Egypercesek

Letter 4 (+18)

Chanyeol:

Sehun és Luhan végleg kiköltözik, Baekki legnagyobb bánatára. 18 évesen gyereket vállalni nehéz, lassan 40 felé közeledve elengedni az alig felnőtt gyereked, még nehezebb. Szorosan magamhoz ölelem az ifjakat, majd párom derekára csúsztatva kezem nyújtok támaszt. Messziről szemet szúrnak a gyémántkönnyek melyek lassan csorognak lefelé, nedves csíkot húzva maguk után. Hunniék már az autóban ülve integetnek, miközben megígérik, hogy gyakran fognak látogatni. Ha nem tennék Baekhyun úgyis rájuk szállna. Megmosolygom a gondolatot, ahogy a szeretetet igénylő puppym rohan a kisfiunk után. Végül, mikor az autó eltűnik a láthatárról, felkapom kedvesem, és egyenesen a szobánkba veszem az irányt, hogy egy kis extra törődésben részesítsem. Finoman nyakába csókolok, mire halványan megremeg. Édes, mint mindig. El sem hiszem, hogy ennyi év után egy cseppet sem változott, míg én egy teljes evolúciónyit fejlődtem. Azonban egy valami sosem múlt el. Az érzés, ami a szívemet szorongatja, mikor a közelemben van. Még most is érzem ahogy a pillangók ellepik gyomromat, és a mellkasomat láthatatlan kezek szorongatják, nem hagyva levegőhöz jutni. Elég csak rám néznie, és teljesen elvarázsol. Az aranyos arc, amihez egy gyönyörű test társul, az illat ami körbe lengi, a hangja, minden egyes mozdulata, ahogy kiejti a nevemet, mind-mind megpuhít, mígnem szinte önkívületi állapotban ölelem magamhoz, többet és többet akarva a karjaim közt lévőből. Óvatosan teszem le az ágyra, szinte félve, hogy eltörik, majd finoman végigdöntöm a puha ágyneműn. Felé mászva kezdem apró csókokkal hinteni arcát, helyenként végig simítva selymes bőrén. Halkan nyöszörög, majd kezeit arcom két oldalára csúsztatva mosolyog rám. Szemei csillognak, orcáit pedig enyhe pír fedi. Ajkára hajolok kiélvezve az édeskés ízt, amibe már az első csóknál beleszerettem. Ujjaim inggombjaival szórakoznak, miközben folyamatosan kóstolgatom párnácskáit. Ő pedig tincseimbe túrva, türelmetlenségének köszönhetően köröz csípőjével. Rávigyorgok, majd megszabadulva fölsőjétől, óvatosan szívogatni, harapdálni kezdem érzékeny bőrét, néha végignyalva kulcscsontján.Hangja egyre erősödik, arányosan ölünk dörzsölődésével. Nadrágjától is megszabadítom, majd heves vetkőzésbe kezdek. Végül mindkettőnket csak egy-egy bokszer takar. Végig vezetem rajta tekintetem, megcsodálva vonásait. Végigcirógatom oldalát, mire libabőrös lesz, és halkan felkuncog. Nyelvemmel megérintem mellbimbóját, míg másikat ujjaimmal gyötröm. Hangosan szuszog, tincseimbe kapaszkodva. Lefele haladva hintem végig utam puszikkal, végül alhasánál megállva kezdem szívogatni az érzékeny bőrt. Érzem ahogy megremeg, és görcsösen szorítja hajam. Mutatóujjaimat alsója korcába kezdem kínzóan lassan megszabadítani keményedő ékességét a szűk textiltől. Morgolódva adja tudtomra, hogy nem kéne húznom az agyát, de ki vagyok én, hogy ne engedjek a teste által nyújtott szórakozásnak? Hisz olyan kis érzékeny! Arról nem is beszélve, hogy milyen elképesztően gyönyörű...a vággyal fűtött íriszei, a kipirosodott arca, a duzzadt ajkai, szálkás teste, hófehér bőre, mindene. Végül megkegyelmezve neki, kényeztetni kezdem ékességét, kéjes nyögéseket kicsalva belőle. Folyamatosan bólogatok, miközben ujjam kör-körös mozdulatokkal lazítja bejáratát. Tekintettel arra, hogy a folyamatos 'használat' ellenére még mindig rohadt szűk, csak egy ujjat csúsztatok belé, azt is egy adag síkosító társaságában, egy pillanatra sem abbahagyva szám mozgását. Rövid időn belül csatlakoztatom a másodikat, majd a harmadikat is, mígnem elég tágnak érzem, és a hangok alapján is már valami nagyobbra vágyik. Kiengedem ajkaim közül, majd kiegyenesedve nézek szemeibe. Azonnal felül, majd kezébe véve a vazelines tubust gondoskodik ékességem megfelelő kezeléséről. Miután elég síkosnak tart nyakamba csimpaszkodik és hátra vetődik, nekem pedig több sem kell ahhoz, hogy makkom bejáratához illesszem. óvatosan, lököm csípőm előre, a lehető legkevesebb fájdalmat okozva ezzel az alattam fekvőnek. Mikor végre tövig merülök megállok, és addig nem is mozdulok, míg jelet nem ad egy édes sóhaj kíséretében. Lassan mozgok benne, azonnal ingerelve a már jól ismert pontot, aminek köszönhetően teste meg-megremeg és gyönyörű hangokat hallat. Testünk szinte egybeolvad, ahogy lábait átkulcsolja derekam körül, én pedig nyakát csókolgatva simulok hozzá. Apró morgások, sóhajok hagyják el torkomat, mikor finoman végigkaristolja hátamat. Minden vadságot mellőzve, az érzékiséget előtérbe helyezve juttatom a csúcsra, ahova végül én is követem...de van egy olyan érzésem, hogy nem most látogatjuk meg utoljára a gyönyör kapuját a mai nap során.

Újabb szösszenet, ezúttal a túlméretezett Yodánk születésnapja alkalmából :3

-Miiko-