Stay with me-Kol Mikaelson fanfiction

1.fejezet

A kocsiban végig áramlott a mentolos illat, amit az illatosító nyújtott nekünk .1 hét telt el a kirohanásom óta és ahogy sejtettem, teljesen feleslegesen borultam ki. Apa mégis elfogadta az állásajánlatot, amit Mystic Falls-ban szerezhet egyetemi tanárként. Természetesen a lelkem mélyén örültem neki, hiszen pontosan ez volt minden álma, de mégis...egyszerűen utáltam a változásokat. És ez a munka bizony ezzel járt. Apuval nem szóltunk egymáshoz, ő feleslegesnek érezte. Én pedig teljesen elvoltam foglalva az aggasztó gondolataimmal. Amik folyamatosan rohamozták az elmémet. Egészen addig amíg meg nem láttam egy zöld táblát. Amire a következő volt írva.

„Welcome to Mystic Falls,Virginia". Amint túl haladtuk a táblán, a zsigereimben éreztem, hogy itt már bizony nincs visszaút. Most már hivatalosan megváltozott minden. Kibámultam az ablakon, néhány perc múlva pedig Apu leparkolt egy világos barna háznál majd, rám nézett.
- Nem jössz be? –kérdezte kedvesen, én aprót bólintottam és kiszálltam a járműből ,hogy meg csodálhassam új házunkat Mystic Falls központjában.
A nappali sötétkék volt, a plafon pedig fehér színben tündökölt. Ami gyorsan elnyerte a tetszésemet, így bátran megállapítottam magamban, hogy Apa jó házat választott.
- Na, mit szólsz? –faggatott az említett a hátam mögül.
- Hol a szobám? –fordultam hátra, teljesen figyelmen kívül hagyva az ő kérdését.- A második emeleten.- közölte mosolyogva. Mire felfogtam, hogy Apa valószínűleg a padlásszobára gondolt, túlbuzgóan felrobogtam a lépcsőn. Tudom, nem egy leányálom, de jómagam mégis mindig egy padlás szobáról álmodoztam. A szoba egyébként világos barna volt, de engem ez egyáltalán nem zavart. Sőt...olyan barátságos volt. Az ágy fehér volt, de a szobát egy-két színes csecsebecse takarta, tehát nem volt unalmas.

- Remélem, örülsz az új szobádnak.-jött be Apa a két kisebb bőröndömmel.-amint biztonságosan letette azokat a padlóra, én rögtön odafutottam az említetthez és megöleltem.

- Köszönöm-motyogtam a mellkasának.-Mindig is egy ilyen szobáról álmodoztam-suttogtam neki mintha attól féltem volna, hogy valaki meghallja.

- Ric, milyen édes kislányod van.-szólalt meg valaki gúnyosan mögöttünk. Annyira megijedtem, hogy ösztönösen húzódtam el a gondviselőmtől. Így semmi sem akadályozott meg, hogy szemügyre vegyem a titokzatos idegent, aki amúgy teljesen hívatlanul tört ránk. A férfinek sötétbarna, már-már fekete haja volt, ami kiemelte az arcát. Szeme pedig gyönyörű szép kék színben tündökölt. Miután visszatértem a jelenbe,azon voltam, hogy megszólaljak, de megelőztek.

- Damon....-borzongott el Apa.

- Helló, tesó.-húzta mosolyra Damon a száját és miután végignézett rajtunk, gúnyosan felém fordult.