Monster I Kaisoo

#10

Kyungsoo:

A fenekembe nyilalló fájdalomra kelek, majd beugranak a tegnap esti képek. Hogy én mekkora ribanc vagyok! Undorító! Képen tudnám magam vágni! A könnyeimmel küszködöm, és ők győznek, nagy cseppekben folynak végig az arcomon. Hüppögésemre Jongin is felébred, mire gyorsan letörlöm a sós folyadékot.
-Mi a baj Soo?-szavaival egy időben kezdi csókolgatni bőrömet, az éjjel kiszívott pontokon.
 -Kérlek ne..-nyögöm elhaló hangon. Eltolom fejét, és a sajátomat mellkasára helyezem.
-Megbántad? Ennyire rossz voltam?-hangja bánatosan cseng, és érzem hogy megremeg.
-N-n-nem én csak...csak nem tudom mi ütött belém.
-Ahh, értem...bármi is ütött beléd, én nagyon örülök neki!-nyúl állam alá, és apró csókot nyom ajkaimra.
-És...fáj a fenekem..-teszem hozzá nyöszörögve. Felkuncog, és puszikkal borítja minden porcikám, amihez csak hozzá fér.  Finoman hátába marok mire felszisszen.
-J-Jongin.. fordulj meg kérlek!
-Hmm? Miért?-nem válaszolok, csak felveszem bokszeremet és nagy nehezen, sajgó hátsóval kivánszorgok a szobából nyíló fürdőbe, visszafelé felkapom az elsősegély dobozt, mivel sejtem, hogy milyen látvány fog fogadni. Sóhajtva ülök le mögé, és szuggerálom az általam kreált nyílt sebeket. Néhányból még mindig szivárog a vér, és félő, ha nem kezeljük őket megfelelően, akkor elfertőződik. Hátához nyomom a fertőtlenítővel átitatott vattát, mire összes izma megfeszül, és minden erőfeszítése ellenére, nem tudja bent tartani a nyöszörgést.
-Sajnálom..-motyogom, miközben megismétlem a procedúrát. Hogy eltereljem figyelmét a csípő érzésről, az ép bőrére tapasztom párnácskáim.
-Gyógypuszi?-töri meg a beállt csendet.
-Akár úgy is nevezhetjük..
 -Dr. Soo a szám is fááj! Oda is kérek!- fordul hátra amennyire csak tud, és csücsörít.
 -Nekem a hátsóm fáj...na és azzal mi lesz?-vonom kérdőre, ám jobb lett volna ha nem nyitom ki a szám. Hirtelen hanyatt dönt, és még azelőtt, hogy reagálhatnék csókolgatni kezdi belsőcombjaimat.
-Eléghh leszh-veszem szaporábban a levegőt.
-Jobb?-néz fel rám, majd folytatja tevékenységét.
-Ühümmm-lihegem, csakhogy abbahagyja.
-Nem hiszek neked.-hajol immár ajkaimra, és birtoklóan marni kezdi őket. Elválunk, majd ölébe kapva vonul a fürdőbe.
-Csak nem hagyhatom, hogy egyedül zuhanyozz..még a végén elesel, nemde?-néz kacéran, mire nyelek egyet.
-M-megoldom egyedül is.
-Ne legyél szégyenlős! Segítek!-nyal végig nyakamon. a tükör alatti szekrénysorra ültet és lehúzza rólam a textilt, majd sajátjától is megszabadul. Újra megemel, majd a zuhanykabinba lépve megnyitja a csapot. A hátam a hideg csempéhez nyomódik, mire felszisszenek, de a kellemesen meleg víz kárpótol.

Jongin:

