Mi ez a hacuka?-mér végig.
-Ohh..kicsit rövid a nadrág, és nagyon fázósak a lábaim.-próbálok kitalálni egy épkézláb fedősztorit, kisebb nagyobb sikerrel.
-Ahha, értem..tökre nincs benne, hogy elakarod takarni a formás popódat.-mondja 'tökre' nem szarkasztikusan. A fejem pedig azonnal felveszi egy érett paradicsom színét.
-Gyere ide!-hangja kellemesen cseng, így bármiféle félelem nélkül teszek eleget kérésének. Amint elé érek egy mozdulattal letépi rólam a plédet, de ahelyett hogy az alfelem kezdené tapogatni, szorosan átöleli a dereka, és úgy, ülőhelyzetben fúrja pólómba arcát.
-Nem mindig vagyok ám olyan kanos.-dünnyögi. Akaratlanul is beletúrok hajába, ő pedig a hasamhoz dörgöli orrát.
-N-nemár ez ez csikiz!-kuncogom, miközben próbálom eltolni, de karjai erősen fonódnak körém. Finoman kezdi harapdálni hasfalam a pólómon keresztül.
-A-azt mondtad nem mindig vagy kanos!-makogom.
-Nem tehetek arról, hogy baromira kívánlak!-megfeszülök kijelentésére, mire felnéz.
-Aish! Ne aggódj már! Nem csinálok veled semmi olyat..csak egy kicsit érezni akarlak. Olyan jó ez így! És ne mondd, hogy nem élvezed, mert nem hiszem el!-dörgölőzik hozzám. Elkapja a kezemet, és ölére tapasztja.
-Érzed? Ezt te váltottad ki belőlem, és nem hagyhatsz így...különben morci leszek, és ha az vagyok naaaagyon csúnya dolgokra vagyok képes.-gügyögi, miközben csuklómat fogva mozgatja tenyerem a férfiasságán.
-J-Jongin!-kezdenék tiltakozni.
-Először is..Mr.Kim, másodszor pedig, nyugi már! Nem duglak meg csak egy kis törődésre vágyom...odalent. Ha érted mire gondolok.-kacsint rám. Atyaég! Most ugye nem akarja, hogy kiverjem neki? Az én kezemet be nem piszkolod a mocskos fantáziád miatt! A kezem olyan szűz marad mint a seggem..a számról meg ne is álmodj! Nagyot nyelek.
-A kezem legalább olyan ártatlan, mint a hátsóm, és nem bánnám ha ez sem változna.-mondom meglepően határozottan, mire felkuncog.
-Használhatod a szádat is!-a kezem továbbra is mozgatja, aminek hatására apró nyögések hagyják el száját.
-Soo, ha elengedem a kezed abba ne merd hagyni!-sóhajtozik.
-De! De mi van ha meglátják?-vörösödöm el a gondolatra.
-Ohh, tehát nincs ellenedre a dolog intim része?
-De...de ha tényleg én csináltam...-hajtom le a fejem, kerülve a szemkontaktust.
-Annnyira édes vagy!-hirtelen feláll, és azzal a mozdulattal emel meg és cipel a szobájába. Finoman kóstolgatja ajkaimat, ahogy tenyerem újra hancurlécére illeszti. Sorsomba törődve kezdem nagyon lassan, szinte csak cirógatni nemességét.
-Soo, a kínzás az én asztalom, neked az a célod, hogy elmenjek!-nyöszörgi kéjesen, én pedig megszeppenve dörzsölöm kicsit erőseben a nadrágján kitüremkedő dudort.

Jongin:

Lefektetem Kyungsoot az ágyamra, és csókolni kezdem. Még mindig a gatyámon keresztül simogatja férfiasságomat, ami egyre jobban beindít. Hátamra fordulok, hogy jelezzem, neki láthat. Már így is mindjárt a nadrágomba élvezek. Bizonytalanul elkezdi lehúzni rólam a ruhaanyagot, de az alsógatyámnál megáll.
-Mi az Kyungsoo?-ülök fel.
-Mr. Kim..-kezdene bele de közbelszólok.
