Stay with me-Kol Mikaelson fanfiction

20.fejezet

- Pontosan miről lenne szó?-kérdeztem tőle kimérten.
- Szeretném megszerezni a gyógyírt...a vámpírságra.
- Van gyógyír?-hüledeztem.
- Aha.-bólintott.-És kell nekem.-szögezte le.
- Egyáltalán hogy szerezzem meg?-vontam fel a szemöldökömet.
- Okos kislány vagy te.-borzolta össze a hajamat.-Megoldod.
- Legalább kaphatnék valamiféle gyorstalpalót?-néztem rá kétségbeesetten.
- Qetsiyah és Silas, két idegesítő halhatatlan boszi, akik amúgy szerelmesek voltak egymásba. Még Krisztus előtt. Eddig tiszta?-pillantott rám, hátha elvesztettem időközben a fonalat.-Jó.-bólintott, miután látszólag megbizonyosodott arról, hogy nagyjából képben vagyok a dolgokkal.-Aztán valami történt kettöjük között.
- És?-kérdeztem, várva a folytatást.
- Én is csak ennyit tudok.-vonta meg a vállát.
- Azt sem tudom, hogy hogy néz ki.-próbáltam meghátrálni...sikertelenül.
- Én sem tudom. De épp ez benne a szép. Az összetartás és, hogy segítünk egymásnak. Mint két barát.
- Áhh.-hőköltem meg.-Szóval most már barátok is vagyunk?-nevettem fel.
- Így van.-bólintott, majd felállt és kutakodni kezdett a kabátja zsebében.
- Mit csinálsz?-álltam fel én is. Mire Enzo letérdelt.
- Jessica Parker, megtisztelnél azzal, hogy viselni fogod ezt a gyűrűt?-tartotta a kezében, az említett tárgyad.
- Enzo, ez nagyon drága lehetett.-hüledeztem, mikor megláttam a régies gyűrűt.
- Helyesbítek szívem.-állt fel.-Ez egy Gilbert gyűrű.
- Várj.-állítottam le egy pillanatra.-Ez az, ami megvédi az embereket és a természetfelettieket a haláltól?-kérdeztem kimérten.
- Yepp.
- Akkor azonnal add ide.-vettem el tőle. Enzo míg a „nőies hangulatváltozásomon" röhögött, addig én a gyűrűt próbálgattam, ami pont ráfért a mutatóujjamra...tökéletes.-Köszönöm.-öleltem át a férfit.
- 10 másodperced van.-miután komolyan visszaszámolt 10-től és az 1-re ért elengedtem, ő pedig valami olyasmiről papolt „hogy rosszat teszek az imidzsében".
- Különben is ez a minimum, ha már ilyen halálközeli helyzetekbe fogunk kerülni.-kacsintott rám.
- Tudod.-tekergettem zavartan a gyűrűt.-Kol egyszer azt, mondta, hogy ez lesz a karácsonyi ajándékom tőle.-tartottam vissza a könnyeimet.
- Még lehet az.-jegyezte meg.-Ha összedolgozunk.-mosolygott rám.
- Ha összedolgozunk.-ismételtem suttogva.