Őrült szerelem

Tizenhetedik

*Seamus szemszöge*

Behunytam a szemem.
Újra a buliban voltam tizennyolc éve. A buli már javában tartott, az emberek már rég hullarészegek voltak, beleérte engem is.  Aznap este durva szakításon voltam túl és csak feledni akartam.  A buli lassan átment nőstényvadászatba, ugyanis a jókislányok már hazamentek, a rosszkislányok, értsd. suliribancok, szajhák meg ilyenek , pedig mindent megtettek hogy rájuk másszanak. Nem mintha annyira erőlködniük kellene.  A bulizók már két csoportra oszlottak: azokra akik sikeresen szereztek csajt és azokra akiknek nem jutott és visszatértek régi jól barátjukhoz, az alkoholhoz. Én az utóbbi csoportba tartoztam, bár én nem is nagyon kerestem a lányokat. Már eléggé elvoltam ázva, amikor valaki megszólított.
-Hellooka szépfiúúúúú- nyávogta egy hang, amitől kirázott a hideg.
-Hello- morogtam. Szó szerint rámcsimpaszkodott, már alig állt a lábán.
-Mizuuu?- el kellett fordulnom, annyira erősen áradt belőle a piaszag. Többre nem nagyon emlékszem. Csak a reggeli másnaposság és sokk. Annyiszor belegondoltam hogy mi lett volna akkor ha nem feküdtünk volna le...

-Figyelsz egyáltalán rám?- zökkentett ki a gondolataimból a kedves anyós, vagy ki.
-Nem-feleltem egyszerűen.
-Akkor figyelj!-csattant fel. Pffffff... micsoda visszaszórás
-Akkor kezdje végre el-kontráztam.
-Ha megengedi. Szóval, a papírjaid láttam-kezdett bele. Szóval erre megy ki az egész. Ok kell neki hogy ne vihessem el Cody-t.- és örömmel mondhatom hogy elviheted
-Látszik-válaszoltam a fancsali pofájára célozva.
-Eltértünk a témától. Itt a probléma David lesz.  Az a gond hogy ő tényleg elmebeteg. Képes tudaton kívül akár megölni is valakit
- Lehet csak meg kell tapasztalnia milyen az élet.
- Figyeljen rám. David veszélyes- nézett mélyen a szemembe.
-És ha én velük megyek?- szólalt meg hirtelen egy hang a sarokban. Mindketten oda kaptuk a fejünket ahol a nő feküdt, aki Cody anyjának adta ki magát. Bárcsak ő is lett volna. Ha jobban megnézem szép nő és még kedvesnek is tűnik.
-Mivel maga az intézvény dolgozója...- sóhajtotta az öreg, beismerve hogy el kell engednie minket. Még aláírtam pár papírt, majd a nővel kiléptünk az irodából.
-Öööhm, még a nevét se tudom- szóltam.
-Tegeződjünk. Tudtommal alig vagy tőlem idősebb-nézett rám.
-Igaz. De a nevedet még mindig nem tudom.
-Emma.
-Szép neved van-mosolyodtam el, közben pedig elindultunk a fiúkhoz. Séta közben beszélgettünk. Bár a séta nem volt hosszú, de kiderült hogy Emma nagyon jófej. Akár majd lehet köztünk valami. Mégis csak egy házban fogunk lakni...