Őrült szerelem

Huszonhatodik

Otthagytam Olit ès hazarohantam. Láttam hogy mèg èg lent a villany, èn meg a hátam közepère sem kìvánom Emma hisztijét, ùgyhogy inkább felmásztam az erkèlyemre.
Elegem van az èletemből. Azt hittem minden könnyebb lesz ha kijövök az árvaházbòl, de nagyot koppantam. Szerintem ma többet lelkiztem mint az eddigi èletemben összesen. Komolyan gusztustalanul nyáfic lettem.
Talán mèg mindent el is viselnèk, ha Dave itt lenne velem. Szörnyen hiányzik, a bennem lèvő üresség megöl.
Lassan a fürdőszobámba sètáltam ès megálltam a tükör előtt. Ennek vèget kell vetnem. Most azonnal. Kihùztam a fiókom ès egy pengèt halásztam elő. A mutatòujjamhoz szorìtottam, èpp annyira hogy vèrezzen. Ujjamat vègighùztam a tükrömön, de a vèr alig látszott meg, ùgyhogy mèlyebbre vágtam a pengèvel. Hirtelen belèmnyilalò fájdalomea felszisszentem, de elèrtem azt amit akartam. Sebes ujjamat vègighùztam a tükrön, szavakat alkotva. Mikor vègeztem a pengèt a karomhoz tartottam. Jòl esett hogy bánthattam magam. Ha jobban belegondolok, lehet az a sok èv az árvaházban tènyleg megőrjìtett. Vagy tènyleg beaadtak mèg valamit anno, amikor kìsèrleti patkánykènt akartak használni.
Dave nevèt gondosan a karomba vèstem, hogy többet el ne tűnjön. Elèg mèlyre vágtam, ùgyhogy rendesen ömlött a vèrem is. Lehet a vèrvesztesègtől, lehet a fájdalomtòl forogni kezdett velem a világ. A földre rogytam ès fel sem tudtam állni. Nekidőltem a hideg csempènek ès felnèztem.
-Dave-suttogtam összetörten-ne aggòdj èrtem. Nemsokára meghalok és megyek utánad. El sem tudod hinni mennyire hiányzol-zokohtam fel. Még egy kicsi ès vège. Könny patak folyt le az arcomon. A könnyek a karomra csöppentek ès ott a vèrrel keveredtek. Nem volt valami kellemes, de nem foglalkoztam vele. Itt az idő. Ha most nem hátrálok meg, boldog lehetek. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd az ajtòhoz sètáltam, amit bezártam. A torkom kiszáradt, testem pedig remegett. Collin az èg áldjon meg, nehogy most futamodj meg- gondoltam magamban. Már magamban is beszèlek...
Nem hùzhatom az időt. Az ablakhoz sètáltam és leellenőrìztem hogy meg-e tartana a függönytartò. Mivel sokat fogytam az elmúlt időben, biztos megtart. Vajon Dave mit gondolt amikor ő csinálta? Mit mondhatott neki az orvos? Sajnálom hogy nem tudhattam meg. Seam állìtòlag pròbálta kiderìteni, de nem akarták neki kiadni az informáciòt. Mostmár ùgyis mindegy. Még egyszer utoljára a fürdőszobába pillantottam hogy kiolvasható-e a tükrön az ìràs, szerencsère az volt, vagyis nekem annak tűnt. Szèdültem ès alig láttam a sok vèrvesztesègtől. Utolsò erőtartalèkomat összeszedve előhùztam az ágy alòl azt a kötelet amivel Dave akasztotta fel magát, majd egy szèkre felállva felkötöttem a függönytartòra a kötèt egyik felèt, a nyakam körè pedig a másikat.
Sòhajtottam egyet ès behunytam a szemem. Az èletem lepergett a szemem előtt. Amikor kiskoromban mindig megvertek, ahogy összeszedtem magam ès elkezdtem edzeni, amikor Dave meg akart ölni, amikor Dave hozzámbùjt, megcsòkolt, amikor kielégìtettem. A nyögèseibe mèg mindig belepirulok. Viszont emlèkszek arra is amikor Dave meghalt. Eszembe jutottak a fiùk. Axel... Sajnálom haver, ezt meg kell tennem. Tudom hogy most nagyot csalòdsz bennem, de remèlem egy nap megèrtesz.
Eszembe jutott Alice. Emlèkszem ahogy mondta hogy az öngyilkosság nem megoldás. De az, lehet nem a leghelyesebb, de nekem tökèletesen megfelel. Lehet meg se tudja hogy meghaltam, leheg Jeff elmondja neki, de minden esetre hálás vagyok neki.
Eszembe jutottak az ùgynevezett "szüleim". Őket nem fogom hiányolni. Ennyit ròluk.
És eszembe jutott az árvaház. Sosem gondoltam volna hogy egyszer mèg hiányozni fog. A reggeli ordibálások, a kènyelmetlen ágy, az agycsavaró zene, a hùgy- és vèr szag. De valahogy mègis azt èrzem inkább otthomnak mint ezt a szobát.
Sòhajtva mèg egyszer utoljára körülnèztem a helyisègen. Tudtam, hogy nem azèrt mert hiányozni fog, inkább csak időhùzáskènt. Nem gondoltam volna hogy ilyen nehèz lesz. De nem halaszgathatom örökkè.
Mèly lèlegzetett vettem ès elrùgtam magam alatt a szèket.
Ez a világ szàmomra megszűnt.