Kyungsoo:
Míg Jongin elmegy, Chanyeol trappol be oldalán egy meglehetősen ismerős nővel.
-Ezt itt találtam.-mutat a karjára fonódott nyöszörgő hölgyeményre.
-Öhmm sz-szia!-szólítom meg, ő pedig rám sandítva cicceg egyet.-Keresel valakit?-érdeklődöm kissé megszeppenve, miközben a Yoda próbálja lehámozni magáról.-Ohh....pontosan! Jonginra várok....tudod végre lépett és elhívott egy romantikus vacsira!-kuncogja, mire megfagy bennem a vér. A kép lassan áll össze...a vöröses folt Jongin arcán megegyezik az előttem álló rúzsának elkent változatával. Az a bizonyos arc is beugrik...ő volt Jonginnal abban a pár hétben. A szívem apró darabokra törik, majd aprócska mosolyt erőltetve arcomra tájékoztatom Jongin hollétéről. Egy magányosabb helyre vonulva eresztem ki könnyeimet kétségbe esett, hamis vigyorral arcomon. Szörnyen naiv vagyok...elhinni, hogy egy magamfajta szerencsétlen kis senki, bárkinek is kelljen! Ostoba vagy Do Kyungsoo.
Minden egyes gondolatra összeszorul a mellkasom, egyre nehezebben veszem a levegőt, és szinte biztos vagyok benne ha nem jutok ki innen, pánikrohamot kapok. Bizonytalan lábakon állva támolygok ki az udvarra, majd a hintaágyra ülve veszek mély levegőt. Beszív-kifúj! Folyamatosan ismételgetve a kis légzőgyakorlatot igyekszem lenyugodni. Szabadulni akarok, bár nem tudom pontosan mitől...az érzéseimtől? A helyzettől? Jongintól? Az ideg-összeroppanás szélén ücsörögve tépem hajszálaimat melyek közül sok végleg az ujjaim között ragad feladva a harcot. Remek...ha így folytatom nem csak idegbeteg, naiv szerencsétlen leszek...hanem még ráadásképp kopasz is. Baszdmeg Kim Jongin! Kurvára baszdmeg!
Ön- és Jonginmarcangolásomnak a hintaágy matracának süppedése vet véget. Felemelve fejem pillantok Chanyeolra.
-Ugye nem hiszed el annak a ribancnak, hogy Jongin elhívta randizni?
-Miért ne hívta volna? Csinos, és vannak mellei.
-Hjajj Kyungsoo...neked nem csak melled, eszed sincs.-löki meg finoman a vállam, mire kérdő tekintettel bámulok rá.-Ismerem a futtatóját, amikor azt mondom kurva...akkor azt úgy is értem. Jongin nem olyan hülye, hogy egy ilyennel kezdjen. Ráadásul ott vagy neki te!-bátorító mosoly terül szét arcán, mire kissé elpirulok. Rohadt hülyének érzem magam, amiért bolhából elefántot csináltam.-Viszont...lehet nem ártana az urasnak egy kis segítség.-kacsint.-Na eredj már törpe!-kuncogja felsegítve. Eleget téve noszogatásának engedem el fülem mellett a gúnynevet amit rám aggatott, egyenesen Jongin szobája felé tartva. Belépve rántom le a csöppet túlzottan nyomulós csajt Niniről, mire nyekkenve huppan seggre.-Bocsánat, útban voltál.-mondom, miközben a döbbent férfi dereka köré fonom kezeim. Fejem mellkasára hajtom hallgatva szívverését, ami hirtelen kezd gyorsulni. Megmosolygom reakcióját, kicsit szorosabban ölelve magamhoz, amit egyből viszonoz. A csaj feltápászkodva lép közelebb, mire felmorranok.-Nem hallottál még a személyes térről mi? Hahó! Kurvára benne vagy az aurámban!-az ajtó irányába fordítva kezdem kituszkolni, majd amint sikeresen elhagyta a küszöböt vágom rá a nyílászárót azonnal elfordítva a kulcsot.
