Egypercesek

Years 2

Jimin:

  Jin hyung távozása után kicsit minden más lett. Nincs itt velünk, hogy támogasson minket. Hiányzik a vidámsága, és az a gyerekesség, ami benne lakozik, annak ellenére, hogy ő közülünk a legidősebb. Nam hyung Mario játékokkal vette körbe magát. Azt mondja, azért mert igazából ő is odáig van érte, de ezt ki hiszi el neki? Nem is értem, hogy próbál minket ilyennel átverni. Na de mindegy..Az a helyzet, hogy nekem pedig nem csak Jin hyung miatt maradt meg az az este nagyon. Igazából ami mindig lejátszódik előttem az az, mikor Yoongi emlékeztet mindenkit, hogy pár hónap múlva ő is követi őt.. legszívesebben megállítanám az időt, csak ne kelljen nekem is átélni azt, amit Namjoonnak. Az alvást feladva battyogok ki a konyhába. Először nem látok senkit, de ahogy felkapcsolom a villanyt, Yoongit pillantom meg az ebédlőasztalnál. Kicsit felsikkantva ugrok hátra, amin ő halványan elmosolyodik.-Megijesztettelek?-kérdezi suttogva.-Nem, dehogy....-válaszolom egy kis szarkazmussal a hangomban. Töltök magamnak egy kis tejet, és már indulnék is ki, azonban Yoongi megállít.-Jimin, várj.. kérlek.-szól utánam. -Hmm?-fordulok vissza hozzá. Mélyen a szemébe nézek, így megint eszembejutnak a régi emlékek... mikor megcsókolt. Mikor még úgy bánt velem, mintha én lennék az egyetlen személy ezen a földön.. viszont én ellöktem magamtól, amit azóta többször is megbántam.-Jiminie.. én.. én azt szeretném mondani, hogy..-türelmesen figyelem ahogy küzd a szavakkal.-Jimin, tudom, hogy nem működött kettőnk között ez a dolog, de tudnod kell, szóval elmondom. Elmondom, hogy én még mindig lehetetlenül szerelmes vagyok beléd, akárki bármit mond. Nem akarlak kényszeríteni semmire, én csak.. én csak szeretném, hogy tudd. Nem is kell válaszolnod. Számomra te vagy az egyetlen ezen a földön.-mondja rekedtes hangon. Könnyes szemekkel nézek rá.-Yoongi.. ezt.. én..-próbálok megszólalni, de valahogy nem jön ki semmi értelmes a számon. Miért nem tudom kimondani, mikor én nekem is hiányzik? Mindig is hiányzott, akármilyen közel is volt, mert nem úgy volt ott, ahogy szerettem volna. Panaszkodok itt, miközben én voltam az, aki az önzősége miatt vetett véget a kettőnk kapcsolatának. Túlságosan is érdekelt mások véleménye, ami rohadt nagy hülyeség. Így mindkettőnk szenvedett.-Én.. én is szeretlek Yoongi!-suttogom magam elé meredve, mikor már visszaindult a szobájába, azonban azt hiszem meghallott, ugyanis megállt a konyha ajtajában.-Még mindig szeretlek.-ismétlem meg most már egy kicsit hangosabban. Lassan felém fordul, majd bámulni kezd,mire vörösödő fejemet lehajtom. Arra eszmélek föl, hogy Yoongi magához ragadva tapad ajkaimra. Nem is gondolkozom, csak viszonzom csókját. A lehető legszorosabban nyomom magam hozzá. Lábaimat dereka köré kulcsolom, ami eszméletlenül mély és szexi hangokat csal ki belőle. Még mindig engem csókolva a kanapéhoz cipel, a hátamra fektet, majd fölém tornyosul. Nyakamra tapad és szívni kezd egy érzékeny ponton, amitől enyhén felsikítok. Röhögve válik el tőlem, de én visszahúzom magamhoz. -Jimin-ah.. ezt nem itt kéne. A végén még lebukunk.-mondja két csók között. Beletörődve sorsomba biggyesztem le ajkaimat, és kicsit arrébb csúszok,hogy ő is le tudjon feküdni mellém a kicsi kanapéra.-Szeretlek Jiminie.-suttogja fülembe, amitől kellemesen megborzongok.-Én is téged Yoongi.-válaszolom. Magához ölel és úgy alszunk el a kis helyen. Ketten, együtt.  

Boldog szülinapot ChimChim ♥♥
-Aida