Stay with me-Kol Mikaelson fanfiction

3.fejezet

- Én vagyok a ravasz róka.-jelentette ki. Majd odalépett a billiárd asztalhoz.
-És mi van a te családoddal?-kérdezte váratlanul.

- Apuval élek.-közöltem vele, miközben erősen koncentráltam a kék golyóra.- Ezen kívül egyke vagyok.-céloztam, lőttem és betaláltam.

- És édesanyád? Vele mi van? -vette át a helyemet Kol.

- Nem tudom.-sóhajtottam.- Sosem ismertem.-mondtam, ő pedig betalálta a golyót. Kol-tól kaptam egy aggódó pillantást. Én pedig, habár értékeltem ezt, de tudtam, hogy sajnál.

- Cica.-suttogta valaki a fülembe. Ösztönösen hátra fordultam és szembe találtam magam Damon szarkasztikus arckifejezésével.- Késő van. Apuci már aggódik érted.-kacsintott rám. Ezzel jelezve nekem, hogy ideje lenne hazamenni. Damon még mindig mögöttem volt, és nem úgy nézett ki, mint, aki menni készülne valahová... bárhová.- Igyekezz már.-siettetett.

- Még maradok.-világosítottam fel bunkó Salvatore-t.

- Meg hiszem azt.-nevette el magát gúnyosan. - Meg ígértem Ric-nek hogy, hazakísérlek. Szóval kapkod magad cica.-már épp azon voltam, hogy beszóljak neki valamit,amikor Kol megköszörülte a torkát.

- Nekem azt hiszem mennem, kell.-néztem Kol-ra. Aki elnézően bólintott egyet. Épp megfordultam, hogy, Damon után roboghassak, amikor Kol elkapta a karomat. Salvatore pedig türelmetlenül megállt.

- Még találkozunk.- szögezte le egy kacsintás keretében. Miután hebegtem neki egy sziát, Damon után loholtam. Aki kint bevárt engem és rögtön a közepébe vágott.

- Mióta vagytok spanok? -célzott Kolra.

- És ti? Mióta vagytok spanok Apuval? -reagáltam az ő szavaival.- Az előbb még rettegett tőled.

- Jajj,cica. Ne dramatizáld már túl.-válaszolta epésen. Komolyan azon voltam, hogy felképelem Damon-t.- Most meg mi van?-törte meg a csendet.

-Apunak azt ígérted, hogy, hazakísérsz. Szóval, nem kötelező beszélgetnünk.-vigyorogtam rá.

- Mindig ilyen vagy? - nézett rám Damon.

- Már, mint milyen? - kérdeztem vissza és őszintén kíváncsi voltam, hogy most mit fog a fejemhez vágni.

- Idegesítő. - mondta ki végül. Én pedig tudat alatt ilyesmi válaszra számítottam.

- Te pedig mindig ilyen bunkó vagy?- vágtam vissza durván.

- Ez fájt.- játszotta a sértődöttet. - Egyébként meg, tudom, hogy bejövök neked, cica. - mondta, mire én totál leblokkoltam. Mi van???

- Na, ide figyelj Mr.überbunkó Salvatore.- álltam meg egy pillanatra, hogy jól beolvashassak neki. -Először is nem vagyok a cicád. Másodszor pedig akkor sem kellenél nekem, ha te lennél az utolsó férfi a bolygón. Szóval tedd meg, azt az aprócska kis szívességet, hogy leszállsz a Földre és befogod a szádat-vágtam hozzá.

- Tisztára Ric vagy. - jelentette ki, mire én sóhajtva az égnek emeltem a szemem. Ez komolyan nem tudja befogni?- De tényleg, ugyanolyan bosszantóak vagytok. - egészítette ki magát.

-Khménisutállakkhm.- mondtam két köhögés között.

- Hallottam. -jegyezte meg könnyedén.

- Azért mondtam. -bazsalyogtam.- Különben is, miért nem dobott Apa egy sms-t, hogy haza kéne mennem? Megspórolhatott volna neked egy csomó energiát és nekem is.

- Gondolom nem akarta, hogy este egyedül lófrálj. Ez egy veszélyes város cica.- tulajdonképpen már kezdtem megszokni az új becenevemet. - Most meg mi van? -nézett rám türelmetlenül, miután feltűnt neki, hogy csendesen vizslatom.

- Semmi. - vágtam rá.- Csak...-gondolkoztam el azon, hogy mit is mondjak. Miután a fejemben összeraktam a kívánt mondatot, újra felé fordultam. - Miért teszed, meg amire Apu kért?-kérdeztem meg. -Téged egyáltalán nem érdekel, hogy mi van velem.

- Nézd, kevés emberrel törődők, de azokért megteszek bármit.- kezdtem azt gondolni, hogy Damon nem egy érzelemmentes bunkó. Csak van egy stílusa.

- És gondolom Apu is a kevés emberek egyike. - vontam le a következtetésemet.

- Yepp.- állította. Ez után, egyikünk se szólalt meg. Úgy éreztem, hogy mindent megtudtam Damon-től amit akartam, bár a Gilbert gyűrűről már nem mertem informálódni.

Miután megpillantottam az új házunkat, Damon felé fordultam.

- Kösz, hogy haza kísértél.- köszöntem meg.

- Van mit.-vette fel újra a rideg, érzelemmentes bunkó álarcát és az ellenkező irányba kanyarodva elsétált. Én nevetve megcsóváltam a fejemet, majd bementem a házba.

- Jöttem.-léptem be a nappaliba.

- Damon-nel jöttél? -érdeklődte.

- Aha.-bólintottam- de dobhattál volna egy sms-t, hogy sétáljak haza egyedül.-nyomtam meg az utolsó szót.

- Tudom, de Damon mellett nagyobb biztonságba tudhatlak.- mondta. Mire én eljátszottam a tudattal, hogyha vajon megtámadtak volna minket, akkor Damon mit tett volna? Nyílván behúzott volna egyet a támadónak, engem meg otthagyott volna vele. Ennyit a biztonságomról Damon melett.

- Egyébként mi az a Gilbert gyűrű? -kérdeztem szinte azonnal.

- Az egyetemen egy régészeti gyűrű.-kamuzta be.

- Értem.-hagytam annyiban a dolgot- Mindenesetre én szerintem lefekszek. Nagyon fáradt vagyok.- vallottam be.

- Menj csak.-engedett fel, én pedig a lépcső felé fordultam. Miután beértem a szobámba. Lefeküdtem az ágyra és a terven gondolkoztam, ami hamar kirajzolódott előttem. Eldöntöttem, hogy nem fogom hagyni, hogy bárki is titkolózzon előttem, főleg nem Apa. Valahogy úgy éreztem, hogy a Gilbert gyűrűnek sok köze van hozzám, Apuhoz és Damonhoz. És ráfogok jönni, hogy mi is az. A fáradtság kezdte hirtelen teljesen ellepni az elmémet, így hamar elaludtam.