Egypercesek

I love you, my Dummy

'Süssünk mézeskalácsot!'
'He?'
'Süssünk mézeskalácsot!'
'Jihoon, nem. Ez messze a legrosszabb ötleted. Felejtsd el.' Woojin sok hülyeséget beválallt már a párja kedvéért, de ezt nem fogja. Egyikük sem otthonos a konyhában, sőt! Egyenesen ki vannak tiltva a helyiségből, s a fiatalabb nem áll készen sem a tűz, sem a Jisung általi halálra.
'De Wojinnieee! Recept alapján csinálnánk, és most igérem nem gyujtok fel semmit!' Ohh igen. A kitiltásuknak csúnya története van. Mint utólag kiderűlt, nem tehetsz műanyag tálcát a sütőbe, és hagyhatod magára kitudja mennyi ideig. Főleg, ha nem a lakás porigégetése a célod. Szóval nyomós oka van annak, hogy a fiatalabbnak nagyon nem tetszik az ötlet. Az eset utáni szidás amit a hyungoktól kaptak megrendítő volt. Arról nem is beszélve, hogy még Daehwi is kioktatta, miután legalább hatszor kinyírta a tekintetével, amiért ilyen felelőtlen volt. Csupa csupa rossz emlék, és nem szándékozik újra átélni, néhány elcseszett karácsonyi sütiért. Nem éri meg.
'Nem és kész.' Ajakbiggyesztés.
'Jihoon nem!' Lehajtott fej.
'Nem izgatnak a boci szemeid!' Csalódott testtartás.
'Hagyd abba!' Könnyek.
'Jihoon!' Woojin menthetetlen. Az idősebb totálisan az ujja köré csavarta. Pár apró mozdulat és a fiú kész feláldozni mindenét, csak hogy a bánatos tekintet helyett újra mosoly virítson a hülye fején. Igen. Park Woojinnak ennyire elvették az eszét.
'Oké elég! Nyertél! Csak ne nézz rám úgy, mint egy kiskutya akit megrugtak. Aishhhh a sírba viszel.'
'Ezért vagy te a kedvenc pasim!' A kijelentés nem lepi meg, rég hozzászokott már az idősebb fura humorához.
'Kérlek ne nevezz a pasidnak. Ami kettőnk között zajlik, az csak is kizárólag munkakapcsolat.'
'Nem nevezném munkakapcsolatnak, hogy a nyelved többször van az én számban, mint a tiédben. De te tudod.'
'Ne itélkezz, én így barátkozom.'
'Rendben, akkor most azonnal össze is barátkozhatsz a sütővel. A helyedben vigyáznék, elég tüzes.'
'Haha...inkább mondd mik a hozzávalók.'
'Oké...szóval..liszt.'
'Megvan.'
'Porcukor.'
'Öhm az nincs de van mentoloscukorkám amit ledarálhatunk...'
'Szódabikarbóna?'
'Szódánk van....'
'Aish hagyjuk...majd belekeverjük amit jónak látunk.'