Jongin:
ChoHee még dörömböl egy keveset az ajtón, azonban a kintről bejövő hangok alapján, Chanyeol nem a legkedvesebb módon kidobja a házból. Röhögve egymás felé fordulunk, de rólam rögtön lehervad a mosoly, ahogy meglátom kisírt szemeit. -Miért sírtál Kyungie?-kérdezem aggódva. Zavartan eltakarja a szemét, de elveszem onnan a kezét. Beletörődve abba, hogy válaszolnia kell, sóhajt egy nagyot.-É-én azt hittem, hogy ezt a csajt te tényleg elhívtad randizni és.. öhm.. igen.-mondja, miközben erősen a padlót pásztázza. Visszaszökik arcomra a vigyor és kezem közé fogom tökéletes arcát.-Kyungie, én soha az életben nem fogok mást szeretni, csak téged. Nem áll szándékomban elhagyni téged, csak akkor, ha már te nem akarsz látni engem. Te vagy minden, ami nekem kell és amire szükségem van. Olyan kis butus vagy,hogy elhitted ennek a kurvának, amit mondott..-nevetek fel, mire játékosan beleüt egyet a mellkasomba. Derekánál fogva szorosan magamhoz húzom, mire ő is befészkeli magát a karomba.-Mindennél jobban szeretlek téged, Kyungsoo. Nem tudom mi lenne velem nélküled..-mondom mélyen a szemébe nézve. -Én is szeretlek téged Jongin, de nagyon megijedtem.. és ugyanaz a piros rúzs volt az arcodon.. én nem tudtam, mit higgyek.. sajnálom, hogy ezt kinéztem belőled.-rázza meg a fejét, szeméből pedig egy könny is kicsordul, amit lecsókolok arcáról. Almácskáiról az ajkaira vándorol a szám, így most azokat kezdem el ízlelgetni. Azonnal ő is visszacsókol, majd alsóajkán végig nyalva, szájába is beenged. Kezével beletúr hajamba, amitől én még szorosabban markolom meg tökéletes fenekét. Levegő hiány miatt válunk el egymástól.-Nézzünk egy filmet.-csillan fel a szeme. Mosolyogva beleegyezek, majd belevetjük magunkat a párnákba és elindítunk egy filmet. Miután annak vége van, egy újba is belekezdünk, azonban Chanyeol viharzik be a szobába, viszont gyorsan el is fordul.-Úristen bocs, nem akartam így rátok nyitni..-kezd magyarázkodásba.-Nyugi, Chan nem szexelünk, csak filmet nézünk!-vágok közbe röhögve.-Uh akkor jó.-fordul vissza, viszont szemében zaklatottság tükröződik.-Mi a baj?-kérdezi Soo mellettem. -Nagy baj van.. én elmentem Baekhyun lakására.. nem bírtam tovább nélküle, és.. és..-próbálja tovább mondani, de nem nagyon megy neki. Ijedten pattanok fel az ágyból, majd vállát meg fogva nézek szemébe.-És mi?-kérdezem feszülten.-Eltűnt. Nincs már ott. Nincs a lakásában semmi.-mondja ki, mire elkerekednek szemeim. -Menjünk most oda!-fordulok hátra a szintén aggódó Kyungsoora. Hárman indulunk Baekhyun lakására. -Chanyeol! Lassíts!-szól Soo Chanyeolra, mivel az előírásnál jóval többel megy, viszont nem nagyon hallgat rá. Aggódva fordulok hátra szerelmemhez, aki mindent megtesz azért, hogy nyugtató szemekkel nézzen vissza rám, de ő is ugyanúgy kivan, mint én.Egy örökkévalóság után végre megérkezünk az épülethez, majd felszaladunk a lakáshoz. Reménykedve nyitok be, hátha visszajött.. hátha Chanyeol rossz helyen járt, vagy valami.. de nem. Mindennek hűlt helye már. Baekhyun már tényleg nincs itt.-BAEKHYUN!!-ordítja Kyungsoo válaszra várva, ami persze nem jön.-Most.. most mit tegyünk?-kérdezi Chanyeol könnyel teli szemekkel.-Nem tudom..-válaszoljuk szinte egyszerre Sooval. Tehetetlenül végig nézek az üres helyiségen.. hol vagy Baekhyun?
Vége
Köszönjük mindenkinek, aki idáig követte ezt a történetet, vagy legalább belepillantott c:
YOU ARE READING
Monster I Kaisoo
Fanfiction'Oké...puha keze van, látszólag figyelmes, és túl erős ahhoz, hogy 50 évesnél idősebb legyen.' '-Akarlak, és amit én akarok, azt meg is kapom.' '-Érzed? Ezt te váltottad ki belőlem, és nem hagyhatsz így...különben morci leszek, és ha az vagyok naaa...