-Csináld, Kyungsoo.. kérlek.-teszem hozzá, hogy mégse hangozzon teljesen parancsnak. Lassan letolja rólam az alsómat is. Vigyorogva teszem vissza a párnámra a fejem. Kyungsoo bizonytalanul hozzáér lüktető testrészemez. Először makkomat kezdi el ujjbegyével simogatni, majd ujjait farkam köré fonja. Lassan és gyengén kezdi el mozgatni kezét, amitől kicsit dühösebben lököm kezébe ágyékomat.
-Gyorsabban Kyungsoo!-szólok rá. Erősebben ráfog, majd a tempón is gyorsít. Rekedtes hangon nyögök fel, mikor már érzem, hogy közel a kielégülés. Még párszor végig húzza tenyerét férfiasságomon, majd kezébe élvezek.
-Kösz Kyungsoo! Volt már jobb is, de azért ez is megfelelt.-felhúzom a gatyámat, és elégedetten kiballagok a szobából. Kyungsoo elszalad mellettem a szobájába.
-Jongin! Mit csináltál vele?-jön velem szemben Baekhyun.
-Semmit! Miből gondolod, hogy bármit is tettem?-kérdezem ártatlanul.
-Talán abból, hogy Kyungie vörös fejjel rohant be a szobájába, gondolom a te szobádból. Kicsit feldúltnak tűnt.-suttogja ritka ideges fejjel.
-Jójó, basszus már. Nyugi. Csak kiverte nekem, nem történt semmi olyan!-magyarázom, de azt hiszem még idegesebb lett.
-Baszki Jongin! Tegnap nem azért basztál be, mert bántottad őt? Ilyenre kényszeríted? Bazdmeg Jongin! Komolyan! Azt hittem nem fogsz most semmi olyasmit művelni vele! És ne gyere azzal, hogy csak kiverte neked! Kibaszott nagyot csalódtam benned! Mire volt ez jó?-kiabál velem, amin meglepődök. Nem szokása az üvöltözés. Általában teljesen nyugodt és aranyos.
-Baekhyun hyung, ne kiabálj!-szólok rá.
-MIRE VOLT EZ JÓ, JONGIN?-üvölt az arcomba.
-Bazdmeg Baekhyun! Kurvára nem számít mit teszek! Nem változik attól semmi! Ő ugyanúgy utálni fog. Így legalább van egy kis örömöm.-emelem fel én is a hangom.
-Miért nem adsz magadnak egy esélyt a változásra?-kérdezi szomorúan.
-Mert én nem vagyok képes megváltozni. El kell fogadnod. Egy elbaszott ember vagyok.-neki dőlök a falnak és lecsúszok rajta. Baekhyun leül mellém.
-Jongin, ne utáld ennyire magad!-karolja át vállamat.
-Nem azért vagy te ilyen, mert ilyennek születtél, hanem azért, mert olyat láttál 11 éves korodban, amit egyik gyereknek sem kéne! Olyat tettek veled, amitől ilyen lettél.. de te belül egy rohadt jó ember vagy. Utálom, hogy én vagyok az egyedüli, akinek azt az énedet meg is mutatod..
-Hyung, én olyanokat tettem, amiket egy jó ember nem tesz! Megbocsáthatatlanokat! Egy szörnyeteg vagyok.-pár percig csendben ülünk egymás mellett.
-Tetszik, igaz?-kérdezi.
-Persze.-mondom habozás nélkül.-Mikor megpillantottam, rögtön megtetszett. Le is csaptam rá.. megfosztva a szabadságától.-megrázom fejem.
-Lesz min dolgoznod.. de én bízok benne, hogy menni fog. De haggy fel a kanoskodással.-tanácsolja.
-Úgyis csalódást fogok okozni!-röhögök fel szerencsétlenül magamon.
-Nem, nem fogsz!-feláll majd engem is felsegít.
-Kösz hyung!-ölelem át. Kimegyek a nappaliba, ahol Kyungsoo már takarít.. a nagyon rövidnadrágban.
-Soo, vedd át a ruhád!-ijedten rám tekint.
-Mármint valami kényelmesebbre.. amiben jól érzed magad.-teszem hozzá gyorsan. Rátekintek Baekhyunra, aki mosolyogva bólint egyet. Ohh, de ez még bőven nem elég ahoz, hogy egy kicsit is megkedveljen.