S ez az utolsó mondat, ami elhagyja Jihoon száját, A katasztrófa előtt. A konyha romokban, a tésztába több rumaroma került, mint egy rákényszeredett alkoholista gyomrába, Woojin pedig ragad a mézes-lisztes kutyulmánytól, ami valahogy mindenét belepte. Viszont dolgok szebb oldalát nézve....ilyen édes még sosem volt a csókja, szóval megérte....nem? Persze, hogy de. Jihoonnak legalább is biztos. A fitalabb meg hát...így járt. Ezt hozta az élet. Inkább hálásnak kéne lennie, hogy ilyen párt talált.
'Szerinted bemerjük rakni ezt az izét a sütőbe?' 'Woojinnie ne hívd a gyerekünket izének! Olyan kis helyes lett! Fogadok, hogy nagyobbra dagad, mint Seungwoo hyung, a születésnapi vacsorája után.' Na, azt erősen kétli. Még mindig tisztán él az elméjében a kép, a felpuffadt hyungról, aki addig evett, míg kaja-kómába nem került. Szép emlék, főleg mivel közös, ráadásul még kuncogásra is készteti, ami pont elég szabadságot ad a másiknak, hogy a kreálmányukat a forró sütőbe helyezze. 'Így ni. Már csak várnunk kell.' Az elégedett mosoly az idősebb arcán gusztustalan érzéseket kelt Woojinban, ami egy fintorként ölt formát, elérve, hogy Jihoon közelebb lépve nyomorgatni kezdje almácskáit.
'Jihoon-ah, kapsz kerek öt másodpercet, hogy abbahagyd!'
'Különben?'
'Öhmm...hátrakötöm a sarkad?'
'Uhhhh perverz!' Az elmaradhatatlan szemöldök vonogatás és vigyor ott virít az idősebb arcán, míg Woojin próbálja kimagyarázni magát az ártatlanra tervezett szituációból, nem sok sikerrel.
'Aish! Megőrjítesz!'
'Feltünt. Csodálkozom, hogy nem állítottál még sátrat a gatyádban.'
'Oké elég. Még gyermekek vagyunk, ez illegális! Be foglak köpni Jisung hyungnak!'
'Mi? Park Woojin! Úgy sem tennéd meg! Ugye?'
'Hahh, alábecsülöd az árulkodó képességeimet!'
'Hát ennyire a halálomat akarod?'
'Pontosan!' Ha bárki hallaná ami a konyhában zajlik, azt hinné, hogy egy k-drámába csöppent, ha az a bárki, egy tag lenne, már meg sem lepődne. A két fiatal hobbiként űzi a túldramatizált veszekedések lebonyolítását, így a többiek hamar hozzászoktak a fura páros mégfurább szokásaihoz. Végülis, amikor társaságban él az ember, egy szabály van. Vagy megszoksz vagy megszöksz. Daehwi már hónapok óta próbálkozik az utóbbival, sikertelenül...de ez egy teljesen más történet. Viszont az égett sütemény szag nagyon is ide tartozik, és a békülőfélben lévő gerlepár szélsebességgel rebben szét, hogy a sütőre vessék magukat, mentve a menthetőt.

'Oké ez totál a te hibád! Én biztos nem válakok érted felelősséget!' Woojin előre érezte, hogy ez lesz. Ő megmondta, hogy ez egy pocsék ötlet. Most Jihoonon a sor, hogy megigya a hülye döntései levét. A fiatalabb ebben nem vesz részt. Maximum végig puszilgatja, hogy jobban érezze magát, miután leszidták.
'Nyugi! Nézd nem is égtek meg annyira! Szerintem simán ehetőek.' Nem, nem azok. Visszatekintve az alapanyagokra amik a tésztába kerültek, a kis mézeskalács emberkéket bárminek nevezhetnék, csak emberi fogyasztásra alkalmasnak nem. De hol érdekli ez az idősebbet? Pontosan! Sehol. Így Woojin egy arcizmát sem rendítí, amint félórával később újra a konyhában találja párját.

——————-🌸bónusz🌸-——————

'Aish, megmondtam hogy ne edd meg! Most nézz magadra, itt szenvedsz előttem, és elvárod, hogy ne érezzem rosszul magam!' A fiatalabb már a harmadik takarót teríti a másikra, újabb pusziáradattal megfűszerezve.
'Nem várom el! Nagyon is szeretném, hogy rosszul érezd magad! A te gyógypuszijaid a legjobbak.'
'Gyere ide!' Woojin karjait kitárva várja az idősebbet, aki azonnal közelebb mászik, hogy a jól ismert ölelésben tudhassa magát. S a csók ami elcsattan hirtelen semmiséggé teszi a rájuk váró takarítást, Jihoon gyomorfájdalmait, és a szidást, amit Jisungtól fognak kapni.

Hi friends! :) Kellemes karácsonyi ünnepeket szeretnék kivánni ezzel a kis elkapkodott izével...remélem azért olvasható, és hogy nem túl idegesítő, hogy ez már vagy a harmadik 2park story amit felteszek lol. Sorry.
Boldog karácsonyt! 🎄💖🎄

-Miiko