Őrült szerelem

Tizennegyedik

Ahhoz képest hogy milyen kényelmetlen az ágy, nagyon jól aludtam. Dave egész este ölelgetett, vagy inkább fojtogatott.  Reggel apró puszikkal ébresztett, mire elmosolyodtam.
-Hmmmm... ezt nem tudnám szokni.-suttogtam a tipikus reggeli hangon. Dave válaszként megszívta a nyakam, ezzel elérve hogy felnyögjek.
-Én meg ezt tudnám megszokni.-hajolt a fülemhez, amit szintén csókokkal hintett be.
-Lassan készülnünk kellene.-suttogtam erőtlenül.
-Igazad van, még beszélnünk kell.-hajolt el tőlem, majd a csípőmre ült. Álló farkát az enyémhez dörzsölte és szinte egyszerre nyögtünk fel.
-Így nem nagyon fogunk tudni beszélni.-néztem rá égő arccal.
-Igazad van-sóhajtotta, majd lemászott rólam-mesélj.-tért rögtön a lényegre.
Így hát el kellett neki mesélnem az egészet. Dave figyelmesen hallgatta, csak a mondókám végén sóhajtott egyet.
-Ember...ez nem semmi.-nézett félre.
-Nem hát, de kijutunk innen.
-Én nem, csak te. Én őrült vagyok
-Faszt vagy az!-csattantam fel. Dave láthatóan megijedt a kisebb kitörésem miatt.
Már épp válaszra nyitotta a száját, amikor megszólalt a csengő és ajtó is nyitódott.
-Fiúk, gyertek.-lépett be a banya. Dave-vel gyorsan felpattantunk és kisiettünk. Kivételesen nem akartam késni, mert tudtam hogy kínos lenne Dave-vel kettesben sétálni a történtek után. Báris nekem az lenne.
-Sykes ne olyan gyorsan.- állított meg a banya- Te velem jössz.
-Mer'?- kérdeztem kultúráltan.
- Látogatója van. Először nem akartam hogy találkozzon vele, de azt hiszem ezt jobb lenne minél előbb lerendezni.-nézett egy pillanatra rám. Az irodája felé vezető úton már nem is szóltunk egymáshoz. Hmmm... ha jobban belegondolok, abban az irodában történik velem minden, ami szar. Az ajtó előtt egy pillanatra megállt, sóhajtott egyet, majd benyitott.
Bent egy férfi ült. Az arca hasonlított az enyémhez, még a haja is barna volt, csak a szeme volt kék és persze öregebb volt.
-Maga ki?-kérdeztem hanyagul.
-Az apád.