Egypercesek

First kiss

Wonho:

Kivételesen boldogan sétálok a suliba ezen a gyönyörű napon. Az utolsó tanításinap.. de nem csak emiatt. Ez az utolsó nap a gimiben. Jövőre szabadok leszünk. Seoulba költözhetünk, és elkezdjük az egyetemet, magunk mögött hagyva ezt a szánalmas kisvárost.. erre vártam már kicsi gyerekkorom óta.
Vigyorogva csöngetek be legjobb barátomhoz, Hyungwonhoz.
-Mi van?-nyitja ki az ajtót. Haja kócosan szemébe lóg, amik fáradtan tekintenek rám. Egy alsógatya és egy bő póló van rajta. Ahogy végig nézek rajta ellep valami érzés, ami kicsit fura, de nen foglalkozok vele.
-Tudod.. ma suli van.-válaszolok, de úgy tűnik még mindig nem érdekli annyira.
-Várj egy pillanatot.-mondja, majd becsapja az ajtót. Pár perc múlva megjelenik teljesen felöltözve, és szívdöglesztően, mint mindig. Oké, miért mondok ilyeneket a legjobb barátomra?
-Nem értem.. minek kell bemennünk? Az egész osztály fasz, és úgyis csak az lesz, hogy nyomulni fognak, mint mindig..-rázza a fejét Hyungwon.
-Mert jövőre már más merre megyünk.. csak egy utolsó nap így együtt a suliban.-magyarázom, majd könyörgően ránézek, ne forduljon vissza, hogy aludhasson otthon. Megadóan bólint, mire rávigyorgok, így sikerül belőle is egy mosolyt kicsalnom, amit imádok.
Megérkezünk a suliba, ahol az emberek könnyes szemekkel ölelgetik egymást, majd mikor elfordulnak egymástól, undorról árulkodó grimasz jelenik meg arcukon. Hyungwonnal egymásra nézünk, és elröhögjük magunkat ezeken a szánalmas embereken.
A nap unalmasan telik, az ofő végig sírja az összes órát, miközben mindigis utált minket.. most meg arról papol milyen jó osztály voltunk. Hyungwon be is aludt valamikor az elején, én pedig unalmamban őt kezdem el figyelni. Mindigis helyesnek gondoltam, de nem tűnt fel, hogy ilyen gyönyörű is.. lányokat megszégyenítően tökéletes arca van. Észre se veszem, de egy mosoly költözik az arcomra, mikor kis grimaszokat kezd vágni alvás közben. Ritkán lát az ember ilyen aranyos dolgot.
A csengő vet véget mindkettőnk szórakozásának. Kinyitja szemeit, amik így rám merednek. Gyorsan elnézek, és elkezdem összepakolni a dolgaimat. Aish, miért vagyok ennyire zavarban?
-Szia Hyungwon.-jelenik meg mellettem az egyik igen dekoratív lány az osztályból, és kélyesen barátomra mosolyog.
-Szia Jihyun..-köszön vissza kelletlenül.
-Tudod.. hallottam, hogy még nem csókolóztál..-ennél a mondatnál lefagyok. Hyungwon még nem csókolózott?
-És arra gondoltam, hogy velem gyakorolhatnál, és tudod utána valami mást is kipróbálhatsz, ha ügyes fiú leszel..-kacsint, én pedig akaratlanul is öklendezni kezdek. Ezt a ribancot..
-Ömm kösz asszem inkább kihagynám..-nem tudom miért, de nagyon megkönnyebűltem Hyungwon válaszától.
Jihyun sértődötten fordul hozzám, de még mielőtt megszólalhatna, kezeimmel ellegyezgetem a közelünkből. Mikor végre elmegy, Hyungwonhoz fordulok.
-Ez igaz? Te még nem csókolóztál senkivel?-kérdezem, mire egy nagyot sóhajt.
-Nem..-válaszolja.
-De miért? Én azt hittem.. és ez azt jelenti, hogy te még nem..?
-Igen, azt sem, az a helyzet, hogy az egyetlen ember, akivel bármit is tennék, az a leg... mindegy, túlléphetnénk ezen a témán?-mondja idegesen, majd bólintok. Pár perc csönd után újra megszólalok, mikor eszembe jut egy fergeteges ötlet.
-Menjünk el ma bulizni! Te felszedsz egy csajt, én meg.. segítek..-ajánlom fel, de ő nem válaszol. Megbököm kezét, mire megrázza fejét.
-Naaaa, Hyungwoonaahh.-bevetem minden cukiságomat, amitől kezd megenyhülni.
-Jó..-vigyorogva élvezem győzelmem.
Suli után mindketten hazamegyünk, hogy a bulira készülődjünk. Nem is tudom miért, de ma este nagyon jól akarok kinézni. Olyan jól, hogy még Hyungwon lélegzete is elálljon.. úristen, ezt tényleg kimondtam magamban? Nem vagyok normális..
-Csá.-szólal meg hirtelen mögöttem Hyungwon, amin egy icipicit felsikítok.
