Egypercesek

Letter 2

Baekhyun:

Chanyeol levelét olvasva megerednek a könnyeim. Az elmúlt évek minden pillanata egy csodálatos emlékké vált, végig néztem ahogy felépül, sőt! Részese voltam. Láttam az arcára költöző eleinte aprócska majd egyre nagyobb mosolyt, napról napra egyre jobban kivirult, s vele együtt én is.
Még mielött túlzottan elmerülnék a nosztalgiázásban, oriásom belép a szobánkba, majd egyből felém veszi az irányt. Nem kérdez semmit, csak finoman törölgeti nedves arcomat, gondolom sejti miért itatom az egereket. Elvigyorodva csókolom meg finoman, minden vadságot mellőzve. Hátradőlve húzom magammal, száját továbbra is kóstolgatva. Keze sem tétlenkedik, oldalamon simít végig, kisebb sóhajokat kicsalva belőlem amint megérzem a gerincemen végigszántó jóleső borzongást. Lefoglalva magam kezdem kitapogatni bőre alatt húzódó, kidolgozott kockáit, melyekért annyit küzdött. Megunva, hogy csak érezhetem, de nem láthatom szabadítom meg a testét fedő textiltől, mire az őt érő hideg levegő hatására megremeg. Felkuncogok, ő pedig durcásan tapasztja be a szám sajátjával, rólam is lekerül a póló, a már szinte nem létező gátlásaimmal együtt. Ajkai a nyakamon állapodnak meg, megszivogatva vékony bőrömet. Miután kellőképp kidíszítette az érzékeny felületet, lejebb haladva hagy magaután nedves csókokat. Egyre hangosabb nyögések hagyják el torkomat, ő pedig egyre több erogén zónámat fedezi fel. Alhasam megremeg a folyamatos ingertől, ami azt éri, miközben Chanyeol könnyedén húzza le rólam nadrágom. Tovább haladva tér át belsőcombom kényeztetésére, mire végképp elveszi az utolsó csöppnyi eszemet is. Önkívületi állapotban nyöszörgök alatta, mígnem egy cincogó hangocska üti meg füleinket.  Szinte lefagyok, így páromnak kell cselekedni, nehogy az ötéves forma gyermekünk a kelleténél többet lásson. Ugyan egyikünk sem teljesen pucér, de igencsak nehézkes lenne megmagyarázni, hogy miért is állított apuci sátrat a nadrágjában.
-Azt hittem elaltattad!-nézek Chanyeolra enyhén felhúzott szemöldökkel.
-Én is azt hittem...-dünnyögi, szorosan magunkon tartva a takarót. Megelégelve a kínos csendet ami hirtelen beállt, fordulok az ajtóban álló csöppség felé, aki egy félhangos 'appa'-n kívűl még nem mondott semmit.
-Mi a baj kincsem?
Megrázza buksiját, majd rövidtávfutókat megszégyenítő gyorsasággal kerül közénk, gondosan befurakodva. Kicsi teste az enyémnek préselődik, szerencsére elkerülve a 'keményebb' területeket.
-Appa már megint nélkülem akart megszeretgetni.-mérgelődik, kezeit körém fonva. Mire egy pillanatra megáll bennem az ütő...Baszki Chanyeol!

Egy köcsög troll vagyok, tudom...de nem akartam szegény Sehunniet ennél jobban megrontani...Majd ha eljön az ideje Luhannal megteszik ők helyettem 😏
-Miiko-