A pénztárhoz lépve átadom, majd kifizetem az ajándékot, amit a táncoslábú születésnapjára vettem. Az üzletet elhagyva lábaim azonnal a dorm felé visznek, annak reményében, hogy ott találom a maknaet. Útközben rá-rápillantok a szépen becsomagolt igényes kis dobozkára, miközben szaporítom a lépteim. Vajon tetszeni fog neki? Sosem említette, hogy vágyna egy ilyenre, de gyakran rajtakaptam, hogy meredten bámulja a kirakatban. Töprengésemből az rángat ki ahogy majdhogynem neki megyek a bejárati ajtónak. Már a kilincshez nyúlnék amikor kicsattan az ajtó, majd egy test ütközik az enyémnek. Hirtelen utánam kapva ment meg attól, hogy hátra zakózzak, és még időm sincs reagálni, mikor észlelem, hogy maga után húz.
-Gyeommie...minden rendben?-kérdezem felettébb kíváncsian, ugyanis fogalmam sincs mire fel ez a nagy sietség. Szinte rohanok utána míg ő kényelmeseket lép...nyakigláb..chh. Nem válaszol, de megcsillannak az arcán lepergő könnyei amiket hevesen törölget szabad kezével. Már a közeli park hintáján ülünk mikor végre megszólal.
-Mar megint?-mostanság sokat veszekednek, mindketten nagyon feszültek...ráadásul a maknae egyre inkább szívére veszi hyungja szavait.
-Uhum. Én nem akartam lelökni azt a vázát! Utána még bocsánatot is kértem ő pedig elkezdett velem kiabálni. Én tényleg nem akartam...-szinte könyörögve néz rám, de teljesen feleslegesen, ugyanis hiszek neki...tudom milyen Jinyoung és Yugyeommal különösen szeret gonoszkodni. Arcára csúsztatom kezeim, elérve, hogy rám nézzen.
-Aish...ez a hyung!-rosszallóan megforgatom a szemem.
-Nem tudja mekkora kinccsel játszadozik...-utalok az előttem ülőre, kedves mosollyal képemen. Kérdően néz rám, mire halk kuncogást hallatok.
-E-ezt nem értem..-kikerekedett szemekkel figyeli minden mozzanatom.
-Ha szeretnéd megmutathatom...-nem válaszol csak bólogat, mire közelebb hajolva érintem össze ajkainkat. Finoman kóstolgatom, és figyelem ahogy lehunyja szemeit. Dús párnácskái tökéletes szinkronban mozognak enyéimmel. Az édeskés íz szétárad számban ahogy fogaim közé veszem alsó ajkát, majd egy utolsót szívva rajta szakítom meg a csókot.
-Mutasd meg még egyszer...azt hiszem még mindig nem értem...-suttogja, olyan közel hajolva, hogy érzem leheletét a bőrömön. Most én vagyok az, aki elkerekedett szemekkel vizslatja a másikat.
-T-tessék?
-Mutasd meg még egyszer.-ahogy ki mondja azonnal bezárom a köztünk lévő távolságot. Ugyan olyan gyengédséggel falom az ajkait, mint ezelőtt, és ő az, aki mélyíti a csókot, nem is akárhogyan. Nyelvét számba csúsztatja, táncba hívva az enyémet. Kezem automatikusan tarkójára csusszan, és szinte már az ölében ülök. Ujjaim a babahajaival játszadoznak, míg ő az oldalamat cirógatja. Teljesen megfeledkezem arról, hogy miért vagyok itt, sőt még az ajándék is ki megy a fejemből. OH AZ AJÁNDÉK! Hirtelen válok el ajkaitól, majd mielőtt félreértené beszélni kezdek.
-Hoztam neked valamit...-mondom kipirult arccal, majd előveszem a kis dobozt.
-Remélem tetszik...nálam van a párja.-motyogom zavaromban. Yugyeom óvatosan kezdi kicsomagolni a kis ékszert, majd mikor megpillantja, kissé meglepetten pislog rám.
-N-nem tetszik?-kérdezem kétségbe esetten, mire rám mosolyog.
-Imádom!-arca kivirul és ha lehet, még szélesebb mosolyt villant, amitől különös forróság árad szét a mellkasomba, és érzem szemembe gyűlni az örömkönnyeket. Kezembe adja az ezüst karikát, amit végül ujjára húzok. Tenyerei arcomra simulnak, és közelebb húz.
-Köszönöm Bambam, mindent köszönök!-épp hogy befejezi, párnácskái újból enyémekre tapadnak. Én pedig a mai napon harmadszorra érzem úgy, hogy vattacukor felhők között repülök.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Igaz, kicsit megkésve de Boldog Születésnapot Gyeomie! ♥
