Monster I Kaisoo

#12

  Kyungsoo:

 Újabb falatot veszek a számba, a Jongin által készített palacsintából. Ismerve konyhai képességeit, meglepően finom lett.-Megkóstolod?-nyújtom felé a villát.-Nem.. mi van, ha pont én kapom azt a részt, ahová a pirulát csempésztem?-T-tessék? Milyen pirulát?-kerekednek el szemeim. Visszahúznám a karom, de mielőtt megtehetném bekapja az evőeszközt.-Csak hülyéskedek-vigyorog.-A viagrát az italodba tettem.-arcába köpöm a narancslevet, amit eredetileg lenyelni készültem.-Aish! Nemár.. Kyungsoo, csak vicc volt!-nyavalyog, miközben pólójával itatja fel a nedvességet.-Sajnálom!-sietek segítségére, és a reggeli mellé készített szalvétával kezdem törölgetni képes felét.-Megbocsátok, ha kapok egy csókot.-gonosz mosolyra húzza ajkait. Nem is tudom igazából, hogy azért mert tartok tőle, vagy csak simán azért mert akarom, de számat övére tapasztom.-Olyan édes vagy!-sóhajtja ajkaim közé, és közelebb húz. Elveszítem időérzékem, ahogy nyelve felfedező útra indul szájüregemben, minden kis zugot bejárva. Lassan elválunk, de nyálunk keveréke még összeköt minket. Csendben pihegünk, mélyen egymás szemébe nézve.-Jongin?-vetek véget a némaságnak.-Hmm?Apró puszit nyomok párnácskáira, és a lehető leggyorsabban kislisszolok a szobából. Kiérve Chanyeol túlméretezett alakjával találom szembe magam, és közelebbről is megismerem mellkasát. Szinte lepattanok róla, úgy kap utánam.-Hát te?-mosolygok, miután nagyjából túltettem magamat az előbb ért traumán.-Háááát... csak erre jártam és gondoltam bekukkantok.-Aha.. unatkozol, és hiányzik Baek.-A-akár úgy is mondhatjuk..-vakargatja tarkóját.-Aish! Gyere ide te gigantikus csődtömeg.-húzom lejjebb, hogy átölelhessen.-Ne szokj hozzám!-súgom fülébe, miközben hátát simogatom. Kibontakozik ölelésemből. Arcán megannyi könnycsepp száguldozik lefelé. Óvatosan törölgetem a hívatlan vendégeket, és rámosolygok. Jongin ezt a pillanatot választja, hogy kilépjen a szobából. -Szerezd vissza, nagyfiú!-kacsint, majd magával húz.-Hová megyünk?-A kertbe. Amióta itt vagy, még körül sem néztél odakint.-sóhajtja.Kilép a hátsó ajtón magával húzva engem is. Odakint csodálatos látvány fogad. Megannyi rózsa, tulipán és virág, melyeknek a nevét sem tudom, pompázik. A bokrok tökéletesre nyírva várja a megtekintőket.-Gyönyörű!-nézek rá fülig érő mosollyal.-Én, vagy a kert?-Hmm.. egyértelműen nem rád gondoltam.-kacsintok, és középen lévő szökőkút felé indulok.-Ez fájt.-nyögi, mire rám tör a nevetés, és becsusszan egy-két röffentés is.-A gyönyörű jelzőt nem használjuk fiúkra...te sokkal inkább... öhm.. sármos vagy.. azt hiszem..-halkulok el a lényeges részeknél, miközben tarkómat vakargatom.  

Jongin:

  Ma este elviszem vacsorázni. Elmondok neki mindent. Túlságosan is szeretem már ahhoz, hogy elhallgassak előle ilyesmiket. Egyszer úgyis megtudná, miért ne én mondjam meg neki előbb. Ha nem rohan el, az azt jelenti, hogy szeret bármilyen is vagyok. Akkor én lennék a világ legboldogabb embere.. de ha igen, akkor az azt jelenti, hogy ő nem érzi ugyanazt irántam, mint én iránta, és mindennél jobban gyűlölni fog. Sanszos, hogy az utóbbi lesz, de reménykedek. Reménykedek abban, hogy elfogad... nevetséges.. na mindegy. Felállok a tv elől és a konyhába indulok, ahol Kyungie Chanyeollal diskurál. Szerelmem mögé lépek és átölelem.-Van kedved ma vacsorázni menni?-súgom a fülébe. Megilletődve kapja a fejét felém.-Vacsorázni? Úgy érted elmenni egy nyilvános helyre együtt, kettesben?-kérdezi értetlenül.-Gondoltam megkérdezem tőled is, mert már mindenki kikosarazott.. de ha csak te maradtál, akkor a nyilvános helyet még meggondolom..-sértődötten belevág egyet a karomba. Erősebb mint azt az ember hinné. Vigyorogva rátapasztom számat az övére. Egy kis ideig még összeszorítja ajkait, de nyelvemnek már nem tud ellenállni. -Kkhmmm..-unottan felnézek a mellettünk kellemetlenül ülő óriásra.-Oh, miattam abba ne hagyjátok.-magára erőltet egy mosolyt. Egy nagyon ijesztő mosolyt. -Jó, jó bocsi Chanyeol..-válik el tőlem teljesen Kyungsoo.-Hova megyünk?-fordítja rám tekintetét..-Étterembe.-válaszolok egyszerűen.-Na ne bassz, egy étterembe mentek vacsorázni?-Chanyeol szemei óriásira kerekednek és tettetett meglepődöttséggel bámul rám.-Ne tátsd úgy a szád, nem Baekhyun vagyok.-elvörösödött, lehajtott fejjel kullog ki a helyiségből.-Miért vagy most ilyen?-kérdezi Kyungsoo.-Csak.. nem tudom. Indulás előtt nem pihenünk egy kicsit? Ne aggódj, nem gondolok semmi olyanra, csak szeretnék egy kicsit ledőlni.. veled.-mosolyogva bólint egyet, én pedig ujjaimat az övére kulcsolva húzom be a szobámba. Ledől a párnákra, majd én is követem, és szorosan magamhoz húzom testét. Nem tudom, hogy a mai után lesz e még alkalmam. Nem tudom, hogy jó ötlet e az amire készülök. Nem akarom elveszíteni. Még nem. Nem tudok tőle elszakadni. Egyébként is. Az már a múlt. Nem kell arról tudnia, hogy öltem embert. Nem kell mindent tudnia, igaz? Szeretem, és ezt el is mondom neki. Semmi mást. Kyungsoo szuszogva bújik a mellkasomba. Jó gyorsan bealudt. Egy ideig még nézem, de aztán felkeltem. -Kyungie, kelj fel! Megyünk vacsorázni, emlékszel?-komásan bólint egyet és kimászik az ágyból.-Akkor én megyek zuhanyozni.-Kyungie?-lassan visszafordul felém.-Az ott nem a zuhanyzó, hanem a gardrób.-szólok neki, mielőtt még benyitna a ruhásszekrénybe.-Ohh akkor inkább a fürdőbe megyek!-fáradtan elindul a másik ajtó irányába.-Kiváló ötlet!-nevetek fel. Vigyorogva dőlök el az ágyon.-Minden rendben lesz!-mondom magamnak, és elkezdek én is készülődni.