Őrült szerelem

Negyedik

A nap erős fénye ébresztett. Az orromat egy fekete szőrpamacs csiklandozta, ami éppenséggel Dave haja volt. Egymás karjaiban aludtunk és mivel ő egy kicsivel alacsonyabb mint én, kényelmesen hozzám tudott bújni. Gyakran feküdt mellém, de ilyet akkor csináltunk először. hazudnék, ha azt mondanám hogy nem tetszett. Ez volt a legtöbb szeretet, amit valaki valaha adott. Megint az a fura érzés járt át rajtam. Kibújtam barátom karjaiból és az ablakhoz sétáltam. A nap már lemenőben volt. Még egy pár óra és lehet hogy készen lesz a tervem. Ki fogok jutni, ki fogunk jutni. Dave mocorogni kezdett, majd kinyitotta kék szemeit és álmosan rámnézett.
-Elmondanád picit bővebben a mai akciódat? Én azt se tudtam hogy itt van pince.-mondta. Hangjában egy pici idegességet hallottam.
-Körül akarok nézni, lehet könnyebben tudnánk megszökni. Én sem tudtam hogy van pince, lehet éppen azért tartották ekkora titokban, mert onnan simán meg lehetne szökni. Fiúk szerint a régi kínzógépek vannak lent.-válaszoltam sóhajtva. Inkább visszaültem az ágyra Dave mellé, aki hirtelen visszahúzott maga mellé és szorosan átölelt.
-Nem akarom hogy menj. Ha elkapnak neked annyi. Nem élném túl nélküled.-suttogta
-Ha meghalok maximum azt mondod hogy megöltél-néztem fagyos szemeibe. A szmem alatti karikák eltűntek. Úgy látszik kialudta magát.
-Nem úgy értettem. Te vagy az aki képes kordában tartani engem, melletted vagyok csak normális. nem tudnám elviselni ha elveszíteném az egyetlen barátom-nem nézett a szemembe, hangja remegett. nem tudtam hova tenni ezt a vallomást vagy mit. Válaszra készültem nyitni a szám, de az ajtó hirtelen kicsapódott és a banya lépett be rajta.
-Sykes. Gyere velem.-mondta, majd megvárta amíg felkelek és meglökött hogy haladjak gyorsabban. Az irodájába vezetett, ahol az elmúlt időszakban elég sokszor voltam. Ez az iroda volt a legtisztább helyiség, picit poros volt, de a festék sehol sem pattogott le látványosan, nem voltak vér és penészfoltok és nem is bűzlött. A falon szent képek és keresztek lógtak, egypár bútordarab, egy-két szobanövény, a sarokban pedig azok a hülye padok ahol imádkoznak.

-Nos, jó lenne ha figyelnél rám, mert elég fontos dolgot kell közölnöm veled...-mondta komoran.

-Ezt mondta minden alkalommal, de sosem mondott semmi érdekeset- vágtam a szavába unottan.
-CSÖND! Szóval, a húgod halott. Elesett a padlóban és belefejelt egy kiálló szögbe.-mondta érzelmek nélkül. Alig kaptam levegőt, mintha egy láthatatlan kéz fujtogatna. Azt hittem vége, de a  java csak most kezdődött...