-Mi a franc.. hogy jöttél be ide?-kérdezem, miután feldolgozom a kisebb sokkot.
-Hát bejöttem az ajtót.-rázza meg a vállát,mintha nem lenne tök egyértelmű.
-Na indulhatunk?-kérdezi türelmetlenül, mikor már percek óta a tükörképemet vizslatom. Bólintok, és elindulunk a legközelebbi bárba.Ahogy a bárba érünk, rengeteg női szempár szegeződik felénk. Azt hiszem nem lesz nehéz dolgunk. Leülünk egy asztalhoz, majd keresni kezdem a tökéleteset a nagy tömegben. Nem kell sok, megakad a szemem egy egész normálisnak kinéző lányon.
-Ő ott.-mutatok felé, hogy megmutassam Hyungwonnak. Csalódottan néz rám, egy kis szomorúsaggal szemében.
-Mi az, nem tetszik?-kérdezem, mire megrázza fejét.
-Nem, vagyis de.. csak.. mindegy. Bejön.-rántja meg vállát. Vigyorogva indulok meg a lány felé.
-Szia.-veszem elő baráti mosolyomat, ami úgy tűnik nem nagyon tetszik neki.
-Ott ül egy barátom, és nagyon tetszel neki.. ha van kedved ülj oda hozzá.-ez már kicsit jobban tetszik neki, és egy kis mosoly is megjelenik arcán. Feláll az asztaltól, és Hyungwon felé veszi az irányt, én pedig a pulthoz.
Örülnöm kéne, hogy segíthettem neki, de akkor mégis miért nem tudok? Ahogy feléjük nézek, és látom, hogy nevetgélnek, összeszorul a szívem. Miért érzem úgy, hogy nekem kéne az egyetlennek lennem, aki megnevetteti Hyungwont? Miért vagyok féltékeny?
-Rád férne egy ital. Mit hozhatok neked?-szólal meg az előttem lévő pultos.
-Egy whiskeyt simán..-válaszolok, majd hamar előttem is terem a pia, amit rögtön legurítok.
-Miért érzem ilyen ramatyul magam? Hiszen én segítettem neki ma párt találnom.. akkor miért nem vagyok magamra büszke?-kérdezem valakitől, bárkitől, aki figyel.
-Mert szerelmes vagy.-válaszolja a pultos. Felkapom a tekintetemet és már tiltakozni kezdenék, de megállít.
-Úgy érzed neked kéne vele lenned.. fáj mással látnod. Szerelmes vagy belé.. ezzel semmi gond nincs, haver.. szerezd vissza a csajt.-az már lényegtelen, hogy amúgy egy fiúról van szó, de nem javítom ki. Hálásan tekintek rá, majd az indulni készülő pároshoz sietek, azonban csak az utcán érem őket utol.
-Hyungwon!-szólok utána, mire hátrafordul.
-Wonho, mi..
-Figyelj, lehet, hogy ezek után majd látni sem akarsz, de el kell mondanom.. én is csak most jöttem rá, és szinte el sem hiszem, de tudom, hogy ezt érzem.. én szerelmes vagyok beléd,Hyungwon.. tudom, hogy őrültségnek hangzik, de igaz.. sajnálom, hogy megzavartalak titeket..-a szívem hevesen zakatol, és hogy megmentsem magamat a megaláztatástól, visszaindulok a bárba, de valaki megragadja a kezemet, és mikor visszafordulok, Hyungwon könnyes tekintetével találkozom.
-Wonho, komolyan gondoltad, amit mondtál? Tényleg szerelmes vagy belém?-kérdezi, mire bólintok. Egy nagy mosoly jelenik meg arcán.
-Az jó, mert.. mert én is ezt érzem.. tudod rólad beszéltem a suliban, amikor ezt a csókolózós témát nyaggattad..-felcsillannak a szemeim, és dús ajkaira vándorolnak. Kérdőn rátekintek, mire bólint. Lassan közeledni kezdek felé, majd ajkaink összeérnek. Vigyoromat visszafolytva kezdem számat mozgatni az övén, amik így tökéletes szinkronban vannak egymással.
-Khmmmm..-krákogásra mindketten figyelmesek leszünk, és elhajolunk egymástól. Kérdőn a mellettünk lévő lányra pillantunk, aki felhúzott szemöldökmel bámul minket.
-Ez most komoly? Na jó.. tudod mit? Felejts el, töröld ki a számom, ezek után én már haza nem megyek veled.-duzzog.
-Oké, nem is akartam.-feleli egyszerűen Hyungwon, amin nagyot dobban a szívem. Ohh, hogy én mennyire szeretem ezt a fiút.
A lány elviharzik kettesben hagyva minket.
-Szeretlek, Wonho.-fordul vissza felém.
-Én is téged.-válaszolom vállára hajtva fejem. Őszintén szólva hálás vagyok a lánynak, másképp talán nem derült volna ki, hogy menthetetlenül szeretem a legjobb barátomat.

~~
Aida
I hope you liked this lil story.. és..
BOLDOG KARIT MINDENKINEK❤