Stay with me-Kol Mikaelson fanfiction

27.fejezet

- Istenem.-emelte hirtelen a plafonra a tekintetét.-Te még élsz?-köpte felém a szavakat.
- Klaus.-fordultam a hibrid felé.-lehoznád, kérlek a párnákat és a paplant?
- Te itt akarsz aludni?-vonta fel a szemöldökét, miután leesett neki a tervem.-Jess,ez...
- Tudom veszélyes.-bólintottam, miközben Kollal szemeztem, aki látszólag élvezte a helyzetet.
- Úgy is a 0-as a kedvencem.-nyalta meg az ajkait.
- Kérlek.-pillantottam Nik-re. Aki bár vonakodva, de lehozta a cuccokat.
- Jó éjszakát.-bökött az ideglenes lakhelyemre. Miután lecsaptam a kis villanyt, megszólaltam.
- Hiányoztál.-komoly erőfeszítésekbe telt, őszintén szólva hogy ne bőgjem el magamat, mint valamiféle kisgyerek. Amit persze Kol is megjegyzett.
- Annyira szánalmasan festesz.-húzta ki magát, miközben a földön fészkelődtem.
- Mégis belém szerettél.-jelentettem ki mosolyogva.
- Csak naiv voltam.-próbálta védeni magát.
- Na persze.-horkantam fel.
- Halottalak fent Nikkel. -jegyezte meg.-Gratulálok a gyűrűdhöz. Tőlem amúgy sem kaptál volna.-vigyorodott el.
- Tudod, egyszer visszafogod kapcsolni az érzéseidet, én pedig akkor melletted fogok állni.
- Remélem, hogy addigra már hallott leszel.-prüszkölve, hátat fordítottam neki, miközben némán zokogni kezdtem.

- Jessica.-halottam meg a világ legaranyosabb hangját, ám amint megfordultam és tudatosult bennem a tegnap este, bosszúsan néztem vissza Kol-ra.
- Mi van?-vontam fel a szemöldökömet.
- Éhes vagyok.-nyafogta. Istenem, annyira édes...Jessica, állítsál magadon.-csesztem le magamat.
- Én meg szarul vagyok.-sóhajtottam és feltápászkodtam, egészen a földszinten lévő konyháig.
- Jól aludtál?-ette a rántottáját Klaus.
- Te meg hol voltál?-kérdezte Hayley.
- Lent aludtam a pincébe.-vontam meg a vállamat. Miközben próbáltam azzal nyugtatni magamat, hogy ez az ő természetfeletti világukban teljesen normális...de nem volt az.- Különben is miért eszik mindenki rántottát?-fordultam körbe, hisz a Mikaelson családban meg egy „családi reggeli" nem volt normális.
- Niklaus azt képzeli, hogy megbocsájtok neki, egy 10 dolláros reggeli miatt. -felelte szárazon Elijah.
- Milyen 10 dollár?-szólt közbe Nik.-Én csináltam, teljes szívemből.
- Melyik pincért igézted meg?-kérdeztem, mire mindhárman.-pontosabban Elijah, Nik és Hayley is.-felém fordultak.
- Miről beszélsz?
- A kukában van, a rántotta doboza.-böktem a kajálda papírdobozára. Mire Hayley elnevette magát és lepacsizott velem.
- Inkább te mesélj, hogy telt az estétek?-vonogatta kajánul a szemöldökét.
- Szarul.-üvöltötte fel Kol.
- Fogd már be.-kiabáltam le.-Megvoltunk.-fordultam a hibrid felé.
- Ne hazudj.-halottam meg ismételten az ősi üvöltését.
- Jó volt.-üvöltöttem le. Bár inkább magamnak, mint neki. -Ma este is vele leszek.-intéztem az ősiek felé egy 1000wattos vigyort.
- Jézusom.-reagált rá Kol.-Valaki öljön már meg.-egyszerűen éreztem, hogy a plafon felé emeli szánakozva a szemeit.
- Nik. Emlékszel arra, amit a partin mondtam neked?-jeleztem a „Felesleges futok utána" mondatomra.- Megmondtam.-vontam meg a vállamat, majd leültem Hayley mellé. Aki biztatóan rám mosolygott.