Egypercesek

Bedwars

Jungkook:

  Lassan leszáll az éjszaka, Taehyung is egyre álmosabb, és mindketten pontosan tudjuk mi következik. 

   A takaró kicsi, hideg van, és egyikünk sem szereti megosztani a dunyha által nyújtott meleget. Hirtelen feszültség telepedik ránk; a háború előtti csend. Mélyen a szemembe néz, mielőtt macskákat megszégyenítő mozdulatokkal bújik ki karjaim közül, majd egyenesen a szobámba sprintel.
-Ne olyan gyorsan Kim Taehyung!-kiabálok utána. Összevont szemöldökkel közelítek a bebugyolált Taetae-hoz, rosszallóan csóválva fejemet.
-Ejnye, ejnye! Azt hittem megegyeztünk. Ma én vagyok a soros.-a takaróhoz nyúlok, azonban csak szorosabban markolja az anyagot.

-Engedd el!-szúrós tekintettel méregetem, mire csak megrázza buksiját.

-Ha szeretsz elengeded.
-Háborúban nincs szerelem.-nyújtja ki a nyelvét.

-Az szerelemben és háborúban mindent szabad, gyökérkém.-pöckölöm homlokon.
-Egyre megy!-fintorog, még jobban magára húzva a takarót.Újra megpróbálom lehúzni róla a takarót, azonban különös hangot hallat.
-Te most rám morogtál?-nézek rá hitetlenül, mire elsötétült, elszántságtól lángoló tekintettel mered rám. Lassan bólint. Remek. A párom hülye.

-Beteg vagy.-sóhajtom, majd hirtelen terül el egy hatalmas mosoly az arcomon.

-Mi ez az undorító arckifejezés?-fintorog, enyhe félelemmel szemeiben. Tudja, hogy valami készül. Valami amivel elnyerem méltó jutalmam. 

   Nem húzom tovább a drága időnket, egyből rávetve magam erőszakolom le róla az időközben gondosan maga köré csavart textilt, majd fordítva az álláson húzom magamra Taehyungot, és természetesen a pihe-puha felhőszerű dunyhát.

Tae feje a mellkasomon pihen, édesen, kissé értetlenül mered maga felé, mire felkuncogok. Még nem igazán fogta fel mi történt. Állát megtámasztva néz fel rám, én pedig kissé nehézkesen, egy vigyor kíséretében megcsókolom. Lehunyja szemeit, ajkait pedig finoman szétnyitja, mire habozás nélkül vezetem át nyelvem szájába, felfedezve minden apró pontját, kiélvezve az epres fogkrém által nyújtott kellemes ízt, amitől már mióta az eszemet tudom nem képes megválni. 

   Végül lassan elhúzódom, figyelve cicás vonásait, majd a villanykapcsolóhoz nyúlva -ami pont az éjszakai harcaink miatt került közvetlenül az ágy mellé-csinálok teljes sötétséget. Kezemet óvatosan köré fonom, apró puszikat hintve feje búbjára.-Jó éjt, gyökérkém.-suttogom, oldalát cirógatva, mire felmorranva csíp belém, elmormolva egy álmoskás 'jó éjt sütifiú'-t.Magam elé mosolyogva hunyom le szemeim Taehyung halk szuszogását hallgatva. Végre nem fázom, ráadásképp még ezt az angyalbőrbe bújt ördögöt is a lehető legközelebb tudhatom magamhoz.  

Ehh, meglehetősen régen frissítettünk, de most itt vagyok egy egészen fluff-szerű ízével, ami remélhetőleg elnyeri a tetszéseteket ^^

-Miiko-