Egypercesek

Stranger 2

Chanyeol:

Lassan 4 hónapja, hogy ez a kis bolond rám talált. 4 hónapnyi szakadatlan pasizós duma és nyilvános flörtölés áldozataként, bátran kijelentem, hogy valami nem okés a törpével.
Ettől függetlenül nincs az a pénz amiért magára hagynám.
 -Te vagy életem kuglófjának egyetlen mazsolája.-bök felém villájával, az említett süteményt majszolgatva.
-Azt hittem nem szereted a mazsolát.
-Nem lehetne, hogy egyszer végre nem rontod el a szöveged? Most olvadoznod kéne..-cicceg mondandója végén. Rosszallóan csóválom a fejem, azonban az elmaradhatatlan mosoly még mindig ott ül az arcomon.
Nem tart sokáig a csend, folytatja tovább, a végeláthatatlan szótenger csakúgy ömlik szájából. Lassan a kávém is elfogy, ő viszont még mindig a kuglófjával szenved, ugyanis a beszéd és az evés -hála istennek- nem megy neki párhuzamosan. Újabb falatot töm magába, amitől arca édesen felpuffad, szája szélén megül egy-két morzsa, amit hüvelykujjammal letörlök. Elidőzve simítok végig alsó ajkán, mire enyhén elpirul, én pedig lassan elhúzom tőle kezem, egy vigyor kíséretében. -Yaaah Park Chanyeol!-sikítja, mire az összes létező ember, aki épp ezt a kávézót választotta felénk fordul. Hirtelen tapasztja tenyereit ajkaira, mire halkan felkuncogok, majd egy bocsánat kérés, és meghajolás után visszatérek Baekhyun bámulására. Lassan hobbimmá válik a törpe elemzése, az apró dolgok amiket találkáink során fedeztem fel, mint például az anyajegy a felső ajkánál, vagy hogy megnyugtatja ha a fülét dörzsölik egyre csak halmozódnak, így egyre kiismerhetőbb, és halkan megjegyezném édesebb is. Na nem mintha alapjáraton nem lenne az, csak próbálja elrejteni a tusvonal és a szörnyű pasizós szövegei mögé.
 Az utolsó falatokat rágja, így hát készülődni kezdek. Rövid időn belül újra a hűvöskés tavaszi szellő borzongat, ahogy a csendes utcákat rójuk. Már megint be nem áll a szája, ami már meg sem lep, csak elgondolkodtat. Mégis hogy bír ennyit beszélni? Nem fáj még az állkapcsa?
Ujjaim az övéi köré fonom, hogy a helyes irányba vezessem, ugyanis nem csak, hogy rám nem figyel, hanem az útra sem. Megmosolygom tetteit, ahogy beszéd közben félkézzel hadonászik, és artikulál. Hiába szólongatom, nem figyel, valahol teljesen máshol jár, még azt sem veszi észre, hogy leülök egy padra. Simán menne tovább, azonban képtelen, így egy kissé hatra hőköl, mire kapok az alkalmon és az ölembe rántom. Azonnal hadoválni kezd, mire kuncogni kezdek. Ajkaim övéire tapasztom, így végre valahára belé fojtva a szót. Hosszasan csókolom, kóstolgatva párnácskáit, nyelvemet átvezetve szájába, felfedezve minden apró zugát. A süti édeskés íze keveredik a kávéval, és elveszek a csókban. A pillangók hirtelen felrebbennek a gyomromban, ahogy kinyitom szemeim és megpillantom az enyhén piros arcát. Szempillái almácskáit súrolják, keze pedig lassan tarkómra fonódik, végig simítok arcélén, és belemosolygok ajkaink játékába. Elhúzódom tőle, mire halk pihegésbe kezd, majd szorosan átölelem, mire buksiját vállamra hajtja. -Ahh végre befogtad!-kuncogom, mire finoman mellkason vág.
-Yaah Park Chanyeol!

Kértétek, szóóóóval itt a folytatás ;) ((nagyon halkan megjegyezném egyáltalán nem terveztem folytatást írni, így hát megszenvedtem az ihlet gyűjtés fázisával))

-Miiko-