Stay with me-Kol Mikaelson fanfiction

32.fejezet

- Szeretnék beszélni Enzo-val.-jelentettem ki határozottan. Mire az ősi vámpír megfeszült mellettem. 

- Biztos ezt szeretnéd?
- Nem tudom.-túrtam bele a hajamba zavartan.-Az apám a barátnőjével nyaral, Damon Elenával van a koleszban. Stefanékat pedig nem akarom most látni. Pláne hogy Hope is ott van, félő, hogy rájuk támadok.
- És Donovan?-vonta fel a szemöldökét.
- Túl sok embert elvesztett már maga körül.-vontam meg a vállamat.-Ha megtudja, hogy épp ez van.-mutattam végig magamon.-Akkor teljesen összetörne.-sóhajtottam.
- Csak siess vissza.-csókolt meg.
- Megígérem.-simítottam végig az arcán és megindultam kifelé.

Jobbnak láttam, ha most sétálva közelítem meg Bonniék otthonát, ami szerencsére egész gyorsan meg is történt. 

- Jess.-ölelt meg azonnal Enzo.-Kol hívott az előbb. Gyere be.-tessékelt be.
- Bonnie?-néztem körbe a házban.
- Caroline-nál van.-mesélte, miközben leültetett a kanapéra.
- Félek.-szipogtam.
- De mitől?-nyúlt a kezem után, majd biztatóan megszorította azt.
- Hogy nem fogok tudni uralkodni magamon.-kezdtem bele.-Hogy embereket bántok.-Hogy esetleg...-csuklott el a hangom egy pillanatra.-Hope-ot bántom, vagy aput, esetleg Matt-et.
- Nem fogod.-simított végig a karomon, megtartva a szemkontaktust.
- Honnan tudod?-kérdeztem már-már hisztérikusan.
- Mert ismerlek téged.-jelentette ki.-Különben sem hagynánk, hogy bánts valakit.-szögezte le határozottan.
- Szédülök.-kezdtem el masszírozni az orrnyergemet.-Rosszul vagyok.-kapkodtam a levegő után.
- Jess.-fogta közre az arcomat.-Lélegezz mélyeket.-kérte
- Haldoklok?
- Úgy tűnik.-felelte szárazon.
- Van a hűtőben...
- Jól vagyok.-egyenesedtem fel.
- Nem úgy nézel ki.-csóválta a fejét.
- Kibírom.-nyeltem egy nagyot, miközben valaki csengetett.- Addig nyisd ki.-vontam vállat. Néhány pillanat múlva pedig Enzo visszatért, Matt-el a nyomában.

- Te mit keresel itt?-álltam fel a kanapéról.
- Kol hívott. Mondta, hogy rosszul vagy.
- Enyhe kifejezés.-horkant fel mellettem Enzo.
- Felejtsd el.-ráztam meg a fejemet. Miután beugrott a terve.-Nem fogok inni belőled.-sírtam fel.
- Nincs más választásod.-jött felém Matt.
- Ne.-léptem tőle távolabb.-Ne gyere közelebb.-kértem.-Érzem a véred illatát.-magyaráztam.-És nem akarom érezni.-ráztam meg a fejemet.
- Haldokolsz kis Ric.-jelentette ki a háttérből Enzo.
- Én csak...nem akarom, hogy szörnyetegnek higgy.-szipogtam Matt-nek.
- Tudom, hogy nem vagy szörnyeteg.-ért oda hozzám, mire megpróbáltam hátrálni, de a falnak ütköztem.
- Mi van ha, nem tudok leállni?-vontam fel a szemöldökömet.
- Bízom benned.-jelentette ki határozottan. - Készen állsz?-nevetett fel zavartan.

- Sajnálom.-suttogtam, majd megharaptam a nyakát és miután megéreztem az ütőerében csörgedező vért, inni kezdtem.

- Jess.-suttogta erőtlenül, mire azonnal megálltam.-Ijesztően nézel ki.-jegyezte meg, miután elhúzódtam tőle

- Jól vagy?-fürkésztem.

- Persze.-húzta ki magát.-És te?

- Megvagyok...azt hiszem.

- Akkor én megyek is.-indult meg a bejárati ajtó felé.-Ó.-állt meg egy pillanatra, majd visszafordult hozzám. -Kol küldi.-dobott felém valamit. A „vámpír-reflexemnek" köszönhetően, azonnal elkaptam a napfénygyűrűt, majd elégedetten kezdtem el fürkészni azt.

- Matt.-siettem oda hozzá. -Van valamim neked.-kutattam a zsebembe.

- Ez a Gilbert gyűrű.-ámult el a fiú.

- Ha esetleg rád támadnék.-vetettem fel.

- Tudom, hogy nem tennéd.-mosolyodott el a fiú.

- Vigyázz magadra.-kértem.

- Ezzel.-mutatott a gyűrűre.-Nem lesz nehéz.

- Késtél.-pillantotta meg a szemben lévő faliórát.- És milyen érzés?
- Vámpírnak lenni?-vontam fel a szemöldökömet, majd ráerősen megcsókoltam Kol-t.- Gyors vagyok, erős és hatalmas. Arról nem is beszélve, hogy az egész világ sorsa rajtunk múlik.-idéztem fel a szavait.

- Rajtunk?-vonta fel a szemöldökét.

- Igen.-bólintottam határozottan.-És...-simítottam végig az arcán.-Most már örökkön-örökké.

- Örökkön-örökké.-csókolt meg.