Okej szoval mindenek elott szeretnem tisztazni, hogy csupan veletlen, a tortenetben szereplők és egy bizonyos banda elnevezés beli hasonlosága...haha (dont take this fic seriously pls🙏)
Szóval aztatot mondod eh, hogy nem láttad a disznajt?-kérdezte a megilletődött pulyka hybrid, nevén nevezve Namjoon, a fejben talán nem épp százas Taehyungot aki oposszum révén egy lágyan ringatózó ágról lógott lefelé, nem épp azon farokkal mellyel kéne.
-Hát mondhatjuk úgy is...de kacifántos dolog ám ez! Fejjellefelé senki nem az, mint akinek látszik!-vált át védekező üzemmódba a megszeppent állatka, miközben az őt titokban leső Ingybingyom tálibe nyulambulam bőszen imádkozék, nehogy a kis szerencsétlen újra halottat játszon ijedtében. Mindeközben drága megkeseredett Namjoonunk újra útjára kelt, hogy megtalálja szeretett malackáját, ki a napokban veszett oda. Valójában csak a pulykában élő remény suttogta, hogy még nem került vágóhídra egyetlen szerelme, s ez épp elég volt ahhoz, hogy kecses lábait egymásután pakolgassa még akkor is, mikor az ép elméjű csendben szunnyad s még a csillagok se fénylenek. Így történt, hogy a bátor, hősszerelmes pulykaifjonc hat nap és hat éjt keresztül szelt, mígnem egy gyönyörűszép tölgyfára nem talált, ahol csak úgy roskadoztak az inycsiklandó makkocskák melyeket mátkája oly szívesen elfogyasztana. Rá is jött kis édesünkre a ríhatnék, míg nem egy napsugárba bugyolált lény ki nem sütötte retináit, mindeközben felszárítva Namjoon arcán végig folyó gyémánt könnycseppeket.
-Hát miért buslakodsz édestestvérem?-kérdezi a gyönyörű lény, kinek mellén büszkén fénylik a tescos name-tag Hoseok névre hallgatva.
-Hát hogy ne búslakodnék öcsémuram? Ídes babám odaveszett, s nem lelem Sehun. Turcsi orra még mindig itt levitál két szíp szemöm elött! Hosoek tezsvírem! Te olyan szípet még nem láttál! Két csülke mint a szépen ívelt körte, ajkai mint a legízletesebb hernyók, és a hangok! Óh azok az édes hangok! Neki van a legszebb röffentése kerek e világon!
-Mondd bratyókám, nem arról a szép szál legénykéről regélsz nékem?-teszi fel a nagy kérdést Hosoek vagy Hoseok, ki valószínűleg maga se biztos nevében, egy sűrű susnyás irányába mutatva, hol egy kunkori farkinca kukucslál a nagy bozót közül.
Namjoonie szemgödrei újra megtöltődnek a gusztustalanul sós löttyel, amint megpillantja a jól ismert testrészt, majd apró lábaival azonnal sprintelni kezd, s szempillantas alatt a bokor kellős közepén találja magát egy gömbölyded pocakon hasalva.
-Ídes babám! Egyetlen Seokjinem! Mitet keresel erre hun a kecske se szökdel? Halálosra aggodottam magam! Eltudod ezt kípzelni? Idáig vágtattam egészen hazulról!
-He?-röffent egy inteligenset az imént említett, majd gördül egyet, hogy kényelmesebb pozísönbe tornázhassa magát.
-Chill béjb. Csak zabbantani jöttem. Látod ezt a sok makkot itten? Tiszta parödájz! Disznó menyország. HeshtegHeaven meg minden, érted?-ereszt meg egy ízléses röfiböfit, miután benyomott egy piszlávot, ezzel megpuhítva mátkáját, kinek az aggodalom ráncai maradandó nyomot hagytak homlokán.
-Angyalom a szívet meg a bajt hoztad reám!-szólal fel az egynegyed részt dühös hatnegyedrészt megkönnyebbült szárnyas, miközben párja hájredői közé fészkeli magát. Amaz pedig huncut vigyorral édes kis pofázmányán hajol közelebb, igyekezvén nem halálos szorításba helyezni a kisebbet, hogy egy cuppanós nagy puszit nyomjom csőre hegyére, melyet Joonie megszeppenve fogad, majd lehunyva gombszemeit élvezi párja újboli eltűnése elötti 24 órát.
Thenksz for elolvasing💖 ezredjere is hbd Aida 💝 byeeee
-Miiko
VOUS LISEZ
Egypercesek
FanfictionRövid kis szösszenetek, amik úgy döntöttünk, hogy nem érdemelnek saját könyvecskét.
