Stay with me-Kol Mikaelson fanfiction

14.fejezet

- Szóval gyerekek, a mai órán a síkságokkal fogunk foglalkozni.-kezdett bele Mr. Adams, az új földrajz tanárunk. Mivel semennyire sem foglalkoztatott gyönyörű városunk földrajzi állása, így elővettem a hőn szeretett fülhallgatómat és elfoglaltam magamat, miközben a távolba nézve összeszedtem a gondolataimat.

2 hét telt el azóta, hogy Nik elhagyta Mystic Falls-t 11 hibridjével együtt. Őszintén megvallva, picit megviselt ez. Persze, nem az hogy, Klaus elment. Hanem hogy, Kol is vele akart menni. De nem tette meg. Miattam. Én pedig még el sem mondtam neki, bátyja kérését. Úgy éreztem mintha hazudnék neki. Ezáltal kevesebbet találkoztunk Kollal, ami nem csak neki tűnt fel. Hanem a családjának is, pontosabban Bekah-nak, akivel megbeszéltem egy találkozót a Grillbe.
- Szóval csajszi.-kezdett bele a szöszi.- Mi újság?
- Semmi különös és veled? -Már megint a sablon beszélgetés
- Helyesbítek.-szögezte le, miután rájött, hogy nem jut velem semmire.- Mi újság veled és Kollal?
- Semm...illetve.-ráztam a fejemet.-semmi.-fejeztem be.
- Na.-noszogatott.
- Klaus, múlt héten megkeresett engem, és azt akarta, hogy szakítsak Kollal, hogy ő vele tudjon menni New Orleansba.-feleltem.
- Hogy mi?-szólalt meg mögöttem egy férfi hang. Mire én azonnal felismertem az illetőt. Szorosan lehunytam a szememet, miközben beszívtam a levegőt és hátra fordultam Kol-hoz. Aki, azonnal elsuhant.
Ez történt 4 napja.
Azóta nem beszéltem vele. 

**Kol szemszöge**

4 nap telt el azóta, hogy nem beszéltem Jess-el.
Igazából nem haragszom, illetve nem rá haragszom. Hanem a drága bátyámra, akit egyébként próbáltam ezután elérni telefonon, de ez sem sikerült. Rohadtul haragszom rá. Mégis mit képzel magáról?
Így szakította el Elijah-t és Katerinát is egymástól. Bár az utóbbit annyira nem sajnálom. A helyzet az, hogy az elmúlt 4 napba rengeteget gondolkodtam, hogy mit is tegyek. Felmerült bennem, az is hogy kikapcsolom az érzéseimet és New Orleansba költözöm, persze miután megöltem Nik-et. De Elijah lebeszélt erről. A hőn szeretett Elijah, a nemes szarvas. Aki folyamatosan azzal nyaggatott, hogy ne gyászoljam már Jess-t ,inkább hívjam fel. Végül is, miért ne? Erőt vettem magamat és tárcsázni kezdtem.
- Szia.-szóltam bele.
- Kol.-ejtette ki a nevemet, én pedig a vonal mögött elmosolyodtam. -Örülök, hogy hallom a hangodat.-mondta. Én is, drágám.
- Szeretnék beszélni veled.-köszörültem meg a torkomat.- Át tudnál jönni valamikor?-ajánlottam fel hirtelen, mielőtt még meggondolnám magamat.
- Persze, van még egy órám, de utána beugrok.
- Rendben.-bólintottam. -Várlak.-közöltem vele, a nyilvánvaló tényt, majd bontottam a vonalat.

**Jessica szemszöge**

Hihetetlenül örültem Kol-nak és az ajánlatának. Remélem, hogy ezt már nem szúrom el. Miután az utolsó órám is eltelt, a Mikaelson rezidencia felé futottam. Ahol a legfiatalabb Mikaelson nyitott ajtót.
- Szia.-mosolyodtam el, kissé zavartan. -Bemehetnék?-böktem befelé. Kol elállt az utamból, én pedig beléptem a házba. Miután összeszedtem a gondolataimat, az ősi vámpír felé fordultam, majd megszólaltam.