Őrült szerelem

Első

Hirtelen zajra ébredtem.  Csukott szemmel hallgattam ahogy a megszokott fülsüketítő csengővel ébresztenek minket. Hirtelen kattanást hallottam, nyílott az ajtó.
Egy nő állt az ajtóban. Haja egy sapka szerűség alá volt gyömöszölve, hosszú, fekete ruhát viselt, egy apáca.  Az itt töltött éveim során sokan jöttek-mentek, de ő azóta itt van amióta az eszemet tudom.
-Fiúk, szedjétek össze magatokat. Elegem van hogy minden nap ti érkeztek meg utoljára a társalgóba!-ordította-Öt perc múlva értetek küldök valakit, ha addig nem lesztek készen, büntetésben részesültök.-majd megfordult és becsapta az ajtót.
Mosolyogva néztem az egyetlen szobatársamra. Arcát a párnájába süllyesztette, de láttam ahogy rázkódik a válla.
Itt senkit sem szerettem, de vele mindig is jól megvoltam. Ő is akkor kerülhetett ide, amikor én. Magammal rántottam amikor hatalmat szereztem, amitől mélyebb lett a barátságunk.
Sok közös volt bennünk, de ő tényleg őrült. Kettős személyisége volt. Nem egyszer próbált megölni, de sosem hagytam őt el. Tudtam, hogy csak az őrültsége készteti rá.
Felültem az ágyban és ő is követte a példám. Meleg volt, szörnyen meleg. Július lehetett talán. A reggeli nap sugara behatolt a szobába, szinte elvakítva minket. Magamon éreztem a tekintetét, így képtelen voltam én is ránézni. Fekete haja vizesen tapadt hófehér homlokára, hideg, kék szemeiben idegesség csillant.
-Mi volt tegnap este?-szólalt meg végül. Nagyot sóhajtottam. Este megint bekattant.
-Semmi új, csak majdnem megfujtottál.-mondtam közönyösen. Arca hirtelen eltorzult.                    - Dave...-szólítottam meg.-Semmi baj, tényleg. Kijutunk innen és keresünk neked valakit aki segít.

-Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Neked könnyű, te nem vagy őrült. De én? Egy szörnyeteg vagyok-sóhajtotta. Hiába akartam tiltakozni, tudtam hogy igaza van. De azt is tudtam hogy megoldhatjuk. Válaszra nyitottam a szám, de hirtelen kicsapódott az ajtó és egy magas férfi lépett be rajta. Dave-vel felpattantunk az ágyról és megindultunk a társalgóba.