Őrült szerelem

Tizenharmadik

Az előcsarnokban már várt a banya. Pontosan ugyanúgy nézett ki mint amikor elmentem, nem mintha az olyan rég lett volna.
-Azért reméltem hogy nem jössz vissza.-sóhajtotta. Amúgy Eleanor nővér a neve, de nekem mindig is A BANYA volt, csupa nagybetűvel.
-Nem magamtól jöttem vissza...-morogtam.
-Részletkérdés-legyintett.-Visszakapod a régi szobád és a szobatársad.
Válaszul csak bólintottam majd megindultam a szobámba. Anya még utánam szólt hogy elbúcsúzna, de nem voltam rá kíváncsi. Dave sokkal jobban érdekelt. A szobánkhoz érve lelassítottam. Kopogtam az ajtón, de választ sem várva benyitottam.
Barátom az ágyamon feküdt, fejét a párnámba fúrva.
-Menjen innen.-szólt sírós hangon. Becsuktam az ajtót hogy azt higgye elmentem, odalopóztam mögé, majd bemásztam mellé és szorosan magamhoz öleltem.
-Tőlem nem szabadulsz ilyen könnyen.-súgtam a fülébe. Hangomra megfeszült, hirtelen megfordult, ezzel fordítva a helyzetünkön és ő került föl, én pedig le.
-Tényleg te vagy az...-nézett mélyen a szemembe, majd a nyakamba borult.
Talán órákig ölelgettük egymást, de talán csak percekig, Mindenesetre az idili pillanatunkat hangos kopogás zavarta meg. Választ sem várva lépett be a banya anyámmal a sarkában, mi pedig hirtelen szétrebbentünk.
-Te minek jöttél ide?-néztem a nőre aki megszült, aki itthagyott, aki eljött értem és aki újra itthagy.
-Elbúcsúzni...-torpant meg a kissé barátságtalan hangnememre.
-Ugyan kitől?-néztem körbe meglepettséget színlelve.
-A fiamtól.- nézett mélyen a szemembe.
-Sajnálom, de szobát tévesztettél. Ő nem itt van.-néztem én is a szemébe, de elkapta a tekintetét, ahogy könnyekkel telt meg a szeme.
-Értem-nézett fel újra rám, álltam a könnyes tekintetét. Nem tudtam őt sajnálni. Pedig még majdnem meg is szerettem.
-De teljes mértégben megérdemlem ezt a bánásmódom. De ne feledd hogy visszajövök érted. Szeretlek kicsim.-szipogta majd itthagyott. Persze a banya is rögtön ment utána. Még csak az kellett volna hogy ittmaradjon. Sóhajtva ledőltem az ágyra, aminek Dave illata volt, vagy csak Dave-t éreztem. Nem tudom. De az illat tulajdonosa is ledőlt mellém és átölelt.
-Holnap mesélsz?-suttogta picit félve.
-Persze.-adtam puszit a homlokára.
Szorosan összebújtunk, majd elaludtunk.

*Sziasztok. Hogy tetszik a borító?  Még egyszer köszönöm @Viramidon nak, nézzétek meg a többi borítóját is, mind zseniális! ;) *