Egypercesek

Am I in love?

Wonwoo:

Kezemben tartok egy könyvet, azonban nem nagyon tudok az olvasásra figyelni. Már egy ideje bámulom ugyanazt a lapot. Pontosabban azóta, mióta Mingyu levetette magát mellém a kanapéra, majd hozzám bújva elaludt. Fejét vállámra helyezte és most édesen szuszog a fülembe. Olyan békés az arca ilyenkor. Egy kis mosoly szökik a számra, de rögtön eltűntetem, ahogy a többiek hangosan berontanak a szobába. Mingyu egy hangos nyöszörgés kíséretében, ami mellesleg nem kicsit szexi, emeli fel buksiját, de szinte rögtön vissza is ejti.
-Ahhw, de szépek vagytok így együtt!-olvadozik Hoshi, ahogy meglát minket.
-Nem vagyunk azok.-hárítom azonnal. Mingyura tekintek, aki édesen pislog fel rám. Hevesen verő szívvel fordulok gyorsan vissza a könyv felé. Mi van velem? Miért érzem magam ilyen rohadt furán körülötte? Miért akarom őt ennyire?
-Nem ugyanitt tartottál az előbb is?-kérdezi Mingyu. Basszus. Minek néz bele a könyvembe? Gyorsan becsukom a könyvet és heves fejrázásba kezdek. Megrántja a vállát, és lassan feláll mellőlem. Hoshi felé veszi az irányt, majd hátulról átöleli. Őket figyelve kinyitom a könyvemet, de szinte rögtön ledobom, amikor Mingyu nevetve Hoshi füléhez hajol. Seungcheol ül le mellém, de nem nézek rá. Nem bírom le venni a szememet róluk. Legszívesebben visszavonszolnám magam mellé Mingyut, hogy jó messze legyen Hoshitól.
-Ooohhhwww-Seungcheol felé fordulok, ahogy fura hangokat kezd el kiadni magából. Szeme köztem és Mingyu között cikázik. Értetlen fejjel bámulok rá, de ő továbbra is folytatja. Egy kis idő után végre befejezi. Hogy bírta ennyi ideig a tüdeje? Ahogy szóra nyitná a száját, menekülőre fogom. A nézéséből ítélve, olyanról szeretne beszélni, amit még magam sem értek.
Befekszem az ágyamba és a plafont kezdem el bámulni.
Mi a franc van velem? Megint csak Mingyura gondolok. A gyönyörű szemére, a mosolyára... miért fáj, ha mással foglalkozik és nem velem? De közben meg elutasítom, ha közeledni próbál.. valami nagyon nincs rendben velem. Lehunyom a szemem egy pillanatra, amiből végűl az lett, hogy el is aludtam. Mikor felkelek álmomból Mingyu arcával találom szembe magam. Ijedten hátra kapom a fejemet, mire ő elmosolyodik édes fogát megvillantva. Fapofával elfordulok tőle, mielőtt meglátná, hogy elpirultam. Nyöszörgés félét hallat, majd felmászik a létrán és befekszik mellém.
-Wonwoooo-nyújtja el a nevem végét, de én még mindig nem fordulok felé. Hajammal kezd el játszani, miután megunta nevem ismételgetését.
-Foglalkozz velem!-kérleli egy idő után. Nem merek felé fordulni. Ha megteszem lehet olyat tennék, amit megbánok, így tettetem tovább, hogy alszok.
-Aish, Wonwoo, tudom hogy nem alszol? Most miért vagy ilyen távolságtartó?-kérdezi rám feküdve. Egyik szememet félig kinyitom. Édesen elvigyorodik, mint akinek rohadt nagy baromság jutott eszébe. Arcomat tenyere közé fogja, majd olyan közel hajol hozzám, hogy még egy papírt sem lehetne közénk tenni. Tágra nyitott szemekkel figyelem cselekedetét.
-Most már figyelsz?-lehel ajkaimra, közben mélyen a szemembe néz. Pár pillanatig még úgy maradunk, majd ő maga is belepirul a dologba, és leszáll rólam.
-É-én sajnálom..-dadogja, majd elindul lefelé az ágyamról, de gyorsan visszarántom magamhoz. Ajkait figyelve habozok egy kicsit, majd letámadom azokat. Mikor végre ő is elkezdi mozgatni a száját, ajkain végig nyalva vezetem be nyelvemet szájába. Mingyu elfekszik az ágyon, így felé kerülök. Ágyékunk összeérintkezik, amitől egyre jobban és jobban kezdek beindulni. Nyakára tapadok, ahol egy pontot kezdek el szívni.  Kéjes hangokat ad ki magából, ami még nyugtalanabbá tesz. Kezével végig simít hasamon, de annál lejjebb nem megy, hanem csak is kizárólag a gyatyám pereménél kezd el simogatni.
-Mingyu-ah..-nyöszörgöm nevét. Letépem róla pólóját és végig csókolgatom mellkasát. Államnál fogva visszahúz, és egy határozott mozdulattal cserél pozícionkon, így most én kerülök alulra. Lehúzza farmeremet, majd az alsógatyámmal is ezt tenné, azonban valaki benyit a szobába. Ijedten nézünk az ajtó irányába, ahol nem más, mint Hoshi áll. Lefagyva bámuljuk egymást, majd ő elmosolyodik.
-Én mondtam, hogy aranyosak vagytok együtt..-mondja vigyorogva.
-Igen...-válaszolom zavartan. Bizonytalanul Mingyura nézek, akiből éppen a röhögés kezd el kitörni. Leugrik az ágyról, gyorsan felkapja ruháit, és engem várva visszanéz rám. Mosolyogva követem ki a nappaliba, ahol a többiek kérdően tekintenek ránk, majd elvigyorodnak, mikor látják összekulcsolt kezeinket.

Aida~