  Ajkaira tapadok és falni kezdem azokat. Mielőtt még túlságosan is izgalomba jönnék, elválok tőle. Elzárom a csapot és kiszállok a zuhanyzóból. Kyungsoo nem követ, mikor pedig hátra nézek szégyenlősen eltakarja hasát és a kicsit lejjebb lévő testrészét, amit én személy szerint nagggyon szeretek. Hehh..
 -Én még bent maradnék, ha nem gond.-megrántom a vállamat és a törülközőmet a derekam köré tekerem. Felveszek egy pólót és egy alsónadrágot, majd kimegyek a konyhába. Út közben egy vörös szemű Byun Baekhyunra emlékeztető lénnyel találkozok. Megpróbál mellettem elsurranni, de elkapom az egyik karját.
-Na jó, most már beszélj!-a kanapéhoz vezetem és leültetem rá.
-Jongin, örökre elveszítettem! Vége mindennek! Vége az életemnek! Ő volt a mindenem!-szakad ki belőle gondolom ma már nem először a sírás. Szorosan átölelem. Minden porcikája remeg.
-Már nem is tudom pontosan hogy történt az egész, de.. de én egyik este nagyon eláztam. Aztán jött ez a Taeyeon lány és.. Chanyeol keresett engem, mert eltűntem mellőle. Nagyon berúgtam Jongin. Nem tudtam mit teszek! Chanyeol meglátta ahogy egy lánnyal baszok! Érted? Persze akkor sem lenne sokkal jobb, ha nem buktam volna le.. ugyanúgy egy faszkalap lennék. Hogy tehettem ezt életem szerelmével? Nagyon szeretem őt! Nem bírok nélküle élni.-ledöbbenve meredek hyungomra. Ezt soha nem gondoltam volna. Azt se tudom belőle kinézni, hogy olyan sokat inna, nemhogy ezt.
-Baekhyun hyung, én mondanék neked biztató szavakat, de ezt most kurvára elbasztad! De majd valahogyan megoldjuk.. és ha meg akarod ölni magad, akkor kinyírlak! Vagyis ne merd magadat megölni! Gondolj bele, hogy akkor mit érezne Chanyeol. Attól még, hogy megcsaltad, szeret téged. Bár ezt a szeretetet jelenleg felváltotta valamilyen más érzelem, amitől az meghalványul. De nem lesz ez mindig így.-zokogása enyhülni kezd.

-Mégis mondtál biztató szavakat!-szólal meg egy kis idő után.
-Van rá esély, hogy valaha még hozzám szól?-kérdezi szomorúan.
-Nem tudom Baekki.. remélem.-mondom őszintén.
- Hol találkoztál ezzel a lánnyal?
-Csak úgy egyszer csak ott termett.. nem tudta, hogy van barátom. Azt hiszem ő is felejteni akart valamit. Aztán már a mosdóban kötöttünk ki.-magyarázza
-Szánalmas vagyok..-erre nem tudok mit mondani. Oké nekem nem ismeretlen ez a szitu, csak én én vagyok, Baekhyun pedig egy sokkal ártatlanabb és felelősségteljesebb ember.
-Rezeg a telefonod..-mutat az asztalra, ahol tegnap azt hagytam. Megnézem ki írt, és baszki.
-Ki az?-hajol bele a képernyőbe hyungom.
-Apám. Be kell mennem ma.. állítólag hanyagolom a munkát.
-Miért, nem így van?-kérdezi enyhe mosollyal az arcán.
-De.-vigyorgok vissza rá.
-Vigyázz Kyungiera.
-Apropó ártatlan szemű drága fiam.. már nem olyan ártatlan, mint volt, igaz?
-Ezt hogy érted?-játszom a hülyét.
-Ohh, sehogy, csak tudod én is itt lakom, és nem hangszigeteltek a falak.-kacsint rám. Hát öhm igen... lehet hogy hangosabbak voltunk a kelleténél.

-Ha szabad akaratából tette, akkor áldásom rátok, de ha nem..
-Értem én, és nyugi.. igazából ő támadt rám.-szakítom félbe, mielőtt folytatná , valószínűleg nem a legaranyosabb mondatát.
 -És?-értetlenül meredek rá.
-Mi és?-kérdezek vissza.
-És?-ismétli meg magát, majd elmosolyodik. Ohh, hogy az és.
-Igen, szeretem...azt hiszem..-mosolygok vissza rá.
-Helyes.-bólint. Elindulok a szobámba, hogy egy alsógatyán és egy pólón kívül más is legyen rajtam majd a munkahelyemen. Kyungsoo pont akkor lép ki, mikor én nyitnék be. Besietek mellette, hogy öltözzek.
-Hova sietsz?-jön vissza utánam.

-Apám írt egy smst hogy menjek be ma hozzá.. megpróbálok majd gyors lenni.-egy gyors csókot nyomok arcára, és már indulok is az autóhoz, hogy az elvigyen a céghez.