Egypercesek

(Love)sick

Mark:

    A hideg sosem volt igazán az immunrendszerem barátja, aki ezt egy jó kis lázzal és sok-sok köhögéssel bosszulja meg. A torkom kapar, a három rétegnyi takaró pedig lassan fojtogat, szemeim majd lecsukódnak, de elaludni az istenért se tudok. Nehézkesen forgolódva szenvedek, mígnem nyílik az ajtóm. Donghyuck tőle szokatlanul csendesen lépked egyenesen az én ágyam felé, egy gőzölgő tállal kezében.
-Hogy érzed magad?-hangja selymes, és amolyan meleg érzés járja át tőle minden porcikám.
-Mint az a kutyagumi, amin keresztül trappoltál pár napja.-suttogom, ugyanis többre nem igen telik. Donghyuck elvigyorodik a hasonlatomon, majd az éjjeli szekrényre rakja a porcelánt, ami bizonyára levest tartalmaz. Közelebb lépve segít felülni, arca alig pár centire van az enyémtől, aranybarna bőrén megcsillan a kintről beszűrődő napsugár, vöröses ajka fénylik, a levegő pedig bennem reked. Érzem ahogy elpirulok, annak ellenére, hogy lassan két hónapja a magaménak tudhatom. Egyszerűen gyönyörű, és olyan érzéseket kelt bennem, mintha egy kisiskolás lány lennék, aki épp készül bevallani az érzéseit a kiszemeltjének.
   Gondolataim sűrűjéből a párnácskáimat érintő kanál ránt vissza, mire készségesen kinyitom számat. A forró lé végig szántja torkom, mire halk nyöszörgést hallatok. Tanulva az esetből fújja meg a következő adagot, s így folytatja mígnem végül a tál teljes tartalmát belém lapátolja. Félre rakva minden feleslegessé vált tárgyat, újra felém fordul, majd lassan felemelve mind a három takarót, bebújik mellém. Homlokát enyémnek dönti, ujjai gyengéden hajamba túrnak. Lehunyva pilláimat élvezem minden mozdulatát, a forró leheletét, és a bizsergést, ami végig fut gerincemen a láz, és az érintései hatására. Lábát átveti derekamon, ezzel szorosabban az ölelésébe vonva engem, aztán két puha párnácskát érzek meg homlokomon. Egy apró csókocskánál nem áll meg, milliónyival hinti arcom különböző pontjait, ügyelve arra, hogy számat elkerülje. Ellenállnék, eltolnám magamtól, hiszen, ha így folytatja ő is megbetegszik, de képtelen vagyok rá. Az édes kis semmiségek, amiket lágy hangon a fülembe suttog, a puha érintések, és a gyönyörű vonásai megbabonáznak. Lassú, kissé ügyetlen, mégis tökéletes a csók, mely végül ajkaimon csattan, felperzselve a szobában terjengő levegőt, lángra lobbantva a szívem, mégis egyszerre megnyugtatva. Izmaim ellazulnak, tenyerem pedig arcára simul, hüvelykujjam körkörös mozdulatokkal cirógatja a bársonyos bőrt. Érzem, hogy enyhén megremeg, mire apró mosolyra húzom szám.
   Lassan vetek véget a gyengéd csóknak, halkan pihegve, figyelve Donghyuck minden egyes mozdulatát, hagyva, hogy arcát vállamba temesse. Karom csípőjére fonódik, szorosan magamhoz ölelem, majd puszikat nyomok feje búbjára. Ujjaim végig szaladnak gerincvonalán, beférkőzve a felsőtestét fedő textil alá, kiélvezve a kellemes bizsergést az ujjbegyeimben, melyet a selymes bőrrel való találkozás okoz.
   Nem telik bele sok idő, a fiatalabb monoton lélegzetvételének hangja és a láz ledönt a lábamról, a kezem mozgása megáll, pilláim pedig le-lecsukódnak, majd az álom magával ragad.

Halihó ⊂( ◜◒◝ )⊃

Vizsgáktól leamortizálódva, ha lehetséges még lustábban, de itt vagyok egy újabb lil piece of shittel (ﾉ'ヮ')ﾉ*:･ﾟ✧

-Miiko