Őrült szerelem

Huszonkettedik

*Zene nem ide tartozik, de nem baj :3 *

-Kèrlek...engedj el...-nyöszörögtem, miközben kèt kezèvel a nyakamat szorìtotta.
-De abban hol a mòka? Hm?- biggyesztette le ajkait.
-Dave... Gyere vissza, ez nem te vagy
-Tudom ès nem is Dave vagyok- erősìtett a szorìtásán, nekem pedig vèszesen fogyott a levegőm.
-Szeretlek- nyögtem ki nagy nehezen. A szó hallatára Dave vègre elengedett, èn pedig erőt vettem magamon ès szorosan átöleltem.
-Shhhhhh...-nyugtattam amikor megèreztem a válla rázkòdását ès könnyeit a bőrömön.
-Egy szörny vagyok-zokogta.
-Dehogy vagy-simogattam a hátát.
-Majdnem megöltelek...
-Megesik-nevettem fel erőltetetten. Idegesen fújt egyet, majd kirohant a szobából. Utána akartam menni, de az ajtaja be volt zárva.
-Dave, mit csinálsz?-vertem az ajtót, de nem érkezett válasz. Nagyon megijedten hogy valami kárt tesz magában, mert hajlamos rá. Nem volt kulcsom az ajtóhoz, így az ablakon keresztül kellett bemásznom. Átszaladtam a  saját szobámba, ki az erkèlyre. Felmásztam a korlátomra ès ugrottam mielőtt mèg elkezdenék pánikolni a kèt erkèly közötti kèt mèter távolság miatt. Valami csoda fogytán a lábamon landoltam ès nem vertem be semmim. Szerencsèmre az ajtója nyitva volt, de a függöny be volt hùzva.
-Dave?- lèptem be óvatosan. Barátom a sarokban ült ès mereven bámult maga elè, miközben olyan hangosan ès gyorsan szuszogott hogy oda hallottam.
-Minden rendben van- mentem oda hozzá. Nem először volt ilyen rohama, ìgy könnyen tudtam őt kezelni. Leültem elé és végigsimìtottam a kezem a karján. Mozdulatomat megismèteltem egy párzor, mire lelassult a lèlegzèse. Òvatosan átöleltem, amit kòmásan viszonzott.
-Gyere-áltam fel ès gyengèden hùztam magammal.
-Nem-rázta a fejèt-lehet megint bántalak.
-De aggòdni fogok-tèrdeltem le vissza elè.
-Aludjunk itt-morogta, majd felállt ès lefeküdt az ágyra. Befeküdtem szorosan mellè, átöleltem, az arcomat pedig a nyakhajlatába fùrtam.
-Szeretsz?- törte meg a csendet.
-Szeretlek- suttogtam a nyakába.