Stay with me-Kol Mikaelson fanfiction

2.fejezet

  - Megnyugtatlak, a szemedet nem Ric-től örökölted.-szólalt fel gúnyosan az ismeretlen, mire unottan megforgattam a szememet.- De, amúgy Damon vagyok, Damon Salvatore.-nyújtotta felém a kezét gondolom bemutatkozásképp, én azonban barátságtalanul ellöktem magamtól a karját, a férfi pedig csodálkozva felvonta a szemöldökét.
- Damon, ne kezdj el balhézni.-szólalt meg Apa.
-Szóval-mosolygott rám az idegen-szerintem le kéne lépned, mielőtt a dolgok csúnyábbá fordulnak.-kacsintott rám kajánul.
- Mit keresel itt Damon? -tette fel azt a kérdést a gondviselőm, ami engem is foglalkoztatott.
- Nálad van a Gilbert gyűrű. És visszaakarom kapni-jelentette ki harciasan a Salvatore. Apu óvatosan felém fordult, majd döbbenten bámult Damon-re.
- Gilbert micsoda?-értetlenkedtem hangosan. Fogalmam sem volt, hogy Apa honnan ismerte ezt a tagot, bár valahogy sejtettem, hogy nem az egyetemről.
- Kicsim, nem akarsz egy picit sétálni?-kérdezte kedvesen Apu. Felvontam a szemöldökömet, a kezemet pedig ökölbe szorítottam. Iszonyúan dühös lettem és nem csak rá, hanem úgy mindenkire. Hiszen kezdtem úgy érezni, mintha kihagynának valamiből. Nem értettem, hogy Apa miért titkolózik és azt sem, hogy miért küldött el, amint megjelent az überbunkó Salvatore. Mintha attól félne, hogy, Damon ártana nekem/ nekünk.
- Hallgass Apucira.- vigyorgott rám lenézően Damon.
- Bunkó seggfej.-intéztem Damon-hoz kedves szavaimat és dühösen elsétáltam, majd távoztam a szobából. Lefutottam a lépcsőn és kivágtam az ajtót.
Egy ideig csak sétáltam, egészen addig amíg meg nem láttam egy Mystic Grill nevű bárt. Kívül zöld színben pompázott, belül azonban a sötétbarna és a bordó volt a domináló szín. Próbáltam körbe nézni, hátha megpillantok valakit. De, mivel új voltam itt és senkit se ismertem. Így gyorsan a pulthoz sétáltam.
- Szia, mit adhatok? –informálódott a szőke hajú csapos.
-Bármit, ami elfelejteti velem, Mr. überbunkó Salvatore-t.-szögeztem le sóhajtva. Amint kimondtam a mondatot, a srác óvatosan fintorgott egyet, ezzel a tudtomra adva, hogy ő sincs oda Damon-ért
-Üdv a klubban.-röhögött fel a pultos- Matt vagyok.- ismerkedett.
-Jessica.-mosolyogtam rá.
-Ne haragudj...-hebegte nekem zavartan és az egyik asztalhoz sétált . Gondolom a számla miatt.
- Szia.- halottam meg egy mély hangot mellettem. A hang felé fordultam. Két srác ült a pulthoz közeli bárszéken. Én udvariasan visszaköszöntem nekik. A srác pedig-aki köszönt-újra rám nézett.
-Kol Mikaelson vagyok.- mutatkozott be. Az említettnek barna zselézett haja volt, a szeme is hasonló árnyalatban játszadozott. A másik férfi viszont, külsőre pont az ellentétje volt. Szőke haj, kék szem.
- Én pedig a fattyú bátyus, Klaus.-mosolygott rám a szőke srác. Ezzel jelezve nekem, hogy Kol-lal valójában féltestvérek. Aprót bólintottam, hogy megértettem, majd én is megszólaltam.
- Jessica Parker.-kezet akartam velük rázni, de ők elkapták azt és finom csókót hintettek rá. Zavartan lesütöttem a szemem és elkezdtem a cipőmet vizslatni, mintha valami érdekes lenne rajta. De csak egy egyszerű fekete bakancs volt
- Szóval nem bírod Damon-t?- célzott Kol,a Mattel való beszélgetésemre.
- Csúnya dolog hallgatózni. –róttam le.
- Áhh, Kolnak az egész élete csúnya.- bökött Klaus az öccsére.
- Megszólalt.-vágott vissza Kol.
- Srácok, valakinek nincs kedve játszani velem? –kérdeztem hirtelen, mielőtt kirobbanna valami hatalmas családi dráma. A két Mikaelson egymásra nézett és elnevették magukat.
- Mármint biliárdozni.-böktem az asztal felé. – Perverzek.-sóhajtottam.
- Én benne vagyok.-ment bele szinte azonnal Kol.
- Nekem sajnos mennem kell, de örülök, hogy megismerhettelek.-fordult felém Klaus- Remélem, hogy még látjuk egymást. –csókolt kezet ismét, majd távozott.
- Mi az? –nézett rám Kol, miután feltűnt neki hogy a bátyját bámulom.
-A bátyád igazán udvarias.-böktem ki.
- Várd meg míg megismered Elijah-t . Ő az udvariasság élő szobra.-forgatta meg a szemét- Gyere már.-húzott a billiárdasztalhoz.
-Szóval, hány testvéred is van?-puhatolóztam. Hitetlenül pillantott rám, én pedig hirtelen rögtön megbántam a kérdést
- 4.-kezdett bele. Miután nem vágtam közbe, folytatta.- Legidősebb bátyámat Finnek hívják. Anyuci pici fia.- mondta gúnyosan, én pedig éreztem, hogy a Finn-es témát hanyagolnom kell.
- Elijah-val mi a helyzet? -tereltem a témát
- Elijah a nemes szarvas.-jellemezte furcsán a bátyját.
- Klaus? -nevettem fel, mert igazán kíváncsi voltam az ő szemszögére.
- A nagy, gonosz farkas. Vannak jó pillanatai, de ne húzz vele ujjat, főleg ha nem akarsz sokáig aludni.-tanácsolta nosztalgiázva és, bár egyáltalán nem értettem az alvásos hasonlatát, de még mindig csöndesen és kíváncsian hallgattam a 'mese' folytatását.- Van egy húgom, Bekah. Vele jövök ki a legjobban.- bámult rám mosolyogva.
- Mi az? -kérdeztem elpirulva, hiszen nem értettem, hogy miért néz engem ilyen feltűnően.
- Ezt még senkinek sem meséltem el.-vallotta be zavartan és közelebb lépett hozzám.
- Örülök, hogy kivétel voltam.-simítottam meg a mellkasát bizalmasan. És miután rájöttem,hogy ez milyen rossz mozdulat is volt. Elhúzódtam mellőle.- Ne haragudj- kezdtem szabadkozni. Valamiért, ez a mozdulat annyira ösztönös volt. Hiszen éreztem a keserűségét Finn és tiszteletét Elijah iránt. Valamint tisztában voltam, azzal is, hogy a család számára tabu téma volt. Így örültem, hogy pont nekem beszélt róluk először.
- Semmi baj, sőt...én élveztem.-célzott a mozdulatomra.
- És magadat hogy jellemeznéd? –adtam hirtelen egy dákót a kezébe.
- Én vagyok a ravasz róka.-jelentette ki. Majd odalépett a billiárd asztalhoz.