Sosem bírta jól a piát...és ezzel teljes mértékben tisztában van, mégis leitta magát. Nem tudom mit miért tesz...és ez kiakaszt. Olyan, mint egy absztrakt festményt. Gyönyörű, érdekes, de lehetetlen megfejteni. A járda 'egyensúlyozva' dudorászik, míg fél perccel ezelőtt, mikor azt mondtam irány haza majd eleredtek a könnyei. Teljesen elázott, csodálkozom, hogy megáll a saját lábán.
-I remember...the way you glanced at me, yes I remember.... I remember... -édes dallam hagyja el ajkait, megpördülve folytatná útját, de kibillenve egyensúlyából kap kétségbeesetten felém, még mielőtt bármi baja esne elkapom. Minden izma elernyed, ahogy megérzi maga körül karjaim. Fejét mellkasomra dönti és hangos szuszogásba kezd.
-Do you remember...? When we were dancing in the rain in that december... and I remember...Kyungil álmos vagyok!-állítását egy hatalmas ásítással támasztja alá.
-Vigyél haza!-nyüszögi, karjait széttárva.
-Azon vagyok...-sóhajtom majd kézen ragadva húznám magam után, de meg sem moccan. Minden erejével ellenkezik, amit marhára nem értek. Most haza akar jutni vagy sem?
-Vigyél!-csimpaszkodik nyakamba, lehelete forró, és bűzlik az alkoholtól, mégis eléri, hogy a pillangók rendetlenkedjenek a gyomromban. Lassan emelem fel a földről, kezeimet feneke alatt összekulcsolva. Lábait derekam köré fonja, buksiját pedig karjára hajtja, aminek eredményeképpen ajkai súrolják bőrömet. A szívem zakatol, és csak nagy nehézségek árán bírom rá lábaimat a mozgásra. Testéből árad a hő, ami egész úton kitart, így a csípős idő ellenére sem fázom. Már csak két utcára vagyunk a lakásomtól, haza, az anyjához nem szívesen vinném ilyen állapotban, szegény nőnek így is elég elviselni a kölyök lázadó korszakát. Egy ideje már csak a szuszogását hallom, amiből arra következtetek, hogy elaludt. Remek. Lemondóan sóhajtok, tovább cipelve, félkézzel magamhoz szorítva. Az ajtóm előtt szenvedek, félkézzel ugyanis nem olyan egyszerű előhalászni a kulcsomat. Végül, egy bő 10 perc elteltével sikeresen beteszem lábam az otthonomba, ölemben a békésen szunnyadó Yijeonggal. A hálószobába érve legszívesebben ledobnám az ágyra, de biztos vagyok benne, hogy gyűlölném magam érte, így hát a lehető legfinomabban helyezem a puha párnák közé. Felnyöszörög, majd forgolódik egy kicsit, de hál' istennek nem kel fel. Kikászálódok az ágyból, ahol kissé kifújtam magam, és elindulok a fürdő irányába, egy jó forró zuhany reményében. Magamra zárom az ajtót majd megnyitva a csapot állok a forró cseppek alá, izmaim befeszülnek a hirtelen hőmérséklet változásra, majd el is lazulnak. Időérzékemet elvesztem, csak a kellemes melegre és a kint alvó Yijeongra tudok gondolni. Nem éppen ártatlan fantáziámnak köszönhetően lelki szemeim előtt látom kis testét, ahogy az átlátszó cseppek végig szaladnak rajta, és már érzem ahogy az izgalmam egy bizonyos pontba tömörül. A kintről beszűrődő hatalmas puffanás rángat ki képzelgésemből, mire kilépve a zuhany alól, mindössze egy törölközővel derekamon igyekszem vissza a szobámba, ahol egy nyűgös, könnytől csillogó szemű Yijeong fogad.
-Mi történt? Jól vagy?-kérdezem aggódva, felé igyekezve. Leguggolok mellé és arcát két tenyerem közé veszem.
-Leestem-nyöszörgi, és még puha párnácskáit is lebiggyeszti, amiket azóta figyelek mióta betettem ide a lábam.
-Megütötted magad?-kérdezem, de válaszra sem méltat, csak közelebb kúszva, szinte behatol a magánszférámba. Orrunk szinte összeér, de nincs erőm hátrébb húzódni, teljesen megbabonáz tekintetével, én pedig még hagyom is.
-M-mit csinálsz Yijeong?-ennyire futja, ezt is el-elcsukló hanggal sikerül csak kinyögnöm.
-Tetszenek az ajkaid...olyan puhának tűnnek. Meg akarom csókolni!-jelenti ki teljesen magabiztosan, nekem pedig reagálni sincs időm, ugyanis máris puszikkal hinti párnácskáim, majd végig nyalva azokon mélyíti a csókot. Magamhoz térve viszonzom, majd átvéve az irányítást vezetem nyelvem szájába. Percek elteltével szakadunk csak el egymástól, levegő után kapva, halkan pihegve. Álmoskásan pislog maga elé, egy édes mosollyal arcán, szinte lecsukódnak szemei, ezért felkapva a földről dugom újra ágyba, szorosan mellé bújva. Mennyire megbocsájthatatlan beleszeretni a legjobb barátodba, és hagyni hogy megcsókoljon részegen?
Újabb kihívással jelentkezem, azonban most csak szavakat kértem, mert mindenképp ezzel a párossal akartam írni. pia, szorít, szív, ellenkezik, ledob, kétségbeesett, elernyed, hint, kikászálódik, egyensúly, széttárt, absztrakt, gyűlöl, behatol, megbocsájthatatlan A mellékelt dalt mindenképp hallgassátok meg. 😄 Aki végig olvassa ezeket a szerői megjegyzéseket, igazán leírhatná, hogy miért lesz karácsonyi hangulatom a Halott Pénz-Darabokra törted a szívem-jétől..hetek óta ezen agyalok 😅
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
