Épp az ágyamon fekve nyomkodtam a telefonom, amikor valaki berontott a szobámba.
Drága barátom Axel, mint később megtudtam,nem csak egyszerű szomszéd, hanem az én és az ő családja nagyon közeli barátok, így egyáltalán nem furcsa hogy csak úgy beront.
Később azt is megtudtam hogy nagyon közel állt a húgomhoz. Ennek azért örültem, jó volt tudni hogy volt neki egy bátyja.
-Cooooody.-visította elhúzva az "o" betűt. Csupán két napja ismerjük egymást, mégis nagyon közel kerültünk egymáshoz.
-Mit akarsz?-kérdeztem fel sem nézve a telefonomból.
-De morcos ma valaki...-húzta el a száját. Hát ja, a kedvesség nem az erősségem.
-Bocs, ahonnan én jövök a kedvesség nem módszer.-sóhajtottam.
-De mostmár az. Nem vihetlek társaságba, ha ilyen bunkó vagy.-ült le az ágyamra.
-Hogy hova akarsz te menni?-ültem fel hirtelen. Nem tehetek róla, elfogott a pánik. Kikhez akar vinni? Miért? Tudják honnan jöttem?
-Hóóó, nyugi haver. Nem lesz semmi baj. Egy pár haveromnak meséltem rólad és meg akarnak ismerni. Nem tudják azt...-tette kezét a vállamra. Sóhajtva bólintottam.
-Mikor megyünk?-néztem rá féloldalasan.
-Most.-nézett rá az órájára.
-Jókor szólsz baszd.-röhögtem.
-Inkább menj öltözni. Vagy így akarsz jönni?-nézett a batmanes rövidnadrágomra és meztelen felsőtestemre. Röhögve felkeltem és elindultam a gardróbom felé.
-Amúgy,-szólt utánam-Superman sokkal jobb. Batman egy rakás szar.-röhögött.
-A faszt. Batman sokkal jobb.-szóltam vissza. Végül egy fekete nadrágra és (Csak is Ax miatt) egy fekete batmanes pólóra. A pólóm láttán fintorgott egyet,de csoda módján nem mondott semmit. Viszont amikor elindultunk, még hazaszaladt és átöltözött a Supermanes ujjatlanába.
-Nem bírtad ki?-néztem rá röhögve,
-Úgy ahogy te se.-nyújtotta ki rám a nyelvét.
-Nem tudom miről beszélsz, én csak kiválasztottam valami ruhát.-mondtam vigyorogva.
Megindultunk a parkba,útközbe pedig elmondta pontosan kikkel is leszünk.
-Három legjobb haverommal fogunk találkozni. Jeff-fel, Olival és Brandonnal. Ott majd úgyis bemutatlak nekik. De nyugi, nem lesz baj.-lökött oldalba.
Lassan oda is értünk a parkba, ahol egy három személyes társasághoz mentünk.
Ax lepacsizott mind három fiúval, majd mikor látta hogy zavarban vagyok engem is bemutatott neki.
-Fiúk, ő az akiről annyit meséltem. Cody, ők itt Jeff-mutatott elég magas, fekete hajú és szemű fiúra-ő Brandon-mutatott egy alacsonyabb vörös hajú piercinges tagra-ő pedig Oli-és itt elállt e lélegzetem. Oli olyan magas lehetett mint én, ízlésesen izmosnak tűnt, napbarnított bőre teljes összhangban van világosbarna hajával és zöld szemeivel.Mind a hárman kezet ráztam velem, majd beszélgetni kezdtek. Sok bandát és sorozatot említettek, de sajnos nem tudtam hozzájuk szólni, ugyanis az árvaházban sosem nézhettünk vagy hallgathattunk valami rendeset.
-Minden oké? Nem vagy valami beszédes.-nézett rám Brandon.
-őőőő, persze. Csak nem nagyon tudok hozzászólni, nem ismerek ezek közül semmit se.-motyogtam zavartan.
-Akkor téged mik érdekelnek?-kérdezte kedvesen.
-Az az igazság, hogy ahonnan én jövök nincs egyáltalán se internet, se Tv.-nevettem zavartan. Ők csak bólintottak, úgy látszik Axel mondta nekik hogy ne kérdezgessenek erről.
-Ha akarod mutatunk egy pár bandát.-nézett rám Oli is.- Amúgy, jó a felsőd. Azt hittem a világon csak én vagyok Team Batman.-röhögött. Az egyetlen normális film amit láttam, ez volt. Még régebben, amikor ellenőrizni jöttek, betettek valami filmet, hogy úgy tűnjön hogy jól elszórakozunk itt. Az előtt meg a Passiót vetítették, de rájuk szóltak hogy ez nem valami jó ötlet.
Minél többet beszél többet beszéltünk, annál jobban éreztem magam velük. Késő estig hülyültünk. Mutattak egy pár együttest, pl. a Three Days Grace-t, Papa Roach-ot, Motionless in White-ot. Sorozatokat is mutattak, ezek közül a South park fogott meg a legjobban.
Tizenegy óra felé viszont Ax-al elbúcsúztunk és hazaindultunk.
-Naaaa, hogy tetszettek?-kérdezte, miközben folyamatosan a karomat lökdöste.
-Jó fejek.-mosolyogtam. Nem gondoltam volna hogy ilyen könnyen be tudok illeszkedni...
Mikor hazaértek gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a Batmanes (hehe) nadrágom és az ágyba dőltem. Hamarosan elnyomott az álom, miközben a South Park első évadát néztem.
*Köszönöm mindenkinek aki olvassa, elősorban magamnak kezdtem el írni a történetet, de nagyon jó érzés látni hogy valakit érdekel is. Ha tetszett vote-oljatok és kommenteljetek nyugodtan :)*

أنت تقرأ
Őrült szerelem
عاطفيةCody Sykes vagyok, 17 éves. Árvaházban nőttem fel, de nem is akármilyenben... Olyanban, ahol az őrültek vannak. "-Én nem tudok szeretni-mondtam komoran.-Mondanám, hogy sajnálom, de hazudnék. Hiszen érzelmeim sincsenek.-Néztem fel rá. Láttam ahog...