Cody Sykes vagyok, 17 éves. Árvaházban nőttem fel, de nem is akármilyenben... Olyanban, ahol az őrültek vannak.
"-Én nem tudok szeretni-mondtam komoran.-Mondanám, hogy sajnálom, de hazudnék. Hiszen érzelmeim sincsenek.-Néztem fel rá. Láttam ahog...
Amióta az eszemet tudom itt élek. Ennek a nagy épületnek a penészes, véres falai közt. Csodálom hogy még egy emelet sem szakadt le, hiszen a padló szörnyen nyikorog és tele van lyukakkal. Deszkáknak a nagy részét nem tartja semmilyen szög, amelyiket meg igen, ott is kiáll a rozsdás, de meglepően éles hegye. Máshol nem akkora probléma ha valaki véletlenül megvágja magát, de itt a halál okozója lehet. Rengeteg betegség kering itt. Főleg a padlón, amit nap mint nap több mint százszor járnak át, ahogy rácsöpög a vér, ami ki tudja hány nemi betegséget hordoz. Halálos is lehet. A bűzben is sokan halnak meg itt, a húgy, a penész és a halál szaga keveredik a levegőben. Néha még nekem is erős hányingerem támad tőle, de egy olyannak aki nemrég került ide, szinte halálos. Nem egyszer néztem végig ahogy halálra hányják magukat az emberek. Az ember azt hinné hogy legalább a nevelőkben van egy kevés szeretet. De egy csöpp sincs. Egyáltalán nem foglalkoztak velünk. Nem ritkák itt a gyilkosságok, szinte mindennaposak. Volt már olyan hogy csak hetekkel később találták meg a hullát, amikor már belül elpusztították a bogarak és a patkányok. csak akkor figyeltek egy kicsit is ránk amikor büntetést kellett adniuk. Véresre vertek minket. Az ő szemükben csak egy csapat őrült voltunk. Nem hibáztatom őket, hiszen igazuk is volt. De én sosem voltam őrült. Csak egy csepp érzelem sincs bennem. De jobb is, itt mindenkiben csak fájdalom van. És persze őrültség. Amikor kisebb voltam rendszeresen vertek, de 14 éves koromra elegem lett és elkezdtem gyúrni. Hamarosan meg is küzdöttem az akkori alfa hímmel. Élet-halál harc volt. De mielőtt megölt volna, én öltem meg őt. Akkor öltem először, a körülöttem lévők tapsoltak és fütyültek. Én lettem az új "vezérük". Be kell vallanom, élveztem a hatalmat. Egy ideig elszórakoztam vele, de észhez kellett térítenem magam,hogy nem kurvázni jöttem, hanem kiszabadulni. De persze senkivel sem feküdtem le. Hiába kínálkoztak fiúk-lányok, nem érdekeltek. Csak a szabadulás édes illatát akarom érezni, ehhez nincs szükségen semmilyen betegségre...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ez lennék én, az "alfahím". Sokan próbáltak velem megküzdeni, de idáig senkinek sem sikerült.
*köszönöm mindenkinek aki elolvassa. Vote-ol vagy kommentel. Sokat jelent nekem*
