Stay with me-Kol Mikaelson fanfiction

12.fejezet

- Sosem voltam még, ilyen boldog. Érted?- összpontosított rám.
- Biztos?-kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
- Persze.-bólintott mosolyogva.
- Szeretlek.-ültem fel, miközben Kol-t szorosan átöleltem.
- Én is szeretlek.-suttogta és a nyakamba fúrta az arcát.
Sosem voltam még, ennyire boldog.

2 hét. Pontosan 2 hét telt el az apámmal való összetűzésem óta, persze még aznap este küldtem neki, egy sms-t hogy ne aggódjon és hogy, az egyik barátomnál alszok, mielőtt még rám állítaná Caroline anyját és a kereső csapatát, hogy eltűnt az ő egyetlen szeme fénye.

Ami Kolt illeti, úgy tűnik, hogy egyre komolyabb a kapcsolatunk. Konkrétan ő a másik felem. Komolyan nem tudom, hogy hogyan is élhettem eddig nélküle.

Apu...nos nem mondom, hogy kibékültünk, hisz megpróbálja „az úgy teszünk, mintha nem történt volna semmi se" manővert, bár ezt most elnézem neki.

Stefanék is eljátsszak velem ugyanezt, miközben próbálom nekik lassan, kisebb darabokban beadagolni az egész Kol-os dolgot, bár már nem tesznek megjegyzéseket, szóval ez már fél siker.

Az idősebb Salvatore-ról viszont már nem halottam egy ideje semmit sem. 

- Min gondolkozol?-kérdezte Kol, ezzel is félbeszakítva a gondolatmenetemet.
- Damon-on .-vallottam be, mire a fiú megfeszült. – Ne csináld, kérlek.-kértem halkan, miközben tartottam a szemkontaktust.
- Nem gáz.-közölte, miközben a felsőtestén képzeletben köröket kezdtem rajzolni, ezzel is megnyugtatva őt.
- Szeretlek.-ültem rá, majd elkezdtem az arcát cirógatni.
- Igen? -vonta fel a szemöldökét kajánul, amire válaszul csupán egy forró csókot kapott.

- Igen?-vettem fel a mobilomat.

- Drágám. Szükségem van rád.-bökte ki Klaus.- Hol vagy most?

- Otthon, nem sokára megyek hozzátok.-fordítottam el a kulcsot a bejárati ajtó zárjában.

- Figyelj. Összefuthatnánk valamikor?

- Persze, most indulok hozzátok.-ismételtem meg.

- De nem akarom, hogy a többiek is meghallják.

- Óóó,titkos találkozók.-nevettem fel. -Menjünk a Grillbe?

- Az tökéletes lenne.-felelte, majd ki is nyomott, én pedig próbáltam értelmezni az előbb elhangzottakat.

Vajon mit akarhat tőlem? Történt Kollal valami? Esetleg Klaus lekarózta őt? -ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben.
- Drágám.-nézett rám Klaus, majd le is ült mellém.- Csak egy whiskey-t kérek.-intézte a szavait egy pincérnek.
- Kollal történt valami?- tértem azonnal a tárgyra, miután a felszolgáló ellépett tőlünk.
- Nem tudom, hogy hogyan is kezdjem.-vakarta meg zavartan a tarkóját.
- Talán az elején.-ajánlottam fel és egy biztató mosolyt küldtem felé. Miközben majd szétvetett az ideg.
- Rendben.-fogta meg a kezemet hirtelen.- Azt akarom, hogy szakíts az öcsémmel.-vigyorodott el sejtelmesen, bennem pedig megfagyott a